Critical Defiance: Rivers of Blood (2026)
Annak ellenére, hogy többször hangoztattam már, hogy a közép- és dél-amerikai metal színtér nem tartozik a kedvenceim közé, az elmúlt években mindig
Szerző: Sipy
Az egykori Detonator zenekar énekese. Jelenleg szabadúszó, motoros rocker.
Mastodon: The Hunter (2011)
Ős Mastodon-fanok körében talán kevésbé becses ez a 2011. szept. 26-án megjelent album, nekem viszont annál inkább, mert számomra ez volt a
Yoth Iria: Gone With the Devil (2026)
Május 8-án jelent meg Jim Mutilator 2019-ben alakult új bandájának, a Yoth Iriának harmadik sorlemeze. Számomra ők a görög színtér egyik húzócsapatának
Immolation: Descent (2026)
Április 10-én rendhagyó módon három új megjelenés is megmozgatta a fantáziámat: a Sentinels of Shamash, a Pale Reflection, de mind közül az
Defacing God: Darkness is my Crown (2026)
A lejátszómban a héten vitathatatlanul ez a dán szimfonikus black metal banda, a Defacing God március 27-én megjelent lemeze pörgött a legtöbbször.
Nervosa: Slave Machine (2026)
Részemről meglehetősen nagy elvárásokkal álltam (ültem, feküdtem 🙂) neki ennek az április 3-án megjelent friss albumnak, lévén, hogy az előző Nervosa-lemez annyira
Urne: Setting Fire To The Sky (2026)
Az idei január két leginkább várt friss metal kiadványa valószínűleg sokaknál a Kreator és a Megadeth új nagylemeze volt. Hazudnék, ha azt
Struck a Nerve: Struck a Nerve (2025)
A Slayer „Véreső”-je után most itt a „Haláleső” – és melyik országból is érkezhetne ilyen dalcímmel egy kezdő thrash csapat, mint a
1914: Viribus Unitis (2025)
Ezt a 2014-ben alakult ukrán bandát még 2018-ban láttam Szerencsen, egy Extreme Noise Fest-en, ahol az éppen akkor debütáló, magyarul „Vak vezet
Empire Drowns: Endless Nights (2025)
Eme cikkben szereplő kiadványok közös jellemzője, hogy a maguk műfajában – szerintem – mindkét anyag a kellemes hallgatnivaló kategóriába tartozik. Az Empire