Úgy gondolom, hogy ezt a két faszit szükségtelen bárkinek is bemutatni. Iggor Cavalera és Shane Embury egyesítette erőit ezen a splitkiadványon, méghozzá alaposan kilépve komfortzónáikból, bár én úgy gondolom, nem áll távol tőlük ez a zenei világ. Dark/ambientről van szó.
Tőlem viszont nagyon távol áll, de kíváncsiságból adtam neki egy esélyt. Az én értelmezésemben ezt nem feltétlenül nevezném muzsikának; inkább egyfajta hangulatfestő szerepet tölt be a két nóta. Ráadásul azok kurva hosszúak: Iggoré (Neon Gods) majdnem 20 perc (19:44), Shane-é (Own Your Darkness) pedig 13:35 perc játékidőt tesz ki.
Inkább idézem, hogy a két „elvetemült” hogyan vélekedik róluk, hátha egy nálam tapasztaltabb, tágabb látókörrel rendelkező, a stílusban otthonosan mozgó hallgató tud vele mit kezdeni, mond neki valamit.
Iggor: „A Neon Gods egy kicsit hangos utazás, a légköri rezgések különböző rétegeivel, a sötétségtől a fényig. Nagy öröm volt Shane-nel együtt elkészíteni ezt a splitkiadványt. Úgy gondolom, hogy sok hasonló elképzelésünk van, amikor meg kell nyitnunk elménket a különböző hangstílusok előtt.”
Shane: „Iggor és én évtizedek óta jó barátok vagyunk, és ez mindkettőnk számára egy nagyon eltérő anyag, de csodálatos! Nagyon érdekes szám elkészítése, ez volt az első kísérletem a Solar 42-vel. Kiváló szintetizátor a kétségbeesés örökkévaló drónjainak, és régi kollégám, Russ Russell segített. Ahogy egyre tovább utazom egyéniségemen keresztül, elengedhetetlen, hogy enyém legyen a saját sötétségem… innen a cím. Mindannyiunknak törekednünk kell az egyensúlyra, és fényt kell gyújtanunk a lét sötétjében.”
Úgyhogy erről ennyit. A magam részéről többször is meghallgattam, de egyáltalán nem lopta be magát a szívembe, sőt, unalmasnak is találtam. Nem is pontozom. Kuka blues.
One thought on “Cavalera – Embury: Neon Gods Own your Darkness (2025)”