Interjú Jutta Weinhold énekesnővel, aki a Zed Yago zenekar énekesnője volt a Pilgrimage album készítése alatt.
Jutta, míg a From Over Yonder a Steamhammer kiadónál jelent meg, addig a Pilgrimage az RCA-nál, mi történt?
Eleve elég nehéz volt szerződést kötni akkoriban. Csak azért, mert az angol BMG-RCA-nak megtetszett a From Over Yonder lemez, az RCA Germany pedig adott nekünk egy szerződést a második Zed Yago albumra, a Pilgrimage-re.
Ez egy nagyobb kiadó volt, és jobban támogatta a zenekart a Steamhammerhez képest?
Természetesen egy nagy kiadónak teljesen más anyagi lehetőségei vannak egy előadó népszerűsítésére és támogatására. Ez vitathatatlan. A Steamhammer is egy jó kiadó, és gondoskodott a zenekarokról. De egy bizonyos ponton elérte a határait.
Mikor kezdtetek el dolgozni a Pilgrimage-en?
Mindig tele vagyok ötletekkel és dallamjavaslatokkal… És így 1988 elején kezdtünk el komponálni.
A kiadó esetleg új anyagot kért tőletek? Amennyire én tudom, kiadtatok egy négyszámos Promo Ep-t…
Ma már nem tudom pontosan. Nem hiszem, hogy volt egy négyszámos promo EP-nk. Demókat készítettünk a próbateremben minden stúdióalkalom előtt.
Mi a helyzet a Black Bone Song Ep-vel és a Black Bone Song/Zed Yago kislemezzel? Ezek is megjelentek, mielőtt a második album napvilágot látott volna?
Azt hiszem, minden egyszerre jött ki. Turnén voltunk a WASP-pal, és játszottunk fesztiválokon is Németországban. A megjelenés ehhez kapcsolódott.
Hogyan zajlottak a felvételek?
Haha. Régi szép idők. Négy hétig voltunk együtt a stúdióban. Az egész zenekar ezen dolgozott.
Volt a zenekarnak tényleges pénze a produkcióra?
Nem, a BMG/RCA gondoskodott mindenről. Az első LP-t, a From over Yonder-t én finanszíroztam Ralf Bastennel, a producerünkkel.
A kompozíciók gondosan ki lettek dolgozva, sok volt a textúra?
Igen. Szeretem a történeteket, ezért néha meg kellett válnom egész részektől, mert a zenéről kellett szóljon, nem pedig egy regényről.
Azt mondanád, hogy a Pilgrimage a legjobb munkád, amire valaha is rányomtad a bélyeged a felejthetetlen, epikus énekhangoddal?
Nagyon szeretem a Pilgrimage-et, és nagyon sokat fejlődtem alatta, és persze a zenekar is. Nagyon jó szinten voltunk, és kár, hogy nem tudtunk együtt maradni.
Ez az egyik legjobb német metal album a maga nemében. Teljesen egységes, lélegzetelállító dallamokkal, amelyek hagyományos, de fülbemászó nótákat, erős gitárritmusokat és Bubi precíz dobolását hordozzák.
Abban az időben rengeteg „gyors metal” volt, és én nem igazán akartam követni a trendet. A zenénknek nehéznek és lassúnak kell lennie, és Bubi barátom teljesen egyetértett velem. Mindent zseniálisan valósított meg.
Zed Yago-nak volt/van érzéke az epikához?
Igen, határozottan… képzelet nélkül a lélek meghal, és lélek nélkül az ember meghal.
Az album egyben a kalózmetál legjobb iskolapéldája is?
Ezt nem mondanám. Biztosan vannak más jó zenekarok is a mezőnyben, de mi mindenképpen közéjük tartozunk, és tény, hogy az elsők voltunk e téren.
Bemutatnád Zed Yago koncepcióját, a Repülő Hollandi kapitányának fiktív lányát, aki egy kalandokba és folklórba egyaránt belekeveredett világban barangol. Tudnál róla részleteket mondani?
Már elmeséltem. De röviden összefoglalom. Zed Yago hajózik a tengeren, és találkozik Istennel és az Ördöggel, akik egy hajóban utaznak. Van egy nagy gondjuk. Az emberek elvesztették a képzeletüket, és képzelet nélkül a lélek meghal, és lélek nélkül az ember is meghal, így a létük is veszélybe került. Zed Yago mindkettőjüktől emberi testet kap, és megígéri, hogy elmegy a Földre, hogy visszaadja az elveszett képzelőerejüket az embereknek, majd vissza a jónak és a gonosznak…….Az ember a fantáziát a mitológiákban, a legendákban és a a mesékben találja meg, amelyeket az ősök adtak át nekik…
Mindig is az volt a vágyad, hogy híres irodalmi műveket ültess át a metál világába?
Igen. Régen és ma is. Jó dolog olyan történetekkel foglalkozni, amelyeket már megírtak, és ezt továbbadni az érdeklődők számára.
Látszik, hogy mennyire fontos volt számodra és a zenekar számára az irodalmi hatás, igaz?
Igen! Ez így is maradt.
A The Pale Man, a The Fear Of Death és a Black Bone Song elérte az epikus magaslatokat?
Ezt nem tudom megmondani, de ha mások mondják, akkor örülök neki.
A Pilgrimage minden kategóriában a legjobb Zed Yago album?
Egyértelműen a csúcspontunk. A Zed Yago eléggé egyedi volt, és távol tartotta magát a legtöbb metal klisétől. Igen, abszolút. Nagyon sok figyelmet fordítottam rá, mert tudom: a világnak egyedi művekre van szüksége, nem másolatokra.
Ha jól tudom, a lemezt támogató koncertek/turné a Leatherwolf-al volt, milyen emlékeid vannak róla, és hogyan sikerült az egész?
Jól éreztük magunkat a W.A.S.P.-vel Angliában és a Leatherwolffal Németországban. Ne feledkezzünk meg az USA-beli promóciós utunkról New Yorkban és Los Angelesben sem.
Igaz, hogy a két album után 1990-ben úgy döntöttetek te és a lemezkiadó, hogy feloszlatjátok a zenekart és újrakezditek az egészet? Teljesen új felállás született, és a nevüket Velvet Viperre változtatták…
Ez a tragédia. A zenekarban egy ember megmérgezte a légkört, és én más zenészekkel akartam elkészíteni a harmadik albumot. Éppen németországi turnén voltunk, amikor kaptam egy végzést…….sajnos volt egy GBR-ünk Zed Yagóval, miszerint a jogok mindig a többséget illetik. Mivel a Zed Yago névre nem volt magánjogom (bár a nevet én találtam ki), többé nem léphettem fel Zed Yago néven. Ő maradt a többségnél, én pedig kisebbségben maradtam. Micsoda dráma. Rám szakadt az ég, amikor elvesztettem a zenei gyermekemet. Ezért folytattam a Velvet Viperrel. Akkoriban már volt egy szövegötletem egy Velvet Viper dalhoz, így azt a címet vettem fel zenekarnévnek.” Egy kis vígasz: A két albumon szereplő dalok szerzőjeként minden jogom megvan. Így 3 évvel ezelőtt kiadhattam a From or Yonder és a Pilgrimage remastereit, az élő felvételekkel az angliai és németországi koncertjeinkről. 1990/1991-ben, hogy átvészeljem ezt a szörnyű időszakot, írtam egy könyvet Zed Yago dalairól 1990/1991 címmel: A repülő hollandi lánya az elveszett képzelet nyomában. Ez az alkotómunka mentett meg attól, hogy a kábítószerhez forduljak. Egy jele annak, hogy valójában mennyire fontos mindannyiunk számára, hogy kreatívak legyünk, és ne csak fogyasszunk. Ezt csak ajánlani tudom mellékesen. Ma is vannak Zed Yago dalaim a Velvet Viper élő szettünkben.
Sajnos Bubi hat éve hunyt el, hogyan szeretnéd, hogy emlékezzenek rá?
Bubinak 2018. január 2-án este állt le a légzése. Egyébként ő lett volna az új Velvet Viper dobosunk. Még mindig nagyon szomorú vagyok miatta, és amikor a Zed Yago dalait éneklem, mindig hallom a kórusokban a snare-jét és a tiszta hangját. R.I.P. Drága barátom, Bubi.
Talán még mindig tartjátok a kapcsolatot az egykori Zed Yago tagokkal?
A basszusgitáros Tatch-csal és a szólógitáros Gunnar Heyse-szel még mindig tartom a kapcsolatot.
Jutta, köszönöm szépen a válaszaidat, van valami zárszó az interjú végére?
Egy művész mindig hullámvasúton van, gyakran lefelé, néha felfelé megy. Az a néhány alkalom, amikor felfelé megy, sokkal nehezebb, mint az a sok alkalom, amikor lefelé megy. Ezért maradsz hű önmagadhoz és a zenéhez.” -NOTHING COMPARES TO METAL- a 2023-ban megjelenő új Velvet Viper album címe.