Egy kezemen meg tudom számolni

2023 első negyedévének értékelése

Tavalyi ámokfutásom után, amikor is egy év alatt legalább 230 új anyagot hallgattam meg, idén igyekszem egy kicsit visszafogni magam. Az eddig eltelt időben tartottam a havi tízlemezes átlagot, és sajnos az egyik kezem is elég volt ahhoz, hogy összeszámoljam, az idei jövevények közül melyek tettek rám mélyebb benyomást.

Elsőként a svéd power metal formáció, a The Lightbringer of Sweden második albumának, a The New World Order-nek örültem, majd az In Flames Foregone-ja csábított vissza a banda rajongóinak táborába. A Godsmack-kel hosszú kihagyás után találkoztunk újra; friss anyaguk, a Lighting Up the Sky számomra eddig az év legjobbja. Végezetül pedig a két régi nagy nevet, Dan Nastasit és Danny Schulert is felvonultató, ám ezen a néven most debütáló Kings Never Die hardcore punkja is kellemes perceket okozott. Mindezeken túl a Marc Grewével (ex-Morgoth) felálló Deimos’ Dawn új anyaga, az Anthem of the Lost ígéretes anyag, ám ez egészen friss cucc, még nem ivódott belém elég mélyen ahhoz, hogy lelkendezve mesélhessek róla.

Akiktől többet vártam, azok mindenekelőtt a brazil The Evil, akiknek 2017-es bemutatkozó albuma nagy kedvencemmé vált, így amennyire vártam az új anyagot (Seven Acts to Apocalypse), akkorát csalódtam benne. Ugyanígy – számomra – felejthető albumot tett le az asztalra a Wizards of Hazards (Supernatural), és két-három hallgatás után egyelőre a Kamelot új lemezéről (The Awakening) sem mondhatom azt, hogy lenyűgözött volna.

A fent említett alkotások közül nálam talán egyedül a Godsmack anyagának van esélye bekerülni az év végi Top 10-be, de amilyen erős második negyedév vár ránk, ebben sem lehetek egész biztos.

Coly

Az első negyedévem….

Természetesen nem ez az első, de bizonyos szempontból igen, elvégre főszerkesztőként nagyobb energiával és odafigyeléssel ildomos figyelnem a zenei világ alakulását, a megjelenéseket, vagy, hogy a kollégák éppen miről írnak, miket hallgatnak. Ebből kifolyólag magamhoz képest jóval több albumot hallgattam meg, mint szoktam, vagy esetleg időm engedte, de próbáltam megfelelni a kihívásoknak..

Hála a pogány isteneknek, nem vált terhessé ez a többlet elfoglaltság, ugyanis én igencsak jó negyedévet zártam, bizony, gyomlálnom is kellett, kiket tegyek be első összegzésembe. Az én abszolút favoritom természetesen az Enslaved Heimdal albuma lett, itt írtam is róla, s egyben biztos helyet is kapott az év végi TopTen-ben. Hasonlóan lehengerlőnek érzem az …And Oceans: As in Gardens, So in Tombs albumát, meglepődnék, ha kicsúszna a tízesből, de nem úgy az In Flames. Anders Friden bandája hiába rukkolt elő egy szerintem is kiváló cuccal, kicsit lanyhul a lendület, a hozzá hasonló stílusban utazó Marianas Rest Auer-je kicsit ki is szorította őket a pixisből.

Az idei saját felfedezettjeim – akiket érdemes is megemlítenem – az mindenképpen a Ὁπλίτης : Ψ​ε​υ​δ​ο​μ​έ​ν​η albuma (most vettem észre, hogy az erről szóló kritikám elveszett az éterben :-O ), illetve a Profane Order One Nightmare Unto Another, és az Úlfúð Of Existential Distortion cucca, de komoly esélyekkel indul a pár napja a lejátszóba kerülő new yorki székhelyű Liturgy 93696 albuma is.

És most nézzük a kollégák által szerzett kedvenceket. Ezek közül két überfaxa cuccot sikerült megismernem. Az egyik Bársony Peti által is magasztalt Fvnerals: Let the Earth be Silent, ami teljesen a hatalmába kerített, helye csak azért ingatag az év végi listámon, mert inkább érzem dark ambientnek, mint metálnak, bár Peti is sokat vacillált a besorolhatóságán 🙂 . A másik pedig a Coly által ismertetett Autonoesis album, a Moon of Foul Magics (hoppá, most látom, hogy tavalyi album…. Nem baj, akkor is NAGYON jó, csak ajánlani tudom). Tőle még az új Vale of Amonition is tetszik, bár, annyira nem erős az album, de mindenképpen átlagon felüli.

Szabó Gábortól, holott elég messze állunk egymástól stílusügyileg, két album is elnyerte tetszésemet. Az egyik a Judicator The Majesty of Decay albuma, illetve a Crom cucc, a The Era of Darkness, bár néhol hullámzó a teljesítmény, nyomokban tényleg megtalálható a Mester, és úgy En Block, nagyon korrekt az album.

Végezetül még két, más-más kolléga által írt recenzióból megismert korong győzött meg, hogy hosszabb távon is élvezni fogom idei megjelenésüket. Az egyik Mácsai Dani friss írásából megismert A Mind Waiting To Die (Graphic Nature), illetve Sipy Fandens Kall-ja a Tulus-tól.

Végezetül pedig idepötyögöm Coly zárómondatát, és utána, hajrá!

Ti melyik lemezt tartjátok 2023 első negyedéve legütősebb alkotásának?

Reaper