Death: Individual Thought Patterns 30.

1993 június 22.-én, azaz éppen ma 30 éve jelent meg ez a briliáns dalcsokor, amit minden túlzás nélkül nevezhetünk a  progresszív death metal műfaj egyik alap lemezének. Mint az ismeretes, a csapat „agytrösztje” Chuck Schuldiner a banda zenei stílusának „kormánykerekét” a ’90-es Spiritual Healing albummal kezdődően a progresszió irányába fordította, amivel egy időben a számok szövegei is a kezdeti horror ill. halál témakörtől eltérően egy filozófikusabb, agyalós, társadalomkritikus irányt vettek, lerakva ezzel egy új extrém metal zenei irányzat alapköveit. Ennek az irányváltásnak az egyik „legérettebb gyümölcse” számomra ez az album. A „mester” ezúttal is maga mellé vett három kitűnő zenészt, akik kiemelkedő hangszeres tudásukkal még emelni tudták a produkció komplexitásából adódóan már alapból is magas színvonalát. Az akkor már death metal körökben nagy névnek számító Scott Burns producer és a Chuck mellé felsorakozott zenészek, név szerint: Andy LaRocque gitár, Steve DiGiorgio bass és az óriás dobos vagy inkább  „dobos óriás?”, Gene Hoglan mondhatni garancia volt az elkészült mű átlag feletti minőségére és zenei színvonalára. Én, mint azt már párszor kifejtettem néhány korábbi cikkemben, jó 10 éves csúszással kb 2003 körül fedeztem fel eme korong nagyszerűségét, de akkor annyira megfogott, hogy egy hónapig majdnem mindennap meghallgattam ezt és a Symbolic albumot. Azóta, igaz most már csak évente 2-3 alkalommal, de újra átélem az akkori élményt! Hozzám most is ez a két DEATH LP áll legközelebb és persze a szintén zseniális LEPROSY!

Bár, az igazat megvallva, a 7 lemezből álló teljes életmű számomra a legbecsesebbnek számít, a lezártnak tekinthető életművek között, így tehát csak apró nüanszok döntenek egyes lemezek javára ha rangsort kellene állítanom a banda albumai között!

Anélkül hogy az anyag részleteibe merülnék, inkább mellékelném ezt a néhány éve készült videót, ahol a zseniális Steve DiGiorgio basszus játékára helyezve a hangsúlyt hallhatjuk a lemez pompázatos nyitó nótáját, az”Overactive Imagination-t”. Szerintem a zeneiskolákban simán lehetne vizsgaanyag ez a szám. Amelyik basszer tanonc ezt így eljátssza az mehet zenésznek bárhová!

Minden banda történetében vannak kiemelkedő albumok amik fontos mérföldkőnek számítanak a pályafutásuk szempontjából és amik valamiért kiemelkednek a többi anyagaik közül. Számomra ez a korong  is ezek közé tartozik a DEATH sztoriban. Hogy a Chuck egykori zenésztársaiból álló DEATH TO ALL formáció is hasonlóan vélekedik, azt talán az idén tavasszal lezajlott észak amerikai turnéjuk is bizonyítja, ahol e lemez megjelenésének 30. évfordulója alkalmából minden koncerten eljátszották az egész albumot. Egy ilyen jellegű hangversenyre szerintem Európában, illetve nálunk Magyarországon is lenne kellő számú érdeklődő, reménykedjünk, hogy a zeneipar érintett képviselői is hasonlóan gondolják! 

Végül jöjjön még egy dal a lemezről ,ami az én személyes kedvencem… a közepén és a végén hallható hatásvadász szintetizátoros aláfestő rész nálam mindent visz.

Hangerőt csutkára! Éljen a HALÁL!😀  UFF! 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük