Míg a világ thrash metal rajongó tábora a Dark Angel, szerintem is igencsak gyengére sikerült visszatérő albumán siránkozik, és megváltásként a Testament pár hét múlva megjelenő új korongját, vagy a nagyon ígéretes új CORONER-t várja, én szeretném figyelmetekbe ajánlani ezt a címben szereplő brazil brigád szeptember 5-én megjelent, vérbeli régi sulis thrash muzsikát tartalmazó anyagát.
A célközönség a Beneath… és az Arise korszakos SEPULTURA, valamint a korai SLAYER zenéjét kedvelők lehetnek leginkább! Tehát ez nem a Bay Area-s thrash vonal.
Az album legfőbb jellemzője, hogy az alkotók annyi ötletet zsúfoltak ebbe a bő 40 perces, 8 számos anyagba, amiből akár három átlag thrash LP is kijöhetne! Szóval, ha hozzám hasonlóan bírod a jól megkomponált, komplex csapkodást, akkor ez a Te zenéd!
Mint ahogy manapság oly jellemző az új zenékre, természetesen ezen az anyagon is vannak bizonyos „áthallások”, korábban már hallott, ismerős riffek, ötletek, de ha az összkép pozitív (mint ebben az esetben is), akkor nálam néhány már ismert motívum nem csökkenti a korongról alkotott megítélésemet.
Nagyon bírom, hogy a lemez sound sem az a tipikus, ma oly gyakori, „egy kaptafa” hangzás… van egy kis ’80-as évek feelingje a cuccnak, amikor még, mint azt tudható, a legtöbb anyag nem szólt tökéletesen (Bathory I., Slayer Hell Awaits, Kreator Pleasure to Kill…), de a tökéletlen hangzás párosulva a „tökéletes” zenével tette egyedivé az akkori kiadványokat. Ha értitek, mire gondolok!
Félreértés ne essék, az Unholy Retribution nem szól gyengén, sőt, ebben a műfajban nagyon is megfelel a műfaj és a kor, ilyen téren elvárt követelményeinek.
Némileg szokatlan, hogy a lemez 2., 3. és 4. számai között gyakorlatilag nincs szünet (az egyik szám elhalkul, már kezdődik is a következő track), így a nyitó Hang the Merchants of Illusion után egy közel 15 perces agresszív riffözön zúdul a gyanútlan hallgató hallójárataiba. 🙂
Nálam egyebek mellett az átlag feletti intenzitás, a változatos dalszerkezet és a sok riff teszi kiemelkedővé ezt az albumot. Szerintem ez egy igazi underground thrash gyöngyszeme az idei évnek!
BRAVÓ VIOLATOR! (Remélem, a következő LP-re nem kell 12 évet várni! 🙂)
THRASH TILL DEATH!
