Urachel: The Christian Plague (2025)

Nem tudom, hogyan csinálja, de Márkó Zoltán tartja az egy év/anyag kihozatalát, legyen szó az Urachelről, az Anxiety Collapse-ről, vagy a Haatanról. Ami a közös nevező bennük, azontúl, hogy zeneileg produkciói eltérnek egymástól, az a minőség. Eme kritikámban a legújabb, még január 1-én publikált és közzétett „Keresztény Pestis” (Urachel) kerül górcső alá. Rögtön le is lövöm a poént: 5/5, évvégi listám egyik tuti befutója.

Folytatom azzal, hogy Zoli roppant módon szimpatikus, elhivatott és mindenekfelett, tehetséges zenész. Ötleteit maximálisan különíti el együttesei között, tudja, hogy melyik témát/riffet, hova, melyik bandába „kell elhelyezni, érvényre juttatni”. A The Christian Plague az Urachel negyedik alkotása, megkockáztatom, eddigi legjobbja. Röviden és tömören: ez egy ízig-vérig black metal lemez, a stílus követelményeit abszolút, maradéktalanul kielégítendő alkotás. És itt ragadom meg az alkalmat, hogy leírjam, aki tudja (mindenki), támogassa meg Márkó Zolit „pályafutása kiteljesedésében”. Magyarán: rendelje/vegye meg tőle a fizikai formátumot, pólót, legyen szó bármelyik „csapatáról”, alkotásáról. Ami pedig eme korong létrejöttét, tartalmát illeti, álljanak itt az elkövető, a szerző szavai: „A lemez felvétele illetve megírása kb. 3-4 hónap alatt készült el. Szövegileg a keresztény vallás által elkövetett népirtásokat, rémtetteket próbáltam leírni. Úgy, mint a Jesanovaci haláltábort, ahol kb. 100.000 embert végeztek ki, égettek el a kereszténység nevében, főleg szerb, zsidó és cigány embereket (Jesanovac Death Camp (1941-1945), de szól még dal a vikingek megtérítéséről, a szent inkvizícióról (Holy Inquisition), és egy 10 perces dal a Ragnarökről). A dalokat a saját házi stúdiómban vettem fel, ESP gitár, Squier basszusgitár, Line6 Helix Rack hangkártya és egy BONA kondenzátor mikrofon segítségével. A dobokhoz egy nagyon komoly dobprogramot (Superior Drummer) használtam, aminek a hangzását és a témáit is én készítettem el. A borító AI segítségével készült, amit Photoshoppal pontosítottam és szerkesztettem meg.”

Ennyit a fanatizmusról és az elhivatottságról. És mindez kurva jól sült el, mert ez egy nagyon jó lemez lett. Kb. úgy lőném be a végeredményt, hogy magán hordozza a korai Bathory (az Under the Sign of the Black Markig), valamint az Immortal (a Battles in the North-ig) hatását, nyakon öntve jó nagy adag tradicionális heavy metallal és old school thrash metallal, mind ezek a dalok felépítésében és a riffelésben érezhetőek, míg a hangulat, az atmoszféra nordikus vizekre evez. Legyen szó a címadó dalról, a Holy Inquisitionről, a Reign of the Dark Lordról (benne női „énekfoszlányokkal”, ahogyan az a The Siren’s Night Songban is tetten érhető), a doomos részleteket is tartalmazó Bloody Eagle-ről, ez a produkció bizony a maximum, a maximális fogalmát meríti ki. Az anyag felvonultatja a tipikus északi dallamokat is, tehát még csak véletlenül sincs szó egydimenziósságról, monotóniáról. És mind ezt teremtette meg, vitelezte ki Márkó Zoli egymaga. Hab a tortán, hogy a hangzás is nagyon korrekt lett, semmi szégyenkezni valója sem lehet a megszólalás miatt.

Értelemszerűen behúzom az öt pentagramot a The Christian Plague-re, Márkó Zoli büszkén húzhatja ki magát erre a korongra. Hozzáállása, elhivatottsága pedig példaértékű, nagyon sokan vehetnek példát róla. Nagyon jó, mi több, remek album.