Prehistoria: Cryptic Halo (2025)
Emlékszem, 2022-ben csak úgy kíváncsiságból töltöttem le egy épp debütáló amerikai power banda kislemezét a ruszki boltból. A nevük Prehistoria volt, az
Címke: power metal
Judicator: Concord (2025)
A 2020-as Let There be Nothing albummal ismertem meg az amerikai Judicatort. Bizánci stílusú lemezborítója, melyen hős lovagok vágtattak a végtelenbe hűen
Lost Sanctuary: Harbringer of Chaos (2025)
A Lost Sanctuary a német gitáros Danel Baune szerelemprojektje. A 2021-es debütlemez minden gitársávját, basszustémáit, szinti színezéseit és éneksávjait is ő tolta
Dragonknight: Legions (2025)
Friss, debütáló album egy misztikus ködbe burkolózott finn csapattól. Lassan már tényleg unalmas lesz, hogy mindenki maszkot visel, meg rohadt nagy titkot
Grave Digger: Bone Collector (2025)
Az első három Grave Digger lemez máig nagy kedvencem, az 1986-os Digger album (Stronger than Ever) viszont messzire lökött tőlük, skótos korszakában
Silent Winter: Utopia 2024
Egyszerűen nem mehetünk el említés nélkül emellett az album mellett. Nem hagyja a lelkiismeretem. Olyan súllyal robbant be a lejátszómba 2024 végén,
Frozen Crown: War Hearts (2024)
Az olasz csapat pályafutását második albuma, a 2019-es Crowned in Frost óta követem nyomon. Ám míg az az anyag bejött, a rá
3in1 lemezajánló: Glyph – Soultrace – Nightsteel
Glyph: Honor, Power, Glory (2024) A Glyph egy végtelenül dallamos, ragadós refrénekkel és gitártémákkal operáló metal brigád Kanadából, élén az egyik kedvenc
Bloodorn: Let the Fury Rise (2024)
A Bloodorn egy egészen friss brigád. Az egykori Sirenia tagok, a gitáros Nils Courbaron, és a dobos Michael Brush kiegészülve a Freedom
Unleash the Archers: Phantoma (2024)
A maga idejében többen is dicsérték a kanadai zenekar legutóbbi lemezét, a 2020-as Abysst, így meghallgattam, és bár tetszett, utólag csupán a