A norvég Sirenia idén május végén, a 11. albumával örvendeztette meg rajongóit. Találkozásom a Sirenia zenéjével annak idején nem volt zökkenőmentes, még az első albumról hallottam egy dalt valami válogatás cd-n, ami bevallom őszintén, nagyon nem az én világom volt akkoriban. Sok évnek kellett eltelnie, mikor is véletlenül hallottam egy akkor még új Sirenia dalt, mely azonnal megtetszett, és mivel végighallgattam emiatt a többi lemezeiket, azok annyira megtetszettek, hogy egy csapásra a banda rajongója lettem, mely tart a mai napig is!
A Sirenia agya Morten Veland, aki korábban olyan bandákban zenélt, mint a Tristania, vagy, mint a zseniális goth rock formációban, az Elusive-ben. Jelenleg még a Sirenia mellett a Mortemia fűzhető a nevéhez. A banda több énekesnőt felvonultatott már, az utolsó váltás sem volt zökkenőmentes, mert Ailynt lecserélték Emmára, és ezt a mai napig sok rajongó nem tudta megemészteni, pedig a Sirenia még soha sem büszkélkedhetett ilyen fantasztikus hangú énekesnővel, mind a lemezeken, mind élőben Emma fantasztikusat alakít! A nemes egyszerűséggel 1977 cím azt az évet jelöli meg, melyben az énekesnő Emmanuelle Zoldan és Morten Veland született. Furcsa az album névválasztása emiatt, de találó! Az előző kiadványuk, a Riddles, Ruins and Revelations sok embernél nemtetszést váltott ki a minimális elektronika használata és a popposabb dalok miatt, pedig véleményem szerint egy zseniális album volt, csupa jó slágerrel! Az 1977 visszatért az amúgy klasszikusnak mondható igazi közép – Sirenia hangzáshoz, tehát igazi sötét goth metal dalcsokrot kaptunk az albumra. Ha nagyon be kellene határolnom, olyan ez az album, mint ha az Arcane Astral Aeons-a keveredne a Nine Destinies And Downfall lemezzel: egy korábbi és egy későbbi érájuk találkozása. Az album kezdő dala a Deadlight volt az első, melyet közkinccsé bocsátott a banda a nagyközönség számára. Középtempós, nagyon szerethető, slágeres szerzemény remek gitárjátékkal, gazi goth metal dal ízig-vérig. A következő Wintry Heart tempósabb, lendületes gyöngyszem, ennek hallgatásakor már leszűrhető volt, hogy jó az irány, tökéletesen megvalósul benne, amiért olyan szerethető ez a banda. Nem megyek végig az album összes tételén, azonban három dalt még kiemelnék. A The Setting Darkness nem kevés Abba befolyást hordoz magában, emiatt olyan, mint ha a finn Amberian Dawn egyik szerzeménye lenne. Érdekes és nagyon jó dal, nem megszokott elemekkel opreál, de mindenképpen egy hangulatos szerzemény. Az ezután következő A Thousand Scars az albumról a személyes kedvencem, gyors, pörgős, hangulatos dal, melyben Emma hangja valami eszméletlenül fantasztikus! A lemezt záró bónusz dal egy feldolgozás, Tanita Tikaram slágere volt a ’80-as években, a Twist In My Sobriety. Ezt a dalt eddig csak a goth rock német Dreadful Shadows dolgozta fel tudomásom szerint, mely nagyon remekül sikeredett, a Sirenia viszont felülmúlta ezt. Hangulatosabb, keményebb lett, a lánccsörgés szer riffeknek köszönhetően méltó lezárása ennek a remekbe szabott albumnak. Aki ismeri a bandát, az nem fog csalódni az 1977 albumban, aki meg nem ismeri és fogékony a női énekesnős goth metalra, az mindenképpen tegyen vele egy próbát!
Számomra eddig ez a lemez benne van az év végi top 5-ben, most sem kellett csalatkoznom a bandában! Öröm az ürömben, mint nekem, lemezgyűjtőnek, ahogy az előző album, ez sem jelent meg vinylen. Ez a tény meglehetősen furcsa, hiszen a kiadójuk, a Napalm Records minden szart megjelentet vinylen, pont ezt nem?! Mindegy, majd talán egyszer…
