Venom: Into Oblivion (2026)
Érdekes dolog ez a nosztalgia. Rockerkörökben például általánosan elfogadott vélekedés, hogy a Venom a Black Metal után már semmi érdemlegeset nem tett
Érdekes dolog ez a nosztalgia. Rockerkörökben például általánosan elfogadott vélekedés, hogy a Venom a Black Metal után már semmi érdemlegeset nem tett
11 év telt el a legutóbbi Melechesh album, az Enki megjelenése óta. Még soha nem kellett ennyit várnunk a csapat újabb hanghordozójára,
Vannak zenekarok, amikre nem csak simán rájár a rúd, de úgy tűnik, mintha egyenesen el is lennének átkozva. A Metal Church-re ez
A Power Paladin mindig kedves lesz a szívemnek, hiszen Rattle magazinos debütálásom a PP első albuma volt. Ami aztán kiállta az idő
Április 10-én rendhagyó módon három új megjelenés is megmozgatta a fantáziámat: a Sentinels of Shamash, a Pale Reflection, de mind közül az
Vártam is meg nem is az Exodus új albumát. A San Franciscó-i csapat régóta a kedvenc bandáim közé tartozik. Ennek fényében talán
Intenzív gyűlölet Ha az ember egy igazán agresszív, gyűlölködő és intenzív együttest keres magának, akkor a legjobb helyen járunk! Méghozzá Brazíliában! Jómagam
A lejátszómban a héten vitathatatlanul ez a dán szimfonikus black metal banda, a Defacing God március 27-én megjelent lemeze pörgött a legtöbbször.
Ó, csak nem egy újabb hellén banda? 🙂 Mivel nem én kutatok utánuk, mégis sorra bukkanok rá a jobbnál jobb görög csapatokra,
Részemről meglehetősen nagy elvárásokkal álltam (ültem, feküdtem 🙂) neki ennek az április 3-án megjelent friss albumnak, lévén, hogy az előző Nervosa-lemez annyira