Az Overlorde egy kultikus, US heavy/power metal muzsikában utazó zenekar New Jersey-ből, amelyet még a nyolcvanas években alapított Mark „M.E.” Edwards gitáros és John „Kong” Bunucci basszer. A banda nem vádolható azzal, hogy túl sűrűn hoznak ki hanganyagot, ugyanis az 1987-ben megjelent, saját nevüket címként is használó, ötszámos EP-jük után 17 esztendőt kellett várni a 2004-es, Return of the Snow Giant nagylemezükre. Nos, szinte szempillantás alatt, 19 év elteltével már itt is van a második teljes album, amely december 22-én, azaz a mai napon jön ki a görög illetőségű, igencsak jó underground zenekarokat felkaroló No Remorse Records gondozásában.
Lehengerlő, ahogy a lemez kezdődik. Mintha a Painkiller amerikai változatát hallanám. Természetesen nem másolásról van szó, hanem egy kellőképpen energikus nyitányt kapunk mennydörgő dobokkal, a beröffenő basszussal, majd a gitár fokozatosan, egyre vastagabban egymásra épülő szólamaival, és egy nem túlbonyolított, mégis hatásos riffel. Végül George Tsalikis csatakiáltása hasít át a virtuális csatamezőn és elszabadul a fémzene szörnye.
George neve ismerősen csenghet a hozzám hasonló US-power kedvelőknek, hiszen azon felül, hogy saját maga is jelentet meg remek szólóalbumokat, a zseniális Zandelle alapítója, örökös énekese volt húsz éven át, annak 1996-os indulásától működésük szüneteltetéséig. Ezen felül dalolt többek között a Gothic Knights-ban, valamint jelenleg is aktívan tolja a Sinner nevű Judas Priest tribute bandában, és nem mellesleg a Def Leppard munkássága előtt tisztelgő Adrenalize zenekarban.
Visszatérve a muzsikára, vájtfülű metal-hívőknek felderenghet a Jacobs Dream jellegzetes világa, ahogy a címadó nóta kibontakozik. Sőt, minél többször hallgatom a teljes albumot, annál inkább érzem a zenei párhuzamot Jakab álmával. Ezt természetesen pozitívumként könyvelem el, mivel az említett együttes munkásságát igencsak nagyra tartom.
A címadó mellett erősnek érzem a Fire in the Sky tételt is, amely progresszív power elemekkel operál. A szöveg a több hónapon át elhúzódó angliai csatát boncolgatja, amelyben a Royal Air Force igyekezett megvédeni a La Manche csatorna feletti légteret, ezzel pedig Britanniát a félelmetes Luftwaffe támadássorozatával szemben. Ehhez készült a lemezfelvezető, igényesen animált videó is. A látványos légi összecsapás alatt olvashatjuk a dalszöveget, amely a hősiesen küzdő angol pilótáknak állít emléket.
Az ókori témát zeneileg jól aláfestő, menetelős Battle At Marathon mi mást tűzhetne zászlajára, mint a görög-perzsa háborúk egyik legdicsőségesebb ütközetének elregélését, amelyben Athén legyőzte a legalább kétszeres túlerővel támadó betolakodókat. A pörgős szóló alatt, illetve a szám végén a kórus által ismételgetett „Victory” magasztossága vitathatatlan!
Az anyagot a súlyos középtempók uralják, de akadnak bőven lendületesebb részek is. Elszállós, improvizatív témákat fedezhetünk fel több helyen, például a Paranoid Delusions-ben, a Destroy Us All gitárszólójánál pedig némi Santana íz tör felszínre. Kőkemény power metal kórusai a refrénben, dalnokunk üvöltései nem kegyelmeznek. A The Madness Within régisulis riffje hasít, ahogy kell, akár a nyolcvanas évek közepén is készülhetett volna a szerzemény.
A Gargoyles bevezető, líraibb hangvételű része a néhány éve újra működő Saviour Machine-t juttatja eszembe (még George hangja is kísértetiesen hajaz itt Eric Clayton orgánumára), amikor pedig bekeményítenek a srácok, az olyan, mint Krisztus feltámadása.
A harcmezőre vonulós, trappolós, Hammer Strike Charles „The Hammer” Martel, azaz Martell Károly 732. októberében vívott Poitiers-i csatáját írja le, ahol a „Pöröly” sikeresen állította meg az arabok nyugat-európai térhódítását. Ő volt a Nyugatrómai Birodalom romjain létrejött Frank Királyság egyik legjelentősebb majordomusa, a Karoling-ház alapítója, aki a legerősebb európai állam hatalmát szilárdította meg újra, miután a királyságot eredetileg alapító Meroving dinasztia meggyengült.
Talán az első két nóta direktebb megközelítését leszámítva nem feltétlenül slágeres az album, többször meg kell hallgatni, hogy minden erénye maradéktalanul kidomborodjék! Azonban, ha rászánjuk az időt és odafigyelünk a finomságokra, meghálálja, ugyanis egy rendkívül érett, egyenletesen magas színvonalú alkotást kaptunk a Flying V mesterétől és képzett társaitól!
A lemez producere, hangmérnöke maga a főnök, Mark Edwards volt. A keverés során, amelyet Kaiaga Benu segítségével végzett a Das Bunker stúdióban, kiemelt figyelmet fektetett zenekaralapító társa, John Bunucci basszusgitárjára. Tulajdonképpen végig jól kivehetően, kvázi szólóhangszerként hallhatjuk a basszust, amely számomra különleges, egyben izgalmas, mivel ritkán találkozom ennyire kiemelt ritmushangszerrel. Az ütősök szintén remekül szólalnak meg; George Janeira ízes, élvezetes dobjátéka rengeteg váltást, érdekes témát foglal magába. Azt kell mondjam, kiváló muzsikusok végtelenül professzionális alkotása született meg. Már a „Snow Giant” is érett zenét adott nekünk 2004-ben, amelyen Bobby „Leather Lungs” Lucas szirénázott a dobhártyánkba, azonban úgy vélem, az idő múlásával, akárcsak a jó bor, hőseink tovább nemesedtek! Most George Tsalikis-szal születnek újjá poraikból, mint az elpusztíthatatlan főnix madár! Tíz, gyakran az epikusságot sem nélkülöző, a történelem eseményeiről és a fantázia birodalmáról elmélkedő darabot üdvözölhetünk, unikális hangzással, szépen kidolgozott borítóval, amely az olasz Daniele Gay munkája. A művész az orosz-ukrán konfliktust stilizáltan ábrázolja, melyen a vörös és kék bőrszínű szörnyszülöttek az orosz zászlót testesítik meg, míg a kék-sárgában ellenálló Templomosok az ukrán lobogót hivatottak képviselni.
Nem kérdés, részemről a maximális öt csillag jár a bő 56 perces műre, amely az idei Top 10-es listámon is helyet kapott!
