Egész biztos, hogy nem én vagyok szerkesztőségünk legnagyobb NPJ-rajongója; eddig csupán Astral Doors-, illetve Rifforia-lemezen találkoztam a hangjával. A műfaj kedvelői persze jó ismerhetik őt, szólókarrierje mellett a Lion’s Share, a Civil War, a Wuthering Heights, illetve a fent említett bandák frontembereként is.
A jó nevű svéd énekesnek a mostani lesz a harmadik szólólemeze (az első ilyen korong 2018-ban látott napvilágot, a War and Peace pedig ez év október 10-én válik mindenki számára hozzáférhetővé). Csapatát továbbra is azok a muzsikusok alkotják, akik tulajdonképpen a kezdetek óta zenész- és alkotótársai, azaz Lars Chriss gitáros (aki az időközben távozó Andy Loos „helyett” a basszustémákat is feljátszotta, illetve a produceri teendőket is magára vállalta), a dobos Nils Fredrik Johansson (az énekes fia), illetve egy billentyűs hölgy, a rövid kihagyás után visszatérő Saecred Spirit Anuviel.
Johansson így nyilatkozott az anyagról: „Nagyon büszke vagyok erre a lemezre, és arra, hogy végre eljuttathattam a világhoz Gustav Vasa című dalomat.” Mindezek alapján úgy tűnik, a dinasztialapító svéd király, I. Gusztáv központi figurája az anyagnak, ahogy a róla szóló dal is jól kijelöli a zenei irányvonalat. A nyitó, éteri női kórussal színesített instrumentális tételt, a csaknem háromperces Himalayát és egy hangulatos, népzenei hatásokat mutató intrót követően robban be a nóta. NPJ hangja már-már harap, Chriss remekel a szólóban, a szinti diszkéten díszít, a dobsoundot viszont tompának, egy kicsit műanyagnak érzem. Plusz már itt felbukkan egy olyan dallam, zenei motívum (ha jól sejtem, a svéd nemzeti himnusz részlete), amelyet máshonnan emeltek át. Aminek helye is van ebben a dalban, amely egy igazi hazafias lelkületű szerzemény („Hail to the king / The father of our land”).
A Prodigal Son a vendégmuzsikus Tommy Denander trombitahangjaival indul, és egy remek refrénben (talán az album legjobbjában csúcsosodik ki), az pedig külön zseniális, ahogyan a kényelmes középtempót a végére felpörgetik.
A Stay Behindben is mesés (oroszos?) gitárdallamok és az amerikai himnusz részlete csendül fel, egyben ez a lemez talán leglassabb tétele is. A Barbarossában nem I. Frigyes német-római császár dicső tetteit, hanem a II. világháború egyik nevezetes hadműveletének sorsfordító eseményeit éneklik meg, amikor is a náci Németország megtámadta a Szovjetúniót. Ennek megfelelően mi más is kerülhetett volna a gitárszóló fókuszába, mint két orosz/szovjet népies műdal, a Kalinka és a Nyírfácska jól ismert melódiái?
És ezzel még korántsem ér véget az idegen tollakkal való ékeskedés: a Hungarian Dance-ben Johannes Brahms Magyar táncok No. 5 című művének vezérmotívumait halljuk – gitáron előadva.
A The Great Wall of Chinát nánáná-zós gyerekkórus hangjai vezetik fel és le, a gitárszóló pedig itt is markánsan dallamos. A Two Shots in Sarajevo az I. világháború kitöréséhez vezető merényletet idézi fel – azaz a War and Peace album, szövegeit tekintve, egy szédületes történelmi utazás, korokon, csatákon át egészen bizonyos nemzetek felemelkedéséig és bukásáig. Akár hatásvadásznak, egy kissé túlontúl kézenfekvőnek is mondhatnánk a témaválasztást, a zene azonban gyorsan feledteti ezt. Igaz, utóbbiban egy kicsit sok az idegen elem, viszont ezzel együtt is fogós, remek alkotás. Nem kizárt, hogy helyet kap majd év végi Top 10-es listámon.
A borító érdekessége (amelyen NPJ-ék egyszerre próbálják megjeleníteni a címben szereplő háborút és békét), hogy hősünk fehér zászlót tart a magasba, amivel – ahelyett, hogy utolsó csepp véréig harcolna hazájáért – megadja magát. Nem túl szívderítő üzenet, különösen az I. Gusztáv személyisége és tettei előtti főhajtást követően…
