– Szóval hogyan magyaráznád, hogy a New Orleans-i metal színtér a ’80-as években egy élő, vibráló underground közösség volt, amely elősegítette olyan egyedi alműfajok kialakulását, mint a groove metal, és hatással volt a metal egészére?
Minden zenekar hatással van a következő generációra. Emellett minden, ami a világban történik, befolyásolja azt is, mit csinálnak a bandák. Szerintem Ronald Reagan, az akkori elnök, és Robert Tilton tévéevangélista is „érdemelnek némi elismerést” ezért. De persze előttük és utánuk is voltak elnökök és evangelisták. Az igazi válasz az, hogy az élet egy folyamatosan zajló dolog. De az ember sosem tudhatja.
– Olyan zenekarok, mint az Exhorder, a Crowbar vagy az Eyehategod is ebből a közegből nőttek ki, és nagyban hozzájárultak a színtér egyedi hangzásához és hírnevéhez, igaz?
Uh… igen… és ne felejtsük el a Graveyard Rodeót sem.
– Mikor kezdett igazán formát ölteni a New Orleans-i metal színtér? A ’80-as évek végén?
Szerintem az 1930-as években a jazz színtér vált igazán népszerűvé. Ami a metalt illeti: igen.
– És ebből nőtt ki az egyedi louisianai hangzás?
Hadd rázzam meg a varázsgömbömet. Az egóm azt mondja: határozottan igen.
– A zenekarok tagjai sokszor több projektben is együtt dolgoztak. Ez is hozzájárult a színtér erejéhez?
Igen, ebben igazad van.
– Egyetértesz azzal, hogy az Exhorder-t gyakran a groove metal előfutáraként emlegetik?
Ők voltak az első metal banda New Orleansból. Akkor még blues dalokat nyomtak.
– És mi a helyzet az olyan kevésbé ismert bandákkal, mint az Incubus, Catch 22, Elimination vagy a Shellshock?
Nem emlékszem, hogy ők blues hangzást használtak volna.
– Rátaláltam egy igazi kincsre az interneten (paranoizenola.com/thewayitwas). Ismered ezt az oldalt?
Kib**ott jó!
– Úgy gondolod, hogy ez a színtér – még ha nem is volt mindig mainstream – nemzetközi elismerést szerzett, és több generációra is hatással volt?
Szerintem minden mindent befolyásol.
– A Nuclear Crucifixion 1987-ben alakult. A kezdeti felállás te és Brian Patton gitáron, Glenn Rambo (†2005) éneken, David Moran basszusgitáron és Darren Schallenburg dobon volt? Hogyan jöttetek össze?
Kevin Lemoine volt az eredeti énekes. Én és a dobos már korábban együtt jammeltünk, aztán megismertük Briant és Davidet. Mindannyian elkezdtünk együtt zenélni, majd Glenn be akart szállni az énekesi posztért folytatott „versenybe”, Kevin pedig egyszerűen átengedte neki a helyet.
– Ez volt az első zenekarotok, vagy volt már korábbi tapasztalatotok zenészként?
Nem. A válasz benne volt az előző kérdésben.
– Mik voltak a fő hatásaitok?
Slayer, Possessed, Kreator, Metallica, Voivod, Mercyful Fate, Fear.
– Saját dalokat írtatok, vagy inkább feldolgozásokat játszottatok az elején?
David Moran korábbi zenekarainak dalait játszottuk, és az S.O.D. – United Forces című számát is.
– Az első demó, a Killing Ourselves to Live 1987-ben jelent meg. Mesélnél a felvételekről?
Nem volt sok pénzünk. Azt hiszem, David házában vettük fel.
– Hogyan jellemeznéd az anyagot összességében?
Jó thrash metal volt. Az, hogy Glenn Rambo hányszor mondta azt, hogy „Go die”, mára legendává vált.
– Igaz, hogy a Nuclear Vomit egyes részeit később a Soilent Green Numb Around the Heart dalában újrahasznosítottátok?
Igen.
– Terjedt a demó a kazettacserélős színtéren? Elégedettek voltak vele a thrash rajongók?
Igen, Glenn teljes mértékben benne volt ebben. Ööö… egy kicsit.
– A demó után te, Brian Patton és Glenn Rambo is kiszálltatok a zenekarból. Mi történt?
Engem és Glennt kirúgtak a bandából. Amikor ezt elmondtuk Briannak, ő úgy döntött, velünk tart. Ez mind a második demó után történt.
– Baráti hangnemben váltatok el?
Nem igazán baráti módon, de nem is volt akkora ügy.
– A zenekar ezután még két demót készített (Torture of Humanity, Breeders). Hallottad őket?
A Torture of Humanity velem, Briannel és Glennnel készült. A Breeders-t nem hallottam.
– Jobban reprezentálták ezek a zenekart?
Szerintem bármelyik reprezentáció pont olyan jó, mint a másik.
– Sok koncertet adtatok akkoriban? Headlinerként vagy inkább előzenekarként?
Igen, játszottunk koncerteket. Többnyire helyi bandák előtt. Jó lett volna máshogy is.
– A Nuclear Crucifixion után a Soilent Greenben és a The Donovan Punch Experience-ben is játszottál. Mesélnél erről?
A Soilent Greenben együtt játszhattam a nagyszerű Tommy Buckley-vel, Marcellio Dubestesttel (Marcel Trenchard), majd Ben Falgousttal (Benj Boy, azaz „Kitchen Bitch”), és a kib*szottul korrekt Scott Williams-szel.
– Követed egyáltalán, mi történik manapság a metal színtéren?
F*szt. Az egyetlen metal banda, amit hallottam mostanában és tényleg tetszett, egy Knoll nevű zenekar.
– Köszönjük az interjút. Mik lennének a záró gondolataid az olvasóink számára?
A kedvenc színem a lila. Imádom a felhőket. Mostanában könyveket is írok. Nézzétek meg a Prankster Sperm-et. Ami az új zenémet illeti, hallgassátok meg a The Fool, a Waves of the Blue Sun és a 12 Illusions anyagokat.
