Természetesen csupán a metal vonatkozásában, és úgy sem teljesen. Ahogy nézem a 2000–2015 közötti lemezmegjelenéseket, és próbálok általam kedvelt albumokat találni a 15, 20, illetve 25 éves jubileumi cikkekhez, megdöbbenve tapasztalom, mennyire nem ismerem az évezred elején feltűnt vagy népszerűvé vált bandák munkásságát. Hol voltam, miféle zenéket hallgattam akkoriban? – teszem fel magamnak a költői kérdést.
Oké, megnősültem, gyerekeket neveltem, többször is munkahelyet váltottam, de koncertekre ugyanúgy jártam, mint manapság, a Szigetre például rendszeresen, amíg csak volt metal színpad, vagyis 2011-ig. Aktuális kedvenceim friss albumait is beszereztem, de valahogy mégis kevésnek, vérszegénynek tűnik a felhozatal.
Nem hirtelen, nem egyszerre „kapcsolták le nálam a villanyt”, hanem fokozatosan csökkent a fényerő: visszanézve, nagyjából 2004-től tudom tetten érni, hogy a nevesebb csapatoktól alig hallgattam a friss megjelenéseket. Persze, ezt követően is lettek új favoritjaim, például a System of a Down a Mezmerize/Hypnotize albumokkal vagy az Eluveitie.
Az is igaz, hogy több, korábbi nagy kedvencem ritkábban adott ki lemezeket, vagy ment el zeneileg olyan irányba, ahová én már nem tartottam velük. És volt három nagy, egyéb projektem is, amelyek keretében más, addig kevésbé ismert zenei területet térképeztem fel. Az egyik ilyen a szovjet/orosz rockzene, a másik a ’60-as, ’70-es évek pszichedelikus pop/rockzenéjének megismerése, a harmadik pedig ugyanebből az időszakból a magyar alternatív és rockzenekarok albumainak begyűjtése volt. Plusz ide sorolhatnám még a stoner csapatok munkásságában való alaposabb elmélyülést is. Mindezekből komoly kollekcióra tettem szert, és lehet, hogy emiatt maradt kevesebb időm, „fülem” a klasszikus metalra.
Aztán 2016-ban történt valami, amiről ilyen-olyan múltidéző cikkeink révén ti is tudtok, hiszen az online Rattle Inc./Rattle A.D. történetének origóját jelenti. Egy Undertaking-nosztalgiabulin találkoztam Jakab Viktorral és egykori fanzine-es kollégákkal, akikkel aztán összedobtuk az Old School Union kiadványt, én pedig ugyanezzel a lendülettel revitalizáltam az 1988–1991 között nyomtatott formában létezett Rattle Inc.-t. Azóta újra „hivatásszerűen”, nagy mennyiségben hallgatom a metalt, és igyekszem folyamatosan rajta tartani az ujjamat a színtér történéseinek ütőerén.
Nektek is voltak ilyen átmeneti korszakok az életetekben, amikor egy ideig, ilyen-olyan okból a korábbiaknál kevesebb metalt hallgattatok?
Egy szovjet/orosz rockzenei áttekintés (lista a legjobb lemezekről) nagyon érdekes cikket eredményezhetne.