Frozen Land: Out of the Dark
A finn dallamos power metal banda 2017 óta létezik, de mindössze a második nagylemezét jelentette meg nemrégiben. A borító viking/fantasy stílusa számomra már kellően ígéretes volt, és szerencsére az albumon található dalok is elég jók ahhoz, hogy az ember újra és újra hallani akarja azokat. Kapásból a nyitó King’s a Bitch egy akkora Helloween (Eagle Fly Free) indítás, hogy először azt hittem, tribute albummal van dolgom, de a dal szépen önálló életre kel. A lemez nagy erénye, hogy szerintem ezen van az idei év legkirályabb speed metal dala, a Dying of the Light, az őrületes Strato-stílusú nyitó riffet követően kapunk egy király verzét és refrént is. Számomra a lemez csúcspontja. A power lírait követően jön egy Manowar-kezdőtémából induló kellemes középtempós darab a White Lightning képében, majd a ragadós refrénű Out of the Dark. Azonban a lemez utolsó két dala számomra teljesen értelmezhetetlen, ugyanis két popsláger (The Slayer, Senorita) metalosított verziója zárja az albumot. Valószínűleg poénos, meg trendi is az ilyesmi (lásd Alestorm), de nálam csak annyit ért el, hogy az összpontszámot ezáltal lejjebb tettem, ugyanis az album 7 önálló dala bizony 4,5/5, de így teljességében a lemez jó ha 3,5 pontot ér.
Mindenestre euro power rajongóknak az első hét szám több, mint ajánlott. Kellemes hallgatnivaló!
Virgin Steele: The Passion of Dionysos
Vannak klasszikus metal torkok, akiket az isten is erre teremtett. Ezen emberek egyike bizony David DeFeis is, kinek hangi adottságai akár az égbe is repíthették volna zenekarát, a Virgin Steele-t, de ez valahogy sosem jött össze. A kult státusz persze megvan. Világszerte százezreket ráz ki a libabőr, ha meghallják David hangját (a szó pozitív értelmében persze, mert bizonyára vannak azért jó páran, akiket meg a szó rossz értelmében 🙂 ), azonban negyvenéves pályafutása során a csapatnak még sosem sikerült egy jól producelt, jól felstúdiózott albumot megjelentetni. Időközben DeFeis mester is egy kicsit “megbolondult”, sajnos nem találok ennél jobb szót arra, ahogy írja a dalszerkezeteit, ahogy kiad szégyenérzet nélkül low budget klipeket, ahogy nárcisztikusan szétsikítja a saját dalait.
Pedig itt, az új lemezt nyitó The Getshemane Effect dalnál bizony iszonyúan megjön az a libabőr, jó a dal, jó a riff. De aztán sorjáznak a tipikus VS dalok, végtelen zongorafutamokkal, indokolatlan Defeis oroszlánhördülésekkel és kislánysikolyokkal, melyekből egy-egy stílusosan elhelyezve zseniális, sőt egyedi, de így egymásra halmozva sok és unalmas. Ennek ellenére nem rossz VS album ez, sőt megkockáztatom, hogy a House of Atreus I-II óta az egyik legjobb, (ha minden dal akkorát szólna, mint a Spiritual Warfare), de annyira sír egy jó producer után, aki levagdossa a vadhajtásokat, kiválogatja a legnagyszerűbb témákat az ötletek tengeréből, aki kordában tartja a Mestert, aki szerez egy komoly stúdiót ennek a produkciónak, ugyanis a Virgin Steele még mindig egyedülállóan zseniális a maga nemében!
Vision Denied: Age of the Machine
A műfaj power metal. Annak is a szikár, billentyűmentes vállfaja. US power íz, némi skandináv behatással. Konkrét példákkal élve, Nevermore keveredik a korai Morgana Lefay világával. Lehet ez rossz? Nem! A német zenekar debütalbuma olyan kiforrott alkotás, amit kevesen tudnak így letenni az asztalra, így igazán meg sem lep, hogy a tagok korábban majd’ 9 évig együtt zenéltek már Destrination’s Calling néven a német metal undergound világában. Hozzájuk szállt be három éve a szintén komoly múlttal rendelkező Sasch Machyne énekes (eredeti nevén Sasch Menschl), akinek hangi adottságai erre a műfajra termettek. Keveredik benne Warrel Dane és Michael Kiske, ott az erő, ott az érzelem. Van erős, szinte thrashbe hajló téma (Age of the Machine) és van csodás power lírai (Would You), minden dal kidolgozott, minden refrén ül.
A borító és a dalok témája enyhén sci-fi ihletésű, ami szintén jól áll a zenekarnak. Nagyon érett album ez a műfaj kedvelőinek. Ha ez a debüt ilyen jó lett, már most várom a következő lemezt; úgy tűnik, a német harmadvonalból is feljebb lehet lépni, csak jó dalokat kell hozzá írni. Ennek ékes példája a Visin Denied.
