1980 nem tegnap volt, igaz-e? Nos, aki emlékszik arra az esztendőre, minimum az X generáció tagja. Mi vagyunk a Xennialok, akik alapvetően az analóg korszakban cseperedtek fel, és fiatal felnőttként élték meg a digitális világ beköszöntét. Igaz, az Egyesült Királyságból indult Def Leppard tagsága még az eggyel korábbi nemzedékhez tartozik, de a dalaik bennünket, a mai 50-60 éveseket -az akkoriban még javában suhancokat- érintett meg talán leginkább! Engem főleg a korai korszakuk kapott el, amely még az NWOBHM, azaz a Brit Heavy Metal Új Hulláma jegyében zajlott. Az első két albumuk (On Through the Night, High ‘n’ Dry) nálam ebbe a kategóriába tartozik, míg a harmadikon (Pyromania) már az Egyesült Államok piaca felé kacsingattak, végül a negyedikkel (Hysteria) végképp amerikanizálódtak. Nagyjából ezután el is engedtem őket, de a kezdeti érájuk örökre rabul ejtett, főleg, hogy 1982 táján ismertem meg a zenéjüket, ahogy több feltörekvő brit zenekarét is, mint például a Savage, Raven, Spartan Warrior, Tygers of Pan Tang, Samson anyagait, hogy a legismertebbeket ne is említsem… 🙂 Hogy miképpen vélekedem az On Through the Night-ról, azt megtudhatjátok alább, még a lemez megjelenésének 40. évfordulója kapcsán írt szubjektív benyomásaimból, melyek ma is ugyanúgy érvényesek!