Miután Shane Embury nevét említettem a Bent Sea cikkemben, illetve publikáltam írásomat Iggor Cavalera-val közös, színvonalas produkciójáról – https://rattlead.hu/2025/09/21/cavalera-embury-neon-gods-own-your-darkness-2025/ –, úgy gondoltam, mindenképpen megemlékezem erről a felvételről, mert
— kultikus anyag,
— idén 40 éve szabadították a világra,
— és ebben a zenekarban kezdte pályafutását Shane – méghozzá dobosként.
Első körben maradjunk nála. Született 1967. november 27-én, Broseley-ben (Shropshire), mint Shane Thomas Embury. Kiadta saját önéletrajzi könyvét Life? and Napalm Death címmel, amely klasszikus és egyedi kiadásban is elérhető. A FETO Records társtulajdonosa, és mindössze 18 évesen hozta létre a Warhammert Mitch Dickinson (később Heresy, Unseen Terror, Sacrilege, Intestinal Infestation), Wayne Aston (utóbb Azagthoth, Unseen Terror) gitárosokkal, valamint Mike Clarke basszusgitáros/énekessel.
Sok forrás Nagy-Britannia (az Egyesült Királyság) egyik első death metal zenekaraként emlegeti őket. Na, ez egy kurva nagy tévedés. Oké, a ’80-as évek első felében még nem váltak el élesen a zenei definíciók, korlátok, mint később, de a Warhammernek – szerintem – semmi köze nem volt a death metalhoz.
Mi több, e demó alapján „megvádolom” őket azzal, hogy a Mantas/Death-ről, a Necrophagia-ról (Ohio – Wellsville), esetleg a Master/Death Strike-ról tudomásuk sem volt – holott Shane akkoriban nyakig benne volt a tapetrading/fanzine circuitben. Ellenben tökéletesen tisztában voltak a Kreator, a Possessed, illetve a Hellhammer/Celtic Frost úttörő tevékenységeivel.
Ami engem illet, esetükben maradok a pure thrash megjelölésnél: bőven a Sabbath, a Hydra Vein, a D.A.M. stb. előtt jártak – hozzátéve, hogy az Onslaught is csak a Power from Hell-nél „vedlett” thrash metal bandává, előtte inkább hardcore/punk vonalat képviseltek.
Az első és egyetlen hivatalosan kiadott demójuk volt az Abattoir of Death, amelyet az Oak stúdióban (Shrewsbury) rögzítettek.
Csak azért vagyok bizonytalan a pontos megjelenési dátumban, mert az anyagot nyitó Halloween eleje egy az egyben a Possessed Seven Churches albumának (The Exorcist) intróját idézi – az pedig 1985. október 16-án került forgalomba. Magyarán: lenyúlták-e, vagy sem? Ki ihletett meg kit? (Talán ez az apró részlet végül is lényegtelen.)
Sokkal fontosabb viszont, hogy a Kreator, a Sodom, valamint a Hellhammer/Celtic Frost (esetleg még a Venom) hatása bőven rányomta bélyegét a fiatalokra – ahogy az a többi dalban is tetten érhető.
(Hozzáteszem: abban az időben egyáltalán nem volt megszokott – különösen nem egy demón –, hogy egy nóta 6 és fél perces legyen. Márpedig a Halloween ennyi.)
A Blood on Satan’s Claw-ban a Hellhammer (vagy a Show No Mercy-korszakos Slayer – The Antichrist) hatása érződik, míg a Satan’s Angel-be a Death Metal (Possessed) motívumait „csempészték bele”. Értelemszerűen a „roppant professzionális hangszerkezelés” azt is tükrözi, hogy a punk vonal sem hagyta őket hidegen.
- október 3-án – legalábbis ekkor vették fel – kiadták még a Prophecy of Violence demót is. Ez tulajdonképpen az első anyag háromnegyedének újra felvétele volt, kiegészítve a Violent Tendencies-zel. November 28-án pedig egy próbatermi felvétel is napvilágot látott – rajta egy Hirax-feldolgozással (Bombs of Death).
Aztán a történet véget ért.
És csak a történelmi hűség kedvéért: 1986 áprilisában a zenekar elérte a New York-i WBCR rádió lejátszási listájának élét. (Ez esetben netán erről van/lehet szó? https://wbcr.blog.brooklyn.edu/)
A DJ nem más volt, mint a korábbi és jelenlegi Kerrang! szaktekintély, Don Kaye.
Még egy adalék: a Drop Dead volt az első zenekar, amelyben Mick Harris és Shane Embury együtt játszott, Jim Whitely basszusgitárossal és Andy Whale dobossal. Néhány koncertet adtak, mielőtt Shane csatlakozott a Napalm Death-hez basszusgitárosként.
És akkor itt az underground történelemóra egy része véget ért.
