A spanyol Sepulchral első, 2022-ben megjelent albuma a „From Beyond the Burial Mound” albuma nálam nagyot ütött! A csapat ritka bunkó módon nyomta a death metal-t, s aki szereti a puritán megoldásokat, az nem csalódhatott bennük! Akkoriban agyba-főbbe nyomattam a cuccot, főként ha már pár sört legurítottam a gigámon! HEHE! Bizsergő aggyal rohadtul el tudott kapni ez csűrdöngölős halálzakatolás! Majd három év elteltével jött is a következő cucc, ami szintén betalált már az első hallgatásnál!
Aki a finomabb, úgymond ízesebb és a technikásabb zenéket részesíti előnyben, annak nem a Sepulchral lesz az új favorit, az biztos! De aki szereti az ösztönből fakadó, súlyos megszólalású muzsikákat, az nyugodtan próbálkozzon meg velük. Elég csak a banda fotójára pillantani, s rögtön levehető, hogy mi is itt a képlet! Arkaitz „Dusk” Fernandez – Basszusgitár / vokál, Aymar „Gaueko” Aizpuru – vokál és Gorka Pérez dob / gitár nem nagyon szeret cicomázni, ha a zenéről van szó. A 43 perces lemez folyamatosan a hallgató ülepét rugdossa, de ezt könnyen meg tudja tenni, mert az albumot képtelenség a seggünkön ülve hallgatni! Magával ránt, s arra ösztönöz, hogy az öklödet rázva táncold körbe a szobát, persze csak akkor, ha már apróra törted a bútorokat benne. Ha őszinte akarok lenni, akkor el kell mondanom, hogy nem hagyományos death metal -ról beszélünk, inkább valami hibridről. Ugyan is a Sepulchral -ban van egy jó nagy adag „beleszarok mindenbe” hozzáállás! Afféle, mint az olyan punk csapatokban, mint a The Exploited, a G.B.H. vagy a Discharge! A csárdás tempó szinte végig ott van, ami igencsak fel tudja korbácsolni az ember pulzusát! Nem sokszor gyorsítanak vagy lassítanak, de ha igen, akkor is képesek az agysejtek fájdalmas elpusztítására! A gitár úgy szól mintha valaki az Aggteleki cseppkőbarlangban darabolná fel a télire való tűzifát egy láncfűrésszel! A basszusgitár hangja sem diétás szalámi! Amikor az anyagot hallgatom, mindig kinézek az ablakon, mert azt hiszem, hogy éppen megismétlik a kalocsai Mikulás napi traktoros felvonulást. A gitárok rögzítésénél volt egy session zenész is, bizonyos Xabier „Pestilence Breeder” Palacios, aki a koncerteken is kisegíti őket.
Ahogy már említettem, ez a brigád undorodik a technikás megoldásoktól, úgyhogy teljesen felesleges hosszan elemeznem ezeket alpárian tuskó szerzeményeket! Ezekben a nótákban annyi jóindulat van, mint egy másnapos urológusban, aki Erős Pistát használ síkosító gyanánt a prosztatavizsgálatkor. Meg se próbálj barátkozni a Sepulchral-al, mert nincs rá esélyed! Különben is, ő sem akar barátkozni veled! Egy célja van csak! Darabokra törni a fejedet, aztán meg úgy korcsolyázni az agyad maradványaival beterített padlón, mint Regőczy Krisztina fénykorában!
Mindezek ellenére jól esik hallgatni, ugyanis a nóták faszán vannak összeeszkábálva, még akkor is, ha ezek a zenészek mérföldekre vannak attól, hogy mestervizsgát tegyenek. Nincs más dolgod, mint csutkára tekerni a hangerőt és kiengedni a gőzt! Érdemes mellé némi sört is fogyasztani, csak ne a hangfal tetejére tegyétek a nyitott sörös dobozt, mert könnyen leesik és szétfolyik a drága nedű!
Most még nem adok maximális pontszámot, mert az előző albumuk egy kicsit jobban tetszik! Bár ez még változhat, s ez nem csak az elfogyasztott sör mennyiségén múlik!
