Khirki: Κυκεώνας (2024)
„Az athéni Khirki brutális, görög népzenei motívumokkal átitatott metal zenével érkezik május 2-án az A38-ra” – olvastam a Facebook-on a buli beharangozóját,
Szerző: Coly
A Rattle Inc. fanzine, majd az ugyanilyen nevű online heavy metal magazin alapítója, szerkesztője. Civilben is újságírással foglalkozik.
Exodus: Goliath (2026)
Vártam is meg nem is az Exodus új albumát. A San Franciscó-i csapat régóta a kedvenc bandáim közé tartozik. Ennek fényében talán
Leatherhead: Violent Horror Stories (2026)
Ó, csak nem egy újabb hellén banda? 🙂 Mivel nem én kutatok utánuk, mégis sorra bukkanok rá a jobbnál jobb görög csapatokra,
Anacrusis: Suffering Hour (1988)
Első ízben a ’80-as évek végén zúdultak rám olyan mennyiségben új zenék, hogy nem tudtam feldolgozni őket, nem voltam képes elmélyedni bennük.
Lion’s Share: Inferno (2026)
Hivatalosan március 27-én lát majd napvilágot, én viszont már december eleje óta pörgetem a lemezt; nem is értem, mi értelmét látják ennek
Dirkschneider & The Old Gang: Babylon (2025)
Az Accept iránti rajongásom Udo 1987-es, első távozásával áldozott le; utána nem voltam kíváncsi a David Reece-vel felálló brigádra, és a reunion
Star.Gate: The Moment of a Lifetime (2025)
2024-ben nálam az év egyik felfedezettje volt a görög Star.Gate, év végi toplistámon pedig dobogós a thessaloniki brigád Escaping the Illusion című
Christian Mistress: Children of the Earth (2025)
Akik olvassák a cikkeimet, tudják: bírom a frontcsajos bandákat. Azokat a csapatokat, ahol a hölgyek keményebb hangot ütnek meg; markánsan, de nem
Pagan Altar: Never Quite Dead (2025)
Erről a kultikus londoni együttesről eddig valahogy lemaradtam – pedig a Brit Heavy Metal Új Hullámának (NWOBHM) számos képviselője jó ismerősöm, és
2021–2025 játék indul!
Szavazós játékunk utolsó fordulójával meg is érkezünk a jelenhez: melyek voltak az elmúlt öv év legjobb albumai, s ezeknek köszönhetően melyik volt