3in1 lemezajánló: Glyph – Soultrace – Nightsteel
Glyph: Honor, Power, Glory (2024) A Glyph egy végtelenül dallamos, ragadós refrénekkel és gitártémákkal operáló metal brigád Kanadából, élén az egyik kedvenc
Címke: power metal
Bloodorn: Let the Fury Rise (2024)
A Bloodorn egy egészen friss brigád. Az egykori Sirenia tagok, a gitáros Nils Courbaron, és a dobos Michael Brush kiegészülve a Freedom
Unleash the Archers: Phantoma (2024)
A maga idejében többen is dicsérték a kanadai zenekar legutóbbi lemezét, a 2020-as Abysst, így meghallgattam, és bár tetszett, utólag csupán a
Warlord: Free Spirit Soar (2024)
Az amerikai Warlord kultikus csapat, nyugodtan nevezhető a ’80-as évekbeli heavy metal szcéna érdekes színfoltjának. Ha mást nem is, Child of the
The Headless Ghost: King of Pain (2024)
Azért valljuk be, a power metal kifejezés ma már egy elég elcsépelt fogalom. Régebben, mondjuk olyan 20-25 évvel ezelőtt, ha valamire ráaggatták
Coventhrall: Legacy of Morfuidra (2024)
Bevallom nem ismertem korábban a zenekart. Igazából a borító keltette fel az érdeklődésemet és hallgattam bele a finn zenekar új albumába. Majd
Rifforia: Axeorcism (2024)
Kissé messziről fogok indítani, de talán hamar világos lesz, hogy miért. Amikor a Facebookhoz csatlakoztam valamikor a korai hőskorszakban, azon túl, hogy
Anubis: Dark Paradise (2024)
Már az elején leszögezem, év végi top 10-es lista helyezettel van dolgunk! Méghozzá garantáltan a felső házból. Rég habarodtam bele így lemezbe,
Final Strike: Finding Pieces (2023)
„Egész jó zene, megtartom.” „Lehet, hogy írni is fogok róla.” „Ez nagyon jó zene! – nagyjából ilyen stációkon mentem keresztül, ahogy egyre
Signum Regis: Undivided (2023)
Nem akartam írni erről a lemezről. Korábban is hallgattam Signum Regis albumokat, szinte mindegyiket korrekt iparosmunkának tartom, melyet az elején Göran Edman