„Az „Age…” alapvetően a Winterblood és a Consecratus Ad Mortem vonalát viszi tovább zeneileg. Mindemellett az önismétlést mindenképp el akartuk kerülni, így vannak olyan zenei ötletek belecsempészve több dalba is, amik eddig nem voltak.”

Szia Laci, üdv az olvasóknak! Nos, igen, a legutóbbi Consecratus Ad Mortem album óta a régóta velünk tartó Komló Gyuri gitárossal elváltak útjaink, a helyét a Denevér egyszemélyes mindenese, Terebesi Tibi vette át, nagyjából másfél éve.

Azt tudom mondani, hogy igen, bár semmit nem szeretnék elkiabálni, mert láttam én már karón varjút, hogy egy szólás-mondást idézzek. De az mindenképp elmondható, hogy mind emberileg, mind „munkakapcsolatot” tekintve kompakt a banda.

Lényegében már az előző album megjelenése után jöttek az új témák, de a komolyabb munka, a dalszerkezetek kialakítása már tavaly tavasztól folytak.

Igazából nem. A dalok mindig úgy születnek nálunk, hogy én vagy Bence megírunk egy szinte kész dalt, feldemózzuk és elküldjük a többieknek. Ezek a dalok vagy átmennek a rostán vagy nem, esetleg némi változtatáson esnek át, mire elnyerik a végső formát.

Idén úgy terveztük, hogy a felvételek elkezdése előtt még „behúzzuk” a dalokat a próbateremben is, mert korábban volt már rá példa, hogy jöttek ötletek a felvételek lezajlása után, de végül erre nem maradt már idő.

A felvételek a gitárosunk, Köhler Bence stúdiójában készültek, így nem kellett az órákat számolni, egyedül a kiadónak ígért határidőt kellett tartanunk. A felvételek egyébként a klasszikus módon zajlottak: sávonkénti feljátszás, keverés, mastering. Ez utóbbiakat is Bence követte el, az én beleszólásaimmal megtámogatva. Ha-ha! Tehát minden „házon belül” ment végbe, ami a komplett felvételt illeti.

Egyértelműen felkészülten. Vannak a zenekaron belül bizonyos aranyszabályok, ez is egy ilyen. Nem mondom azt, hogy nem voltak mondjuk bizonyos szólókon változtatások menet közben, de a lényegi részeket mindenkinek tudnia kellett.

Kész dal nem volt ilyen. Bár Tibi hozott egy számot, de kicsit későn és még munka is lett volna vele, plusz az LP műsoridejének fizikai korlátai is közbeszóltak. Így azt elengedtük. Ezért van az is, hogy az „Átkozottak” című újrafelvett dal csak CD bónusz lett, illetve online lehet hozzáférni.

Mindenképp szerettük volna, ha még tavaly decemberben megjelenik tőlünk valami, egyúttal jelezzük a kiadóváltást is, ugyanis az említett dal már a Grundrecords égisze alatt jelent meg. A szám kiválasztása nagyjából úgy történt, hogy már kész volt 5-6 dal az albumra és egész egyszerűen megszavaztuk, hogy ez legyen, mert volt a klipre több pályázó tétel is. Különleges háttere tehát nem volt a dolognak.

Bizonyos szempontból minden album egy mérföldkő a zenekart tekintve. Mi úgy érezzük, hogy méltó folytatása ez a lemez a Frost történetének és szerencsére mind a hazai, mind a nemzetközi visszajelzések is ezt az érzést támasszák alá. Ennek kimondottan örülünk.

Az „Age…” alapvetően a Winterblood és a Consecratus Ad Mortem vonalát viszi tovább zeneileg. Mindemellett az önismétlést mindenképp el akartuk kerülni, így vannak olyan zenei ötletek belecsempészve több dalba is, amik eddig nem voltak. Az album kissé nyersebben szól az elődeinél, ez főleg a gitárokra értendő. De a cél, hogy a Black Metal hagyományait őrizve és a tőlünk már megszokott dallamokkal, szólókkal, magasívű harmóniákkal vegyített zenét továbbvigyük, az teljesült. Mindez ösztönösen, minden direkciót nélkülözve.

Frost – The Way (2020)

Ez az egyetlen magyar nyelvű dalunk és emellett az egyik kedvencem. Mindig is úgy éreztem, hogy a 2014-es „From The Dark” albumon nem sikerült teljes mértékben úgy rögzíteni azt a dalt, ahogy igazán kellett volna. Ezért ezt most pótoltuk.

Mindenképp. Szólt már sok dalunk okkult témákról, tájleíró hangulatfestő dolgokról, a sötétségről. Most (sőt, már némileg az előző albumokon is) eljött az ideje annak, hogy még mélyebbre ássunk és írjunk olyan dolgokról is, amik léteznek mélyen legbelül, nyomasztó dolgokról, olyan érzésekről, amik sokunknál szinte mindig jelen vannak és akár fel is tudnak emészteni. De igazából a dalszövegeket nem szeretem elemezgetni vagy magyarázni, mert ennek a szabadságát meg kell hagyni a zenehallgatónak

Nem vagyok a „mindenszarizmus” híve és politizálni sem szeretek nyilvánosan, de ha megállunk egy pillanatra és körbenézünk a világban, láthatjuk milyen folyamatok zajlanak. Azt hiszem ez választ ad a kérdésedre.,

Alapvetően igen, bár én személy szerint soha nem vagyok maradéktalanul elégedett. Mindig tudnék min változtatni, agyalok állandóan. Ez néha ki is készít. Lehet ez valami betegség… ha-ha!

Igen, valóban az. Csizmadia Mollee (EarthMyBody) művésznő remek munkája a festmény, ezúton is nagyon köszönjük neki! A különböző hanghordozók borítódizájn munkáit pedig Tőkés Zoltánnak köszönhetjük!

Kissé szövevényes a történet, de végülis a Grundrecords-nak a Palásti Csata c. rockopera szerzője Róm Gabriel hívta fel a figyelmét a Frost-ra. Ezek után felvettük egymással a kapcsolatot és nagyon hamar közös nevezőre jutottunk az elképzeléseinket illetően. Ma már szerintem nem nagyon írnak többlemezes szerződéseket, egyelőre mi is az aktuális anyagra fókuszáltunk és remélhetőleg folytatódik majd a közös munka.

Részünkről mindenképp.

A grundrecords egy professzionális kiadó, amely nemzetközi webshoppal rendelkezik, ellátja a megszokott honi lemezboltokat a termékeivel, biztosítja az összes stream áruházban való megjelenést, de nyilván ott van a közösségi felületeken is vagy ha akarod, akár a Grund irodájában is átveheted a terméket amit vásároltál. Azt hiszem, hogy az olyan rock/metal Grundrecords istállós zenekarok mint pl. a Pokolgép, a P. Mobil, a Sex Action vagy akár az Omega de lehetne még sorolni, elég garanciát jelentenek a Grundrecords pedigréjére.

Úgy gondolom, hogy már elég ritka az, amikor egy kiadó vadászik zenekarokra. Lehet, hogy van ilyen, csak nem a mi szintünkön. Ma egy olyan külföldi kiadó, ami nekünk előrelépés lett volna, naponta százával kapja a promókat és nagy mák kell ahhoz, hogy egyáltalán visszajelezzenek, hogy tárgyaljanak, ahhoz meg főleg. 150-200 email-t vagy promót (ha nem többet) simán ki kell küldened, hogy legyen esély. Rengeteg a jó banda. Persze, ha van valamilyen kapcsolat, ismeretség, akkor más a helyzet. Szóval érdeklődés nem volt, de nem is próbálkoztunk külföldre.

Turné úgy gondolom, hogy nem lesz. Koncertek lesznek, néhány már le van kötve, október 25-én a Supersonic Blue Hell-ben lemezbemutató, november 22. Pécs, Várárok, lemezbemutató, januárban Szombathely, de vannak szervezés alatt álló koncertek. Jövőre pedig nem felejtjük el, hogy 30 éves lesz a zenekar…

Néhány évvel több is az már mint 30, de végül is mindegy… Azt mondhatom, hogy a Frost „fejlődési görbéje” néhány stagnáló időszaktól eltekintve egyértelműen felfelé ívelő. Mindig megvolt az a réteg aki értékelte a zenénket, úgy is mondhatnám, hogy van egy bázis, amelyik végig kitart mellettünk. Ami külön örömteli, hogy az utolsó 5-6 évben pedig jelentősen megnöveltük azt a nemzetközi kört aki megismerte és megkedvelte a bandát, legyen szó Európáról vagy épp Dél-Amerikáról.

Nem tudom, hogy a büszkeség szó jellemzi-e leginkább azt, amit érzek ezzel kapcsolatban. Aki ennyi ideje csinál egy zenekart főleg ebben az országban, az tudja, hogy ebben rengeteg munka van, kitartás, olykor a csakazértis hangulat és még sorolhatnám. Úgy tudnám összefoglalni a dolgot, hogy felemelő érzés, hogy a mindenkori Frost tagok támogatásával a zenekar és ezáltal én is, le tudtam/tudtunk tenni valamit az asztalra. Valami végérvényeset.

Én köszönöm a lehetőséget, Laci! További minden jót Neked és az olvasóknak!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük