„Egy barátság szövődött az Anthraxszal, és különösen az Overkill-lel, ami a Zeche Bochumban adott koncert révén alakult ki.”

Azt már tudni lehetett, hogy Sabina Classen zenekara, a HOLY MOSES 2023. december 27-én, Sabina születésnapján fejezte be búcsúturnéját jelenlegi élőhelye mellett, Hamburgban. Sabina azonban elfoglalt volt mind ez idáig, és csak 2025. május 1-jén adta ki életrajzi könyvét. A könyv személyes beszélgetéshez vezetett a bájos és melegszívű fronténekesnővel. A megjelent könyv eddig sajnos csak német nyelven létezik, de talán akad egy magyar kiadó is, aki eme interjú alapján kiadásra kínálja fel ezt?!

Hogyan jött a könyved ötlete?

Sokszor gondoltam már életemben, hogy megtölthetnék egy egész könyvet mindazzal, ami velem történt. Aztán mindig arra gondoltam, hogy ha elmesélek egy történetet, mi az Lemmy történetéhez képest? A rajongóim egyben a barátaim is. Az évek során olyanok lettek számomra, mint egy család. Sokan már ismernek bizonyos részeket, de érdekelné őket, hogy mi történt még a kettő között. Mivel oly sokan mondták, hogy néhány dalszövegem valahogy megmentette őket az életben, tudni akarták az egész élettörténetemet. Rajtuk keresztül akarnak megérteni engem. Sokan azt is felismerték, hogy a dalszövegek tükrözik annak aspektusait, amit csinálok. A dalszövegeim, a zeném, a kitartásom sok embert mentett meg. Ezért akarják tudni az egész élettörténetemet. Mindez összefügg azzal az erővel, amit a családomban vagy a munkámban találok, ahol sok visszajelzést kaptam. Szóval azt gondoltam: Egyszer megcsinálom.

Melyik évben született meg a teljesen kidolgozott ötlet?

A koronavírus-járvány idején, amikor kevés zene volt, és nem sokat tehettem.

Meglehetősen későn került erre sor.

Igen! De addigra már összeállítottam jó néhány dolgot és adatot. És még kiadóktól is kaptam megkereséseket, akik egy Holy Moses életrajzot szerettek volna írattatni velem. Elmagyaráztam, hogy a történet valójában egy kész konstrukció. Amikor 2023-ban az utolsó turnén voltam, rájöttem az ebből a metal családból áradó energiára és erőre, és ez ráébresztett, hogy feltétlenül meg kell írnom a könyvet. Aztán jött az ötlet, hogy az életrajzot másképp írjam meg, mint a többi eddig létező életrajz a piacon. Bizonyos részein már régen gondolkodtam. Ez már a könyv elején is így van. Mindig is szerettem a könyveket. Az apám mindig azt mondta: „Sabina falja a betűket, és én képtelen vagyok lépést tartani azzal, hogy mennyit olvas, még a zsebpénzével sem.” Végül adott nekem egy könyvtári kártyát, így kölcsönözhettem könyveket a kártyájával. Két-három napon belül be is fejeztem a könyveket.

Akkoriban Aachenben éltél?

Igen, az még Aachenben volt. Amikor visszatértem Amerikából, Beckenbauer és Pelé foci tábora után, ott írtam le a történeteimet. Nagyszerű volt találkozni az összes szupersztárral. Úgy vezettem, mint egy naplót, egy vastag könyvet, tele érzelmekkel.

Klasszikus naplóra sikeredett így.

Igen, mint egy napló, de azonnal kinyomtathattam volna. De nem mertem.

Pontosan így fogalmaztad meg a könyvben is. Hogyan jött az ötlet, hogy valaki mással közösen írjátok meg a történeteteket? Pszichológusként vagy pszichoterapeutaként is dolgozol, és azt hihetné az ember, hogy képes vagy önmagadat is elemezni. De ehelyett egy pszichológust kértél meg erre. Miért pont őt? Mi volt a közös pont köztetek?

A közös pont az volt, hogy Nico a világjárvány idején interjút készített velem a „Hard, Heavy & Happy” című könyvéhez. Akkor jöttem rá, milyen kellemes ember is ő. Emellett jártas a metalban. Nem minden pszichológus egyesíti ezt a két aspektust. Aztán 2023 augusztusában láttam őt Wackenben, a Holy Moses búcsúturnéján, és csak arra gondoltam, megkérdezem. Azonnal igent mondott. Ez csodálatos volt.

Az ő szemszögéből ez valószínűleg egyfajta „megtiszteltetés” is volt. 😊 Érdekesnek találtam a könyv bizonyos részeit, ahol metáltörténelmi eseményeket írsz le, például az 1986-os tripla koncertet az Anthraxszal, Overkill-lel és az Agent Steellel. Téged és a Holy Mosest megkerestek, hogy a turné részeként fellépjetek Hollandiában. A dobosod azonnal visszautasította, a sofőröd pedig egyenesen abban a pillanatban egy korlátnak hajtott az autópályán. Játszottatok még valaha közös koncerten valamelyik zenekarral?

Nem egy önálló turnéban, nem. Egy barátság szövődött az Anthraxszal, és különösen az Overkill-lel, ami a Zeche Bochumban adott koncert révén alakult ki. Bobbyval azóta ismerjük egymást. Folyton összefutottunk velük, és az Anthraxszal is, fesztiválokon. És ez a barátság 1986-tól 2025-ig tart, majdnem 40 éve már. Elég elképesztő! Később az USA-ban találkoztam az Anthraxszal, és Alex Perialasszal is dolgoztunk együtt. Ő többek között az Anthraxnak és az S.O.D.-nak is segédkezett albumokon. Ezen a barátságon keresztül ismerkedtünk meg vele. Évekkel később újra találkoztam az Agent Steel-lel is, de sajnos azóta nem sokat csináltak. John Cyriis például a bochumi koncert után odaadta nekem az overallját. Persze sok történet van, nem mindegyik került bele a könyvbe. Különben túl hosszú lett volna.

Az olvasás közben az az érzésem támadt, hogy visszatartasz néhány eseményt, és hogy még sokkal több mesélnivalód van. Talán tervezel egy második könyv kiadását, amiben ezek a történetek szerepelnének?

Szóval, attól függ, hogy mennyire fogy el ez az első könyv. Hipnózis alatt írtam Nicoval. Önhipnózis állapotába helyeztem magam, és akkor a tudatalattimból előtörnek azok a tények, amelyek fontosak a fejlődés következő szakaszához. Szóval ez nem csak egy Holy Moses életrajz; ez egy Sabina életrajz. Az ötlet az, hogy ebből az ősi erőből látomásokon keresztül erőt merítsek a következő lépés megtételéhez. Ez volt a legfontosabb prioritásom most, mert látom, milyen szomorúak az emberek a világjárvány és a világban zajló jelenlegi események után. Sokan nem tudják, mit hoz a jövő. A Facebookon folyamatosan látom a korosztályombeli barátaimat, akik hirtelen eltűntek, mert meghaltak. Különösen fontos, hogy összetartsunk és erőt adjunk egymásnak. Nem számít, mennyire szörnyű egy helyzet, tenned kell valamit, hogy jobban érezd magad. Ezért volt ez a könyv igazi szenvedélyprojekt számomra – úgy megírni, hogy erőt adjon a folytatáshoz. Persze, sok történet hiányzik. Tudom ezt. Sokan, akik részt vettek benne, tudják ezt. De ez egy nagyon jó ötlet lenne egy frissítéshez, viszont most fontos volt leírni a főbb tényeket, és jól boldogultunk az oldalszámmal is. A kiadó pontosan ennyi oldalt adott nekünk.

Kellemes olvasmány volt. Nekem magamnak 3-4 napra volt szükségem csak, hogy befejezzem.

Pontosan ez volt a célunk. 😊 Most jobban látható számunkra, hogy megértsük, mit hoz elém a tudatalatti, és milyen tényeket tartalmaz. Ami a tudatalattiban van, az később igazán releváns. Ha elakadunk az apró részletekben, akkor csak szükségtelenül bonyolulttá válik az egész.

Ha lenne egy második könyv, ugyanolyan szerkezetű lenne, mint az első? Több történetet és kevesebb elemzést tartalmazna?

Még nem tudom, mert szükségem van a visszajelzésekre. Ideális esetben olyan emberektől szeretném, akik Holy Mosesen nőttek fel, és barátaiktól mindenhonnan, hogy elküldjék nekem a legfontosabb történeteiket. Milyen hatással voltak rájuk ezek a történetek? Szeretném, ha ezeket belefoglalhatnám egy könyvbe.

Ez olyan lenne, mint egy könyv a rajongóktól rajongóknak.

Igen, pontosan! Mindenkinek el kellene mesélnie a saját személyes történetét, mint egy terápián. „Oké, volt ez a napom vagy élményem Sabinával vagy a Holy Moses-szel, és ez vagy az jött el az életembe.” Vannak olyanok is, akik álmaik nőjével egy Holy Moses koncert után találkoztak. 😊 Vagy vannak olyanok, akik azt mondták nekem, hogy egy Holy Moses koncert után egy szállodában fogant meg a gyermekük. Több olyan példa is van, ahol lány született, és a pár rólam, Sabináról nevezte el a gyereket. Ezek olyan történetek, amelyek emberekhez kapcsolódnak, és ez egy igazán csodálatos történet lenne eme könyv formájában.

Minden alkalommal, amikor találkozunk, úgy tűnik, hogy őszinte melegséggel és tisztelettel bánsz az emberekkel.

Köszönöm!

Amikor először olvastam a könyvet, nem értettem, mit jelentenek azok a fekete oldalak, vagy hogyan illeszkednek az egész történetbe. Lehetséges, hogy javaslatok konkrét élethelyzetekre?

Nem akarom őket „javaslatoknak” nevezni. Ezek egyszerűen gyakorlatok, amiket egyedül is végezhetsz.

Azokban a helyzetekben, amiket korábban leírtál?

Igen, pontosan. Hogy legyőzz egy olyan helyzetet, mint amiben én voltam.

Természetesen minden helyzet más gyakorlatokat igényel. Néha pszichológiai tanácsra van szükség, néha gyakorlati feladatokra. Ez így van?

Abszolút.

Mennyi ideig tartott a könyvprojekt?

Pontosan majd hogy nem egy évig tartott. Nico és én három-négy hetente találkoztunk. Hipnotikus állapotba helyeztem magam, majd ő leírta, amit mondtam.

Felvette vagy leírta?

Még mindig zenélsz? Ahogy egyszer mesélted, régi Uriah Heep dalokat játszol acélhúros akusztikus gitáron?!

Viszketnek az ujjaim, hogy játszhassak. 😊 13 vagy 14 éves koromban vettem az első akusztikus gitáromat, és pont most, húsvét kedd reggelén voltam Aachenben, meglátogattam a családomat. A Hogrebe hangszerboltban, ahol az első gitáromat vettem, beleszerettem egy másik acélhúros akusztikus gitárba. Most már nálam van. Egy Lag Sauvage, és gyönyörűen szól. Ráadásul fantasztikusan néz ki. A nappaliban zenélek, csak én és a gitárom ketten. Van ott egy szőnyegem és egy Roland Cube Street erősítőm, amit mikrofonhoz és gitárhoz is tudok csatlakoztatni. Ott csak akusztikusan tudok játszani, és ez a kis gyakorlóhelyiségem. Olyan dalokat gyakorolok, mint a „Lady in Black”, a „This Land Is Your Land” és a „Blowin’ in the Wind” – ezeket a régi klasszikusok. De írtam már tehenekről és lovakról szóló dalszövegeket németül és angolul is. Ha-ha-ha! Szóval, van egy kis vadnyugati hangulat, ami mindig is tetszett. Bár ezt csak magamnak csinálom. A barátaimon és a szomszédomon kívül senki sem hallotta ezeket a dalokat. 😊 Jelenleg gitártanárhoz járok, aki segít nekem kiigazodni a gitár nyakán. Négy-öt gitárakkordra emlékeztem, és még többet kell tanulnom. Szerettem volna venni egy indián mintázatú gitárpántot is, mint amilyen Daniel Gerardnak volt a ZDF Hit Parade-ből a 70-es években. Elképesztő, hogy mi mindent megőrzöl a gyerekkorodból! Rájössz, milyen fontosak a gyermekkori élmények. Ez olyasmi, amit pszichológiai értelemben is el lehet mondani az embereknek: „Ha nem érzed jól magad, emlékezz arra, mit szerettél csinálni gyerekkorodban.” Ezek gyakran azok a dolgok, amiket elfelejtettünk az életben, de amelyeket újra felfedezhetünk. Utána nagyon jól érzed magad. A gitártanárom tegnap járt itt, és elmondta nekem a nap idézetét. Eljátszottam a „Lady in Black”-et, és azt mondta: „Sabina, zseniálisan játszottad a dalt gitáron, de nem voltál egészen a hangjegyekben, amikor énekelted.” 😊 Nevettem, mire azt mondta: „Csak akkor mondom ezt neked, ha valaha játszol valahol a faluban, és valaki ezt mondja, miután élőben játszottál.” Mondtam neki, hogy nem érdekel, mert úgyis részeg emberek előtt játszom a falu főterén éjszaka. 😊

Vannak közös projektjeid másokkal?

Csak hagyom, hogy a dolgok maguktól jöjjenek. Berlini barátaim, akik jelenleg egy új albumon dolgoznak, megkértek, hogy énekeljek néhány vokált náluk, és én beleegyeztem. Teljesen spontán módon. Metal rajongóként mindig is metal rajongó vagy. 😊 Ha a barátaim egy albumot készítenek, és megkérnek, hogy énekeljem a refrént vagy valami hasonlót, akkor igent mondok, és örülök neki. Amikor találkoztok a stúdióban, régi történetek törnek elő, és már nem csak a dalról szól. Elmengyünk együtt enni, kellemes beszélgetéseket folytatok, és ez a legfontosabb. Ez az, ami a minőségbeli különbséget jelenti.

Akkor nyugodtabban veszed a helyzetet és nincs benne versenyszellem.

Abszolút. Engem elsősorban az energia érdekel, ami átáramlik rajtunk. Fontos számomra, hogy ezt átadjam az új, fiatalabb generációnak. Az, hogy mit kezdenek ezzel a szellemmel, az aztán rajtuk múlik. Ez az öröm, ez a szabadság és ez a könnyedség a legfontosabb dolgok.

Nőként érezted magad diszkriminálva a színtéren akkoriban?

Nem, egyáltalán nem! Ez sokkal később jött, amikor az emberek elkezdtek gondolkodni rajta. Bárhová mentem, az emberek egyszerűen elfogadtak engem, ahogy voltam.

Ugyanez volt a baráti körünkben is. Ezért nem értek néhány beszélgetést. Talán a közéletben másképp van.