Scardust: Souls (2025)

A Scardust nevével a 2020-as Strangers lemez kapcsán találkoztam először. Tetszhetett az anyag, mivel a mai napig megvan a gyűjteményemben, ám túl gyakran nem hallgatom. A zenekar új kiadványa viszont kellően izgalmas és friss ahhoz, hogy újra és újra megforduljon a lejátszómban.

Izraeli szimfonikus progresszív metal csapat – írja róluk a mértékadó netes lexikon, amiből a progresszívet abszolút elfogadom, a szimfonikus jelzőt viszont túlzásnak érzem, nagyzenekari hangzást ugyanis egyedül a bő kétperces, instrumentális, női kórusra és vonósokra épülő End of the World-ben hallunk, ami olyan, mint egy filmzene, illetve az utána következő Searing Echoes-ban, ahol Noa Gruman hangja mellett a hegedű viszi a prímet. Sok helyen a Dream Theater, illetve a kanadai Unleash the Archers jut eszembe róluk, Noa éneke is Brittney Slayes, az UtA frontembere orgánumát idézi.

Akár az éneket, akár a hangszeres részeket nézzük, tényleg zseniálisan variálják, halmozzák a témákat. Gruman alapvetően alt szólamban nyomja, de sűrűn vált felhők hasát karcoló szopránra is. Gyakoriak a tört ritmusok, kifejezetten hangsúlyos a basszusgitár jelenléte, a szinti viszont nem igazán jut szólószerephez, inkább csak diszkréten alapoz.   

Alapvetően tetszik Noa hangja, ráadásul remek refréneket hallhatunk tőle (RIP, Dazzling Darkness, Touch of Life I – In Your Eyes). Az Unreachable-ben keleti hangszerek, a Touch of Life II – Dance of Creation-ben pedig jazzes énektémák is előkerülnek, ami a keményvonalas metalrajongóknál akár ki is verheti a biztosítékot. Plusz az utóbbi tételben és a trilógia utolsó felvonásában (Touch of Life III – King of Insanity) Noának férfi énekpartnere is akad Ross Jennings (Haken, Novena) személyében.  

A 2015-ben Scardustra keresztelt csapatnak (azt megelőzően, két évig Somnia név alatt működtek) a mostani a harmadik nagylemeze, plusz a kezdetek kezdetén egy EP-t is megjelentettek. A korai évek termését nem kóstoltam, a Strangers albumhoz képest viszont mindenképpen előrelépésként értékelem az izraeli kvintett Souls-on nyújtott teljesítményét, ami osztályzatra lefordítva nálam egy erős négyest jelent.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük