Azt hiszem, az oldalt olvasók közül senkinek sem kell bemutatnom a svéd Therion zenekart. A banda számos felejthetetlen mesterművet adott már nekünk, most az egyik korai művűkről lesz szó, mivel a fent nevezett album idén 30 éves jubileumát ünnepli. Talán azon szerencsések közül való vagyok, akik a bandát már egészen korai albumaiktól követik. Én a Beyond Sanctorummal ismertem meg őket, Majd a Symphonyt kihagyva a Lepacca Kliffoth került kezeimbe közel 30 éve. A szóban forgó lemezt csak kissé később szereztem be, de azt hiszem, az is felejthetetlen találkozás volt! A Symphony Masses album kissé alulértékelt, kissé háttérbe szorított kiadványok közé tartozik, ezeket a dalokat a banda a koncerteken sem erőlteti, persze tudom, azóta zenéjük rengeteget változott, nem igazán férnek be ezek a dalok a jelenlegi letisztultabb repertoárba. Igen, az album kis kiadónál jelent meg annak idején, kevésbé ismert, mint a Nuclear Blastnál megjelent, vagy forgalmazott Therion kiadványok. Zenei jelentősége azonban vitathatatlan, ha másért nem, mert egy ugródeszka volt, a banda jelenlegi zenei világához, szerintem mégis a Symphony Masses album hatalmas értékkel bíró lemez, ami a zenekar, és az egész underground zenei világ fejlődését befolyásolta. A korábban színtiszta death metalként induló zenekar a Beyond Sanctorum albumnál már megmutatta, hogy valami több van bennük, valami másra is vágynak, és ennek ez a szóban forgó album, majd az ezt követő Lepacca Kliffoth a gyümölcse.
Az erősen death metalos számokra igazi szimfonikus elemek épülnek, szintetizátorral olyan dallamokat kicsalva a billentyűs hangszerből, melyek ebben a stílusban addig idegennek számítottak, de talán a teljes albumra jellemzőek a meglepő hangszeres megoldások sokasága, hiszen az éteri témák egyik pillanatról a másikra váltanak át brutál reszelésbe, majd ez visszafelé is érvényes. A ‘70-es évek rockbandáinak hangulatát idéző gitártémák megidézése is üdítő színfoltja a lemeznek. Bár itt még csak elvétve halljuk Christopher Johnsson korai kedvenceinek lenyomatát, ez a későbbi albumokon sokkal mérvadóbb lesz, azonban itt még egy egészséges harmóniát képezett. Mindez kevesebb, mint 40 percben, mégsem érezzük rövidnek a lemezt töménysége miatt. Az egészet átjárja egy nagyon sötét apokaliptikus hangulat, a kemény (death) metal témák, a sötét szimfonikus hangulat, és az éteri melódiák találkozásának eredményeként. Mintha valóban egy sárkány éledne újjá, felperzselve mindent, ami az útjába kerül, szenvedést és pusztulást hozva a világra. Feléget és elhamvaszt mindent, de a romokból itt nem sarjad új élet. Csak a halál…
