Örvendetes, hogy a GrundRecords az utóbbi időben határozottan nyitott a hazai extrém metal underground irányába. Öt éve már egy thrash anyag hóna alá nyúltak a Beyond: Elhagyott városa képében, idén pedig a black metalos Frost új nagylemezét követően, december első felében kihozták a death metalban utazó Lycanthropia friss korongját is.
Utóbbi név a föld alatti mozgalomban talán kevésbé ismert, jóllehet egy másfél évtizede létező, de fennállása jelentős részében a radar alatt működő, keveset koncertező formációról van szó. A dunaújvárosi alakulatnak 2019-ben már volt egy lemeze, de a Blood Contract csak digitális formában jelent meg – feltehetően ebből eredően kevés sajtóorgánum ingerküszöbét érte el. Talán egy-két kritikát olvastam arról a lemezről. A folytatást jelentő CD szinte még ropogós, az elmúlt napokban mégis több felületen belefuthattunk egy-egy Lycanthropia lemezajánlóba.
A játék neve tehát death metal, mindenféle elő- illetve utótag és további szókapcsolat nélkül. A műfajok keverése, az új utak keresése címén történő céltalan kísérletezés nem a formáció kenyere. Ruff László frontember, Suplicz Gábor Bernát gitáros és a négyhúros felelőse, Anda Vilmos ismerik, élik a műfajt, illetve megtartják annak kereteit. Teszik ezt a kellő tisztelet és alázat birtokában. Sokan abba a hibába esnek, hogy a „Régen minden jobb volt!” jegyében egy mai death metal formáció anyagát a hőskor legendává nemesedett lemezeihez hasonlítgatják. Véleményem szerint ez a megközelítés sehová sem vezet, ebből az összevetésből egy friss érkező értelemszerűen sosem jöhet ki jól.
Ellenben, ha kicsit árnyalunk a dolgon, és egy nagy vagy csak nagyobb név aktuális lemezével állítjuk szembe egy új érkező produktumát, máris más (lehet) a helyzet. Nos, anélkül hogy konkrét neveket emlegetve belemennék ebbe a játékba, a Postmortem Civilization hallatán ki merem jelenteni, hogy a trió második lemeze bátran odailleszthető a nagyok egy részének aktuális produkciói mellé. Két dologba lehet belekötni. Az egyik a dobgép használata. Ezen viszont már csak amiatt sem rugóznék, mert ha a booklet nem köti az orromra, hogy a témákat nem húsvér ütős játszotta fel, észre sem vettem volna a dolgot. Ellenben a borító sablonossága felett nehezebb szemet hunyni, de ha példának okáért összevetem a Banished By Sin frontjával, emiatt sem kell szégyenkezniük.
A fő összetevők, vagyis maga a zene, a hangzás, a vokálok, illetve a szövegek azonban nem adnak támadási felületet. A Postmortem Civilization fő erénye, hogy nem egy kinti zenekar vagy alirányzat magyar leképezése akar lenni; a dalszerkezetek nélkülözik az évtizedek óta közkézen forgó sablonokat. Úgy is fogalmazhatnék, hogy a sokat hallott fülek számára is izgalmas szerzemények kerültek a CD-re. A kevésbé tipikus hangszeres intro után a kvázi névadó szerzeménnyel – a farkasemberek, ugyebár – startol a műsor. Ruff László vokalizálása talán David Vincent dolgaihoz áll a legközelebb, a dalszerkezet is a Morbid Angel-féle, a bevett formulákat nélkülöző megközelítést idézi, kb. a Covenant időszak szellemében. A tempók terén változatosabb megközelítést mutató The Seventh Empire a Monstrosity és az Immolation által lefektetett alapokhoz teszi hozzá a magáét. A From The Cradle To Grave groove metalos felvezetője ugyan egy apró kitekintés a műfaj keretein túlra, de maga a szerzemény a váratlan begyorsulásokkal így is megmarad death metalnak. A grind-ba hajló Genocide By Injections a „mi” Gutted-ünket idézi.
A korong második felén is izgalmas darabok sorakoznak. Kapásból itt van egyik személyes kedvencem, a letaglózó riffekkel, masszív középrésszel és vijjogó szólóval egyaránt megtámogatott Mors Triumphalis, a megbízhatóan döngölő, kifejtős szólóval felvértezett The Coming Race vagy a sokoldalú Death In The Mirror. A legerősebb tételt mégis a korong végére tartogatták. A záró An Eye For An Eye egy igazán ambiciózus szerzemény, megpakolva emlékezetes momentumokkal – zeneileg kétségtelenül sokat markol, de sokat is fog. A magyar extrém metal underground manapság ugyan már nem produkál olyan számú lemezmegjelenést, mint egy-másfél évtizeddel ezelőtt, de annak ellenére, hogy a zenészek körében elmaradt a generációváltás, az aktuális kiadványok között még manapság is akadnak értékesek.
A Postmortem Civilization a hazai mozgalom részéről ugyanazt a figyelmet érdemli, ami az aktuális Frost és Angerseed lemezeknek járt, illetve jár.
