Peti, sok szeretettel köszöntelek magazinunk nevében. Ahogyan üzenetváltásaink során említettem neked, egyfajta időutazásra invitállak, amelynek keretén belül a Seneca, 30 évvel ezelőtt megjelent, Brutal albumáról lesz szó…
Szia, és köszönöm a megkeresést. Nagyon meglepett, amikor rám írtál az interjú ötletével, mert ahogy említetted, ez a lemez 30 éve jelent meg, és akkoriban nem kavart túl nagy hullámokat.
1994-ben jött létre a csapat, amikor is, Molics Zsolt énekes (R. I. P.), te basszusgitáros, Kuthy Zoltán billentyűs, és Hornyák Péter dobos megalapította a formációt, hogyan öltött mind ez testet?
A zenekart 1992-ben Hornyák Péter dobos és Rubcsics Richárd gitáros alapította. Az első énekes Reményi Ferenc (Röme) volt, aki Ricsi barátja volt még a Necrofightos időkből. Nekem a Hornyák Petivel volt egy közös barátom, ő hozott össze minket.
Ki volt a zenei agytröszt a banda mögött? Hogyan találtatok egymásra, mi volt a célotok a bandával?
Mi mindannyian nagyon komolyan vettük a zenélést, és mind rajongtunk az akkoriban még nagyon újnak és különlegesnek számító Dream Theaterért. Emlékszem, hogy Münchenben játszottak, nem jöttek közelebb Budapesthez, és odáig mentünk autóval a Kuthy Zolival, csak hogy láthassuk őket. A jegyre meg a benzinre elment minden pénzünk, szállásra nem maradt, így a kocsiban aludtunk odafelé is, meg a koncert után hazafelé is. De megérte.
Mindegyikünk nagyon komolyan vette a hangszerét, naponta órákon át képesek voltunk gyakorolni. Ez abban az időben volt, amikor még nem volt Youtube, nem volt social media, még internet is alig. Ha meg akartál tanulni egy számot, akkor ültél napokon át a magnó vagy CD játszó mellett, és próbáltad fülelni, hogy na ott! Ott mit is játszhat! Ha szerencsés voltál, akkor VHS-en lehetett koncert filmeket, meg nagy ritkán oktató videókat szerezni. És akkor azok alapján tanultál. Én pl. heteken-hónapokon át néztem VHS a Dream Theater Live in Tokyo koncertjét, és próbáltam ellesni, hogy mit is játszik Myung az Ytse Jam basszus szólója alatt, vagy a Pull Me under uniszolója hogy is van?
Mi is valami hasonlót akartunk alkotni, ezért is volt szerencse, hogy egymásra találtunk. Az albumon szereplő számok nagy részét a Ricsi írta a H. Petivel, ők alkották ezeket az elvont ritmusokat meg riffeket. Később a Zoli meg én is beszálltunk, az én ötleteim alapján készült a Galaxy c. instrumentális szám, vagy az Ego. De akkor is főleg Ricsi meg a Hornyák Peti voltak az „agytröszt” ezen az albubomon. Aztán ez nagyot változott, ahogy elkezdtünk más zenéket is hallgatni, és én egyre több számot írtam. Meg sokat hatott ránk, hogy a Molics Zsolti után lett egy új énekesünk, és rengeteg új ötletet hozott ő is, ami már más volt, mint a DT, vagy az első Seneca. Fel is vettünk két új számot az új énekessel, de azok már sajnos nem jelentek meg, és a Seneca feloszlott.
Köztudott, hogy Zsolti korábban a Sámánban, illetve a Moby Dickben szerzett nevet magának, Ricsi a Neckrofightból érkezett, de mit kell tudnunk a te zenei múltadról, illetve Hornyák Peti és Kuthy Zoli zenei előéletéről?
Én különböző kisebb (ismeretlen) zenekarokban játszottam, és egy közös barát hozta el a Hornyák Petit az egyik koncertemre, mert tudta, hogy basszusgitárost keresnek. Petivel egyből nagyon jó haverok lettünk, abszolút azonos hulláhosszon voltunk, ez a mai napig megvan a nagy távolság, meg az elmúlt idő ellenére. Még most is ha nem is naponta, de elég sokszor dumálunk online.
A legelején nem volt stabil billentyűs a csapatban, az első demóra a hangmérnök és egy ismerős billentyűs segítségével kerültek rá a témák. Kuthy Zoli az én egyik iskolai barátom barátjának a barátja volt, hobbi szinten billentyűzött egy Faith No More feldolgozásokat játszó zenekarban. Meg rappelni is probált, hahaha, na azt látnod kellene! Na mindegy, találkoztunk, mutattam neki a demót és pár próbatermi felvételt, nagyon tetszett neki az ötlet, és azonnal igent mondott.
Hornyák Peti zenész családból származik, az apukája és a testvére is dobosok, és az első énekessel, Römével játszottak egy metal bandában. Röme haverja volt Ricsi, így találtunk egymásra.
Kb. egy év koncertezés után derült ki, hogy az énekes Röme megbízhatatlan volt, nem járt próbákra, nem vett részt a zenekar életében. Meg koncerteken két-három szám után feladta, nem bírta tüdővel, csak járt körbe a színpadon és tátogott.
Elkezdtünk énekeseket keresni, és Hornyák Peti említette Zsoltit, mert néha dobolt vele Zsolt különböző zenekaraiban, meg ismerte még a Classica időkből. Zsolt akkoriban éppen „visszavonult” a zenéléstől, és késeket árult egy piacon hahaha. Mai napig emlékszem az első találkozásunkra, az egyik piacon találkoztunk vele. Nálunk volt egy kazin a demo, meg egy walkman, feltette, elkezdte hallgatni, és kb 15-20 másodperc múlva már énekelte is, ott a piacon. Azonnal igent mondott, jól be is rúgtunk ott a sarki krimóban, még talán dél sem volt hahaha.
Honnan jött a csapat elnevezése, mire utaltatok rá/akartatok ráutalni? Netán a híres, római filozófusra, Lucius Annaeus Seneca-ra?
Röme ötlete volt anno a név, és mindig is filozófikus, elvont szövegekben gondolkodott, ezért választotta.
Az általatok képviselt progresszív rock itthon eléggé ismeretlen terep volt a rajongóknak, igaz? Az egykori, váci Jericho és az Unicum States jut most hirtelen eszembe azokból az időkből… Esetleg a miskolci Eclipse…
Ezt akkoriban sokszor megkaptuk, de mi nem ismertük ezeket a zenekarokat. A Jericho tagjaival néha összefutottunk különböző fesztiválokon, meg tehetségkutatókon. És igen, akkoriban ez a zene még tőlünk nyugatabbra is elég ismeretlen stílus volt, nemhogy itthon. Még a Dream Theater neve is csak zenész körökben volt ismert, és a magyar rockzenészek is inkább értetlenkedve próbálták megérteni, mi is ez.
A ’94-es De Ira demóval mutatkoztatok be. Ezen a felvételen mely dalok szerepeltek?
Ez nem tudom mi, az első demónak nem volt címe. Vagy itt mire gondoltál? Mert az első demónknak nem volt címe. Vagy igen? 😀
Az első demón a Csak egy szó kell, a Soha nem nyugvó volt, aminek akkoriban még tök más címe volt, és a szövege is nagyon negatív és depressziós volt, és ezt még a Röme énekelte fel. Valahol talán még meg is van nekem Dat kazettán. Meg volt még egy lassú szám is rajta, de azt később kidobtuk.
Az eredeti Soha nem nyugvó szövegét Zsolti egész egyszerűen nem volt hajlandó énekelni, ő nem akart ilyen depresszió gondolkodást magára venni, ezért átírta a szöveget, és megváltoztatta a címet.
Milyen célt, funkciót töltött be az anyag? Értem ez alatt, hogy promóciós jelleggel vettétek fel, kiadó keresés motivált benneteket?
Mi rohadt fiatalok voltunk akkor, semmit sem tudtunk a zenei életről vagy üzletről. Én talán 18 vagy 19 éves voltam, amikor bekerültem a Senecába, és nekem az egész csak szerelem volt. A demót azért vettük fel, mert szerettük, amit csináltunk, és azt akartuk, hogy más is hallja. Koncerteket is próbáltunk az első demóval szervezni, de a válasz általában csak értetlen tekintet volt, meg hogy mi ez a zagyvaság?
Széles körben terjesztettétek, hogy felhívjátok magatokra a figyelmet?
Próbáltuk, de inkább kevesebb sikerrel
Mikor álltatok neki a Brutal lemezen dolgozni?
Huh, nem is tudom, folyamatosan írtunk számokat, hetente 3-4 alkalommal próbáltunk. Én a főiskolát is abbahagytam két évre, annyira erre akartam koncentrálni.
Mikor bementünk a stúdióba, a számok nagy része már kész volt, de a Galaxy és az Ego még sokat alakult a felvételek alatt. A címadó Brutalt meg a stúdióban raktuk össze, az alap témák nagyjából megvoltak, a felvételek alatt öltött a szám végleges formát. Ezért is lett ez a lemez címe. Viszont hogy miért pont ebből a számból készült a videóklipp azt ne kérdezd, mert nem tudok rá válaszolni.
Hol, mikor és mennyi idő alatt kerültek felvételre a dalok? Ki finanszírozta a stúdiós költségeket?
Apukám is zenész volt, ő gitározott anno anno az Atlantiszban, és nagyon támogatta, hogy én is tapasztaljam meg, milyen is ez az élet. Ő a médiában dolgozott, magazinokat adott ki, és ismerte a VTCD teljes vezérkarát. Amikor meghallotta az első demóinkat, egyből mondta, hogy ez valami zseniális, és ezt nyomni kell. Ő mutatott be engem a VTCD igazgatójának, és mutatta meg neki a demónkat, és beszélte rá őket a kiadásra. Apukám magazin kiadója és a VTCD állt be anyagilag a kiadásba, ők finanszírozták a stúdió és a megjelenés költségének 99%-át, a CD borító grafikát és nyomást, CD terjesztést, mindent. Nekünk „csak” a számokat kellett írni és felvenni, na meg koncerteket szervezni.
A felvétel az E stúdióban készült, a Zsolti ismerte és nagyon kedvelte a helyet. Emlékeim szerint kb 2 hét alatt vettük fel, és utána még egy hét ment el az utómunkákra.
Noha a banda frontembere Molics Zsolt volt, egyetértesz azzal, hogy a Seneca-nak semmi köze sem volt a Sámánhoz?
Abszolút semmi, a Zsoltot mi hívtuk, hogy énekeljen velünk, és nem fordítva.
Ami biztos, hogy a Dream Theater komoly hatással volt rátok, míg a billentyűk révén a ’70-es évek, különösen a Deep Purple jut eszembe…
Tuti. Ebbe talán az is belejátszik, hogy Solymáron volt próbatermünk a Hornyák Petiéknél, és mivel csak nekem volt autóm, én fuvaroztam a srácokat oda meg vissza. Volt egy év, egy teljes év, hogy csak Dream Theater szólt a kocsimban, meg néha az Operation Mindcrime, semmi más. Nem vicc. Talán emiatt is lett olyan a Brutal, amilyen.
Komplex a lemez, ugyanakkor nagyon fogósak a dallamok (pl. Nem vesztem el (Jeruzsálem), Életfilm, Csak egy szó kell), gondolom ez tudatos döntés volt részetekről, igaz? Mert a felkészültségeteket, tudásotokat illetően, szó nem érheti a ház elejét…
Köszi, és igen, próbáltunk slágeresebb számokat is írni.
Gyönyörű lírai a szaxofonnal „megbolondított” Christine, ez, hogyan jutott eszetekbe, illetve ki felelt érte, magyarán, ki fújta a hangszert?
Talán nem árulok el nagy titkot azzal, hogy a Dream Theater „Another Day” c. száma adta az ötletet. A Christine felvétele közben a stúdióban dumálgattunk erről Sáfár Öcsivel, aki a hangmérnökünk volt, hogy milyen jó lenne ide egy szaxofon szóló. Öcsi ismerte Elek Istvánt, akivel dolgozott is éppen, meg úgy emlékszem, a környéken lakott. Ha más mondja, el sem hiszem: Öcsi hívására megjelent Elek István a stúdióban, egyszer, ismétlem, egyszer (!!!) meghallgatta a számot, és mondta, hogy aha, ide beteszünk egy szoprán szaxofon szólót. Kérdezte Zolitól az akkordokat, meg hogy Ricsi mit szólózik ide. Majd bement, és felnyomta. Elsőre.
Meg még egy érdekesség erről a számról, hogy a stúdióban volt egy régi hammond orgona, ami még úgy-ahogy működött. Öcsi meg a Zoli valahogy életre keltették, és Zoli azon játszotta fel ezt a számot.
Instrumentális tétel a Galaxy, de nem túltátok túl…
Nem, és kicsit bánom is azt a számot. Nagy részét én írtam a Ricsivel, akivel mindketten nagy Star Wars rajongók voltunk. Ennél sokkal komplexebb volt ez a szám, bonyolultabb ritmusokkal meg témákkal és szólókkal, de aztán a Zsolti meg főleg a Sáfár Öcsi nyomására sokat egyszerűsítetünk rajta. Ez van.
Úgy vélem, enyhe speed/thrash hatást tükröznek az Álomküzdő, illetve az Északi fény, míg az Ego-ban keleties dallamok/hangulat bukkannak fel, azaz célotok volt a változatosságra való törekvés?
Hahaha, kicsit igen, meg volt még egy ötlet amit sajnos nem tudtunk megvalósítani. Az Álomküzdő meg az Északi Fény 100% Ricsi volt, eléggé korai Seneca, míg az Egot én írtam, nem sokkal a lemez felvétele előtt, amikor már próbáltunk kitörni ebből a klasszikus metál dallamvilágból. Én akkoriban eléggé rá voltam gyógyulva mindenféle „cuccra”, rengeteg családi és magánéleti gondom volt. A szövegeket 90% a Zsolti írta, de az Egot túlnyomórészt én követtem el, talán így kicsit jobban is lehet érteni a különbséget.
Az Ego egy elég durva témával zárul, és lehalkul. Az ötlet az volt, hogy ezzel a záró témával írunk egy másik számot, és a második lemez ezzel fog kezdődni. Aztán ez csak ötlet maradt.
A szövegeket tekintve, egyfajta spirituális gondolkodás, megközelítés jellemezte a zenekart? „Elgondolkodtatóra vettétek a figurát”?
A szövegek nagy részét a Zsolti követte el. Zsolti akkoriban próbált józan(abb) életmódot folytatni minden szempontból, próbált megkomolyodni, és ehhez a vallásban is keresett segítséget. Szerintem ezek a gondolatai, a jobb emberré válás folyamatai fedezhetők fel a szövegekben. Már amiket ő írt, mert az Ego az én szüleményem, de arról kicsit feljebb már meséltem.
Briliáns, szemet gyönyörködtető lett a borító…
Zsolti ötlete volt, és egy grafikus barátunk rakta össze.
A lemezt anno a Videoton gondozta, ez azt jelenti, hogy más kiadók nem mutattak érdeklődést az anyag kiadása iránt?
Abszolút semmit. Nulla. Ahogy fent írtam, ez a lemez főleg az apukámnak és a VTCD-s Barát Istvánnak, na meg nekünk köszönhető.
Az esetleg tudod, hogy mennyi példányszámban, milyen formátumban került kiadásra anno a Brutal, és mennyi fogyott belőle?
Kazettán és CD-n jelent meg, de sajnos darabszámra nem emlékszem. Csak arra, hogy nem fogyott jól egyáltalán anno, amikor megjelent. Érdekes módon valahogy 2010-15 között megint felfedezték, és akkor apuék előkerítették valahogy a régi CD-ket, és eladtak párszáz darabot. Meg a Zsolti is segített ebben nekik, ő is árulta akkoriban.
Koncerteztetek is?
Persze, rengeteget, de csak kis klubbokba jutottunk el, meg a nagyobb helyek legelső bemelegítő fellépői voltunk. Sokat próbáltunk koncertezni, de sajnos ahogy említettem, ez a zene nagyon megelőzte a korát. Ha meg is jelent valahol cikk a koncertjeinkről, az legtöbbször csak arról szólt, hogy tyű, ezek a fiúk Dream Theater feldolgozásokat nyomnak élőben, az igen!
Kultikus kiadványnak tekinthető a Brutal?
Hűha, ezt talán nem nekem kellene megmondanom.
Mennyire vettetek részt az akkori hazai, történesekben, illetve mennyire követtétek figyelemmel a hazai színtér fejlődését, „kiteljesedését”? 1995-ben több, mára klasszikus demó jelent meg, úgyis mint, Turtles Ahead ( C. D. T.), Mood, The Pagan Winter (Sear Bliss), Testek (Replika), Womb, Romok Alatt (Ektomorf) stb.
Boccs, de ezek a nevek semmit nem mondanak nekem, én abszolút nem követtem a hazai rock életet, teljesen bele voltam őrülve a Dream Theater – Queensryche vonalba, aztán megütött a Nu Metal, és jött a KoRn, Limp Bizkit, utána meg Slipknot és a metalcore.
Mi, milyen okok vezettek a Seneca feloszlásához?
Röviden: pénz. Illetve annak teljes hiánya. Mindenünket beleöltük, és semmi nem jött vissza szinte. Ettől Zsolti is visszaesett az ivós-bulizós életmódjába, lehetetlen volt vele próbálni meg fellépni, elküldtük. Nagy Zoli lett az új énekes, kivételes torok volt, nagyon jó új számokat írtunk meg vettünk fel, de a pénztelenség megölte az egészet. Én visszamentem folytatni a főiskolát, a többiek is „rendes” mindennapi munkát kerestek, Kuthy Zoli megnősült és gyerekei lettek.
A Seneca után milyen zenekarokban fordultál még meg? Folytattad a zenélést?
A sulira próbáltam koncentrálni, hogy diplomát szerezzek, amikor egy jó barátom, aki koncertszervezőként is dolgozott felhívott, hogy psszt és titok, de Paksi Endre új zenekart keres. Kérdeztem, hogy AZ a Paksi Endre? Mondta, hogy az, mert hogy teljesen új utakat akar kipróbálni, és a Wellington teljes gárdája otthagyta. De hogy tudok-e zenészeket? Ez már a Seneca feloszlása után volt, de mondtam, persze, ismerek pár jó zenészt. Felhívtam Ricsit meg Petit, hogy érdekli-e a dolog őket. Persze, miért ne? Találkoztunk Endrével a stúdióban, dumálgattunk, mutatta az anyagot, ami tényleg popos volt, de hát összenéztünk Ricsivel meg Petivel: miért ne? Endre ismert egy Zsenya nevű srácot, ő lett a billentyűs, így belevágtunk.
Annyit meg kell hagyni, hogy Endre kapcsolatai révén rengeteg koncertünk volt, amiért rendesen fizettek is, de a közönség nem volt vevő Endre popos próbálkozásaira, és Ossiant követeltek állandóan. Úgyhogy megtanultunk néhány Ossian számot, és amikor azokat játszottuk, a közönség szó szerint szétszedte a helyet. A popos Wellingtonok meg annyira nem mentek.
Talán egy év koncertezés után mondta Endre, hogy mi lenne, ha csinálnánk egy Ossian tribute bulit, persze vele, az E-klubban, és ha az bejön, akkor mi leszünk az új Ossian. Mondtuk OK. És megcsináltuk. Olyan telt ház volt az E-ben, hogy még a bejárat előtt is százával álltak az emberek, akik nem fértek be, és onnan hallgatták. Fel is vettük az egészet, még CD-n meg videón is megjelent. Utána elkezdtünk számokat írni, meg „Ossian tribute Paksi Endrével” néven koncertezni.
Nekem közben ment a főiskola, jött a diploma év, és megnyertem egy ösztöndíjat, hogy 6 hónapig egy külföldi egyetemen tanulhatok, és ott diplomázhatok. Leültem Endrével szembe, és elmondtam neki, hogy ennyi, sajnos kiszállok, de addig tudok játszani velük, amíg találnak új basszert. Rohadtul nem vette jól, pedig azt gondoltam, értékelni fogja az őszínteségemet, de nagyon mérges lett, és gyakorlatilag ott helyben kirúgott. Még egy bulit ami azon a héten volt lejátszottam velük, de ennyi, elváltak útjaink.
Ami nagyon rosszul esett, hogy a Ricsi és a Hornyák Peti rajtam keresztül lettek az új Ossian tagjai, együtt kezdtük és nyomtuk, utaztunk, koncerteztünk, és keményen dolgoztunk rajta. Aztán sok sok évvel az egész után láttam egy videót az Ossian történetéről, és kérdezték a Ricsit meg az Endrét, hogy is volt ez, hogy kerültek kapcsolatba, hogyan lett az új Ossian? Ricsi félre nézett, és annyit mondott: valaki említette, hogy Endre új zenészeket keres a Wellingtonba, és így. De aztán a Wellington nem jött össze, és helyette megalakítottuk az Ossiant. Valaki lettem. Sok sok évig voltunk nem csak zenésztársak, de nagyon közeli barátok Ricsivel, és névtelen „valaki” lettem. Zenélek az első koncert lemezen, rajta vagyok a fényképeken meg a videón, de nevem az nincs. Nem értem miért, és hogyan lehet egy évtizedes barátságot így szemétbe dobni, de elmondása szerint ugyanezt tették a Hornyák Petivel is, csak vele 14 év után. 14 évig volt az Ossian dobosa, de egy nap Ricsi szólt neki, hogy ennyi volt, viszlát.
Mióta élsz Melbourne-ben, hogyan esett a választásod Ausztráliára?
Huh, hosszú történet, de már 12 éve itt élünk, ausztrál állampolgárok vagyunk. A külföldi ösztöndíjam után hazajöttem, munkát vállaltam, mint mérnök, és családot alapítottam. De nekem ez a magyar mentalitás, a korrupció és uram-bátyám kapcsolat-rendeszer, ami a gazdasági életet jellemzi, sosem feküdt. Mindig inkább külföldi befektetőkkel dolgoztam. Aztán egyszer családdal kijöttünk nyaralni ide, és nagyon megtetszett nekünk, és ahogy kiderült, ide nagyon keresték az olyan mérnököket, mint én. Úgyhogy visszajöttünk Magyarországra, de csak pakolni, meg vízumot intézni, és nem egészen egy év múlva már újra itt voltunk, és itt is ragadtunk.
Követed még manapság a metal színtér alakulását, fejlődését?
Abszolút, teljesen, sőt, pár éve elkezdtem bakelit lemezeket gyűjteni, majdnem teljes a Dream Theater és Queensryche kollekcióm, de nagy Slipknot rajongó vagyok, abból is megvan az összes. A metalcore most a nagy kedvencem, Architects és Bring Me The Horizon. Vagy a Parkway Drive, ők például „helyi” banda, azaz ausztrálok. Vagy van egy mostanában berobbant ausztrál banda, az Alpha Wolf, őket nagyon bírom, és ajánlom! Van egy helyi banda is amiben zenélek, de nem basszusgitár, hanem dobolok. És hiszed vagy nem, a dobszerkóm egyedi cucc, és a Hornyák Peti cége, a H-Custom gyártotta. Pár éve voltunk Magyarországon, és akkor készítette nekem, abszolút egyedi darab.
2021-ben sajnos elvesztettük Molics Zsoltot, hogyan emlékszel rá?
Zsolti nagyon jó ember volt, nagyon szerettem és nagyon jó barátok voltunk amíg a Senecában énekelt, és még utána is jóban maradtunk. Tartottuk a kapcsolatot folyamatosan, még akkor is jártunk együtt az E-be koncertekre, meg csak inni és bulizni, amikor már nem a Senecában énekelt.
Érdekes, és nekem nagyon meglepő módon, valami hihetetlen barátság alakult ki a Zsolti és apukám között, bár tökéletes ellentétei voltak egymásnak. Zsolti volt ugye a lázadó rockénekes, aki ivott és evett, minden pénzét elszórta, és nagy ívben tett mindenre és mindenkire. Apukám meg a teljes ellentéte volt, hideg és számító üzletember. De ha zenére került a szó, ők ketten órákig dumáltak, levegővétel nélkül, egymás szavába vágva, hahaha. A Seneca már réges-rég feloszlott, a Zsolti már a szóló cuccait csinálta, de apuval továbbra is rendszeresen beszéltek telefonon meg messengeren.
Én már itt éltem kint, és a Zsolti akkor is rendszeresen rám szólt messengeren, ha az idő engedte, felhívtuk egymást, dumálgattunk, kicsit viccesen még tervezgette is, ha lesz pénze, kijön ide meglátogatni. Mesélt az ötletéről, hogy a régi számait, köztük néhány Senecát is újra felvesz és kiadja, és megkérdezte, van-e kifogásom. Természetesen nem volt, aztán Ricsi gitározta fel újra ezeket a számokat, meg a basszust is ő játszotta fel, és online kérdezték a véleményem, meg hogy ez itt hogy volt, meg az ott hogy volt. Érdekes volt, és jó élmény. Csak aztán sajnos Endre megint teljesen meghülyítette Ricsit, és ő hirtelen megint eltűnt az életemből.
Amikor apukám megbetegedett és már nagyon nem volt jól, Zsolti rendszeresen felkereste, találkoztak, meg telefonon beszélgettek. Nagyon szerették egymást. Most már talán megint együtt vannak, és állandóan zenéről beszélgetnek.
