Defacing God: Darkness is my Crown (2026)
A lejátszómban a héten vitathatatlanul ez a dán szimfonikus black metal banda, a Defacing God március 27-én megjelent lemeze pörgött a legtöbbször.
A lejátszómban a héten vitathatatlanul ez a dán szimfonikus black metal banda, a Defacing God március 27-én megjelent lemeze pörgött a legtöbbször.
Részemről meglehetősen nagy elvárásokkal álltam (ültem, feküdtem 🙂) neki ennek az április 3-án megjelent friss albumnak, lévén, hogy az előző Nervosa-lemez annyira
Az idei január két leginkább várt friss metal kiadványa valószínűleg sokaknál a Kreator és a Megadeth új nagylemeze volt. Hazudnék, ha azt
A Slayer „Véreső”-je után most itt a „Haláleső” – és melyik országból is érkezhetne ilyen dalcímmel egy kezdő thrash csapat, mint a
Ezt a 2014-ben alakult ukrán bandát még 2018-ban láttam Szerencsen, egy Extreme Noise Fest-en, ahol az éppen akkor debütáló, magyarul „Vak vezet
Eme cikkben szereplő kiadványok közös jellemzője, hogy a maguk műfajában – szerintem – mindkét anyag a kellemes hallgatnivaló kategóriába tartozik. Az Empire
Ha valakinek így október végéhez közeledve kedve szottyanna egy „kellemes”, sötét atmoszférával átszőtt black/death metal muzsikához, annak nyugodt szívvel ajánlom ezt az
Mint ahogy néhány hete a Helloween esetében történt velem, most a Paradox-nál is hasonlóan: az elvárásoktól mentes, pusztán kíváncsiságtól vezérelt érdeklődés okozott
Míg a világ thrash metal rajongó tábora a Dark Angel, szerintem is igencsak gyengére sikerült visszatérő albumán siránkozik, és megváltásként a Testament
A Helloween is azon ’80-as évekbeli kedvenc bandáim egyike, akiktől az első 2–3 lemezük után ilyen-olyan okokból valahogy eltávolodtam. Az ő esetükben