Az Atomic Headbangelek turnéjának első koncertjére a szombathelyi Végállomásban került sor. Sajnos rögtön az elején abbéli nem tetszésemnek adok hangot, hogy a bulin megalázóan kevesen tették tiszteletüket, kb. 15 fizető néző volt. Sad but true.
Az elsőként fellépő sárvári Ravenmask nagyon fiatal zenészeket tömörítő, nagyjából 4-5 éve létező formáció. Lévén, hogy mind az Atomic, mind a Fanatic Attack a thrash metal képviselői, gondoltam, hogy a Ravenmask is az lesz, azonban, amikor programjukat elkezdték a Csatold című dallal, jókora meglepetésben volt részem. A trió a korai Black Sabbath, a grunge és a Red Hot Chili Peppers egyfajta keveréke, jobban mondva ezek a zenekarok (irányzatok) hatottak rájuk a legkomolyabban. Ennek megfelelően Molnár Sándor énekes/basszusgitáros telt, vastag futamokat pengetett (megjegyzem: roppan tehetséges muzsikus), Kollár Bence súlyos, zakatolós, itt-ott andalító, borult riffekkel, remek szólókkal rukkolt elő, Tengelics Ákos pedig a feszes dobtémákról gondoskodott. Első hallásra/látásra nagyon tetszett, amit prezentáltak (különösen a Fád alatt nyerte el tetszésemet), remélem mihamarabb hanghordozó formájában is közkinccsé teszik tudásukat. Annyit tennék csak hozzá, hogy az Eclipse Of The Sun, a Wall Of Sleep vagy a Magma Rise előtt/elé jobban illenének, abban a közegben érvényesülne a legjobban muzsikájuk.
A Fanatic Attack munkásságát, kis túlzással, pályafutásuk kezdete óta követem. 2012-es Fight for a Lie Ep-jükkel ismertem/kedveltem meg őket, az az évi, Marcaliban, a Kék Madárban adott koncertjükre a mai napig szívesen emlékszem vissza. Természetesen azóta sok minden történt velük, lényeg az, hogy 2021, harmadik lemezük, a Withstand the Storm óta kvartettként funkcionálnak (korábban trióként működtek) és mind emberileg, mind zeneileg nagyon egységessé kovácsolódtak össze. Ez a produkciójukon is hatványozottan beigazolódott, ugyanis egy hangulatos intrót követően a Fight for a Lie-jal indítottak és nyomtak le egy igen intenzív, velős 40 percet. Földesi Imre énekes belépésével black metalos hatások szivárogtak be a zenéjükbe, ami még több súlyt, brutalitást adott a daloknak. Eme tényre Imre hisztérikus előadása/éneke, valamint Ploner Patrick elementáris dobolása volt a bizonyíték, míg Pőcze Ádám gitáros kiváló harmóniákkal színezte a tételeket. Programjukban elhangzott legújabb nótájuk a Came from the Sky, múltjukat megidézendő, a szinte kimaradhatatlan Fanatic Attackers és a Thrash, a Toxic Holocausttól a Nuke the Cross, a többi szerzemény (Void, Stonewall Labyrinth, Fall of West) pedig a legutolsó albumról került terítékre. Szokásukhoz híven, kiváló koncertet adtak.
Az estét záró Atomic létszámhiányosan lépett fel, mivel Gyurcsán Szabolcs basszusgitárost betegség döntötte le a lábáról. Mindez azonban nem befolyásolta bulijuk minőségét, a gyér nézőszám és Szabolcs távolléte ellenére Szilágyi Tomiék becsülettel darálták le közel egy órás programjukat. A hazai thrash színtér veteránjainak számító Atomic esetében nem túlzás klasszikusokról beszélni, amikor olyan dalok szólalnak meg, mint a The Border, a Slashing Dreams, vagy a Spin. Utóbbi dalban Kassai Ádám, az Innistrad gitárosa működött közre, míg a Headbengeleket szintén Kassai Ádámmal és a Fanatic Attackos Pőcze Ádámmal vezették elő. Értelemszerűen műsoruk legutóbbi albumukra, a Hate Transplantra épült, ennek értelmében pedig – többek között – a Hate Transplanthoz, a Devil Race-hez, illetve a My Justice-hoz volt szerencsénk. Mindhárom zenekar javára írandó a kiváló hangzás, de ez a Végállomás esetében nem meglepő
Mindent egybevetve, én jól szórakoztam, élveztem a koncertet, maximum abban reménykedek, hogy a többi helyszínen többen lesznek/voltak.
