A soproni Neuropsy története nem tegnap kezdődött, de én csak pár évvel ezelőtt kezdtem rájuk felfigyelni, amikor feltűnt a nevük egy-egy flyeren. Aztán egyre több eseménynél láttam, hogy ők is fellépnek, így sejtettem, hogy intenzívebben mozgolódik a csapat, mint azelőtt! Mivel még semmilyen kiadvány nem jelent meg tőlük az eltelt hosszú idő alatt, már attól tartottam, hogy földbe állnak, de szerencsére a félelmem alaptalan volt. Biztosra veszem, hogy a „Jó munkához idő kell! ” volt a fiúk koncepciója, de azért tudjuk, hogy manapság igen sok kitartásra van szüksége egy underground bandának, hogy rögzíthessen néhány nótát, amelyeket kézzelfogható formában is oda kell helyezni azon hallgatok tányérjára, akik a polcukra szeretnék helyezni az anyagot. Az EP digitális formában már tavaly is elérhető volt, de a kezünkben csak idén januárban tarthattuk a Hunug Recordsnak köszönhetően! Jól látható, na meg hallható, hogy a formáció teljes erőbedobással dolgozott azon, hogy végeredmény kifogástalan legyen! Ez abból is levehető, hogy egy klipet is forgattak és a már régóta használt logót is egy újra cserélték. Na de most már elég a fecsegésből, s térjünk rá a zenére! Itt kérem alássan, jó kis thrash metal ömlik a fülünkbe, amely nem cseppet van van megfűszerezve a technikás death metal-al! Azért ne ijedjetek meg, nem kell matek metal érzékenyítésre járni, hogy könnyen barátságot tudjatok kötni a dalokkal! Giczi „Jöske” Balázs dobos, Horváth József basszeros, Wéber István gitáros/vokálos és Spiteller Márton gitáros gondosan ügyelt arra, hogy komplexitás ne lépjen át a ” nem komplett” zónába! Mivel csak öt darab szerzeménnyel kell birokra kelnem, dalonként ugrok neki az Ep-nek, úgyhogy thrashkessetek rifftörők! HEHEHE!
01. – O.B.F. : Egy rövidke intró ez, amivel elindul az anyag! A dob és a gitár egymás hátát veregetve vajazza meg a hallgató fülét! Kutakodtam, hogy minek a rövidítése a O.B.F., de nem találtam róla semmi infót! Lehetőségként nekem elsőre az ugrott be, hogy „Orbital Boobs Fuck”, de ezt elvetettem! HEHE! Ha valaki tudja, írja már meg!
02. – Imbalanced Coexistence: Tökölés nélkül csapnak bele a srácok a lecsóba, mégpedig egy jó tapadási képességű riffel. A szerzemény igen változatos! Menetelős reszelések, neuropátiás gyors tekerések, hastáncos és kalandozós gitárszólók váltogatják egymást milliméter pontossággal összeillesztve! Jöske meg néha előzetes engedély nélkül ront be néhány jól irányzott pörgetéssel a terembe.
03. – Multifarious Disease: Lassan, sejtelmesen indítják a dalt. A gitárba szinte hálni jár a lélek. Aztán bejön egy baszott jó riff, s útjára indul a téboly. Érzésem szerint Chuck Schuldiner szelleme is itt lebeg, persze nem pofátlan módon. Jó hallhatjuk, hogy arra törekedtek, hogy minél több témából keverjenek egy olyan vegyületet, amely még könnyedén lefolyik az ember hallójáratain. Pisti orgánuma is hozzátesz egy vegyszerkanálnyit ahhoz, hogy pontosabb diagnózist tudjunk kapni a zenei elmebajról. Természetesen itt is pazar szólók adják rá a kényszerzubbonyt a hallgatóra.
04. – Sketches of Pain: Elérkeztünk a címadó nótához. Itt Józsi indít egy merengős basszus témával, amelyre úgy jönnek be a gitárok, mintha nem tudnák, hogy merre is haladjanak tovább. De aztán helyre áll minden, s egy zaklatott zakatolás után nyakig merülünk a riffek halálos folyamában. Szerintem ez a legkomplexebb tétel az EP-én, így még nekem is vigyáznom kell, hogy ki ne csússzon a kezemből Ariadné fonala. De aki többször meghallgatja ezt a dalt, az rájön, hogy mennyire mesteri módon van felépítve ez a témalabirintus. Nehéz bejárni, de annál élvezetesebb!
05. – Eliminator: Úgy tudom, hogy ez egy nagyon régi szerzemény, s ebből kifolyólag itt érezni leginkább az old school thrash eszenciáját. Fejrázós témával indul az utazás, s a gyors tempó az, amely csurig tölti a nótát adrenalinnal. Néha visszamozdul a sebesség mutató, de akkor meg egy mentális kezelésre szoruló gitárszóló segítségével próbálnak minket meggyőzni arról, hogy a fertőzés tüneteinek csökkenése csupán csak ideiglenes.
Úgy vélem, hogy megérte ilyen sokat várni a Neuropsy anyagára, hiszen egy nagyon jó, ötletektől duzzadó, technikás, de még is könnyen befogadható cuccról beszélünk. Remélem, hogy máshol is jó visszajelzéseket kapnak, amelyek arra sarkalják őket, hogy egy nagylemeznyi anyaggal lepjenek meg minket, amelyen ugyanilyen állat dalok lesznek. De lehetnek még jobbak is! HEHE! Nem sokszor jön szembe velem hazai thrash banda cucca, úgyhogy csak gratulálni tudok a soproni négyesnek, akik nem tagadták meg a régi idők szellemét, még is egyfajta thrashtaurátorok módjára ásták elő a régi csontokat, hogy megpróbálják azokat újszerű módszerekkel renoválni az utókor számára. Arról nem is beszélve, hogy ilyen megrögzött fanatizmust és kitartást már rég tapasztaltam egy csapattól.
Aki szívesen beszerezné az EP-ét, az érdeklődjön a bandánál vagy a Hunug Records -nál, amely CD-én és kazettán is megjelentette az anyagot. Csupán csak azért nem adok maximális pontszámot, hogy az önbizalom súlyos terhének cipelésétől nehogy elfáradjanak, s megint hosszú éveket kelljen várnunk egy újabb kiadványra!
