Második albumát jelentette meg az athéni Valiant Sentinel. Görög metal – tehát eleve jó pozícióból indul nálam a lemez. Azonban kellett néhány hét, mire igazán „jóra hallgattam” a Neverealm-et. Pedig alapvetően minden stimmel: a műfaj power metal, a szövegvilág fantasy, főként A Gyűrűk Ura ihlette. Mégis hullámzónak éreztem az új dalokat: volt, amelyik már elsőre elkapott, más számoknak hosszabb idő kellett.
Az öt éve megjelent debüt sem volt rossz, de 2024-ben alaposan kicserélődött a tagság. Az énekesi posztra a Flying Dutchman frontembere, Giannis Georganos érkezett, aki itt a Veandok művésznevet használja. A zenekar motorja és szellemi atyja, Dimitris Skodras gitáros az egyetlen megmaradt tag a debütlemez óta.
Tagadhatatlan, hogy a zenekar PR-ban és önmenedzselésben kifejezetten erős. Hiába a kisebb kiadói háttér – Theogonia Records –, a Valiant Sentinel számos ismert vendéggel tudja színesíteni az albumait. Az első lemezen vendégszerepelt Fabio Lione és Tim Owens, az új albumon pedig Zak Stevens (Savatage) és Laura Guldemond (Burning Witches) emeli a dalok fényét.
A nyitó War In Heaven egy erőteljes power metal tétel, és azonnal megmutatja a zenekar fő inspirációját, a Blind Guardian-t. Ha egy mondattal kellene jellemeznem a Neverealm-et, azt mondanám: ez egy kevésbé csillogó Tales from the Twilight World, ahol a kórusok nem olyan gazdagok, a refrének nem annyira fényesek és örökérvényűek – ugyanakkor az album egészében véve egy korrekt iparosmunka, néhány kifejezetten kellemes momentummal.
Az Underdark refrénje például rendszeresen, teljesen spontán bukkan fel a fejemben. A To Mend the Ring egyperces akusztikus pillanata nálam előhozza a The Bard’s Song (In the Forest) és a Bewilderbeast (Skyclad) legszebb akusztikus momentumait, de hasonló hangulatot áraszt a Come What May lírai része is. A tekerés, az európai power metal dinamizmusa és a korai Guardian-feeling leginkább az Elden Lord dalban érhető tetten. Az Arch Nemesis pedig Zak Stevens vokálja miatt egy csipetnyi Savatage-hangulatot hordoz.
Összességében ez egy nagyon is szerethető lemez. Sokat pörgött nálam, és jónak is tartom – de egyáltalán nem korszakalkotónak. A Blind Guardian-rajongóknak, főleg azoknak, akik visszasírják a korai érát (mint én is), melegen ajánlott. Mindenki másnak is érdemes adni neki egy esélyt – lehet, hogy őket még jobban elkapja a Neverealm.
