Assassin: Interstellar Experience (1988)

Már jó ideje agyaltam azon, hogy feláldozom a klaviatúra oltárán azon gondolataimat, amelyek akkor törnek elő az időtől és sörtől megfáradt elmém agysejtkatakombáiból, amikor ezt az albumot tálalom fel elfogyasztásra a folyton korgó hallójárataimnak. Az első Assassin korongon, az 1987 – ben megjelent „The Upcoming Terror” – on egy fiatal, éhes csapatot hallhatunk, akik a lázadó vérüktől megvadulva, thrash dalokba oltva tálalják elénk a bennük tomboló, s őket szétszakítani akaró féktelen vehemenciát. Az az album minden nyersességével és egyszerűségével is nagy kedvencem, de a rákövetkező évben kiadott „Interstellar Experience” már akkora maflást adott, amit még az iskolával szembeni ABC boltvezetője is megirigyelt volna. Ő adott egyszer két akkora pofont, amikor csokilopáson kaptak, hogy az iskolából hazaérve még a szomszéd bácsit is anyunak szólítottam, mert nem voltam magamnál. A lemez megjelenése után gyakran vádolták meg őket avval, hogy ezt a gyors, technikás és csuklóficamító témákkal teletűzdelt anyagot csak stúdiós trükkök segítségével tudták összeeszkábálni, s élőben esélyük sincs előadni ezeket a remek dalokat. Mondjuk, az efféle okoskodásokra én magasról pottyantottam! Amúgy is, 14 éves koromban többet jártam csokit lopni, mint Assassin koncertre, úgyhogy nem tudtam leellenőrizni, hogy élőben is hozzák – e ezt a professzionális szintet.

Mondanom sem kell, hogy a kazettát a helyi lengyel piacról szereztem be, úgyhogy a formátum esztétikai szempontból nem szárnyalt a magaslatokban, de hát ez akkor annyira érdekelt, mint egy krokodilt a finomfőzelék! Pláne, hogy a borítót már akkor sem értettem, pedig akkoriban még nem ragaszkodtam megrögzötten ahhoz, hogy egy frontborító tókéletes legyen. Nem tudom, hogy mi a pék „lapátját” keres az űrben a madárijesztő az „Óz, a csodák csodájából”, aki ráadásul vámpírfogakat növesztett, s az együttes tagjainak fejét ragasztatta fel az ujjai végére műkörmök gyanánt!? Különben is, hogy francba talált egy műkörmöst az űrben? Na, mindegy, hagyom is a francba ezt a témát, mert hát ugye abban az időben nem egy lemez jelent meg „érdekes” borítóval, s mi meg inkább annak örültünk, ha egy újabb kazetta állt be a sorba a polcunkon.

Az album nem hosszú, csupán csak 28 perc, de ha figyelembe vesszük, hogy mennyire intenzív, akkor ez az idő bőven elég arra, hogy kiélvezzük magunkat egy germán thrash száguldásban! Az Assassin – t rendszeresen sorolják másod, harmad, stb. vonalba, de ez az anyag akkor is tíz pontos nálam. Ha most jelenne meg, nagy valószínűséggel nem okozna nagy feltűnést, s simán bepakolnák a „tucat thrash” feliratú raktárba, de mivel már 37 éve rendszeres vendége a lejátszómnak, ezek a szerzemények úgy belém égtek, hogy még mindig teljesen be tudok indulni tőlük! Az olyan dalok, mint az „AGD” vagy a „Junk Food” még ma is csurig tud tölteni adrenalinnal! A címadó szerzeménytől még mostanság is libabőrbe bújok, annyira el van találva! A „Baka” címre keresztelt zárótétel meg maga a thrash őrület a köbön! S hogy a nyáladzásom még intenzívebb legyen, elárulom, hogy a The Chantays feldolgozás is viszi a prímet nálam. A hatvanas években működő szörfrock együttes híres „Pipeline” nótáját sikerült nekik csontkeményre faragniuk. De tök felesleges lenne itt dalokat kiemelnem, hiszen mindegyik tele van remek riffekkel és olyan piszok energikus témákkal, amelyek hallatán minden thrasher felvarrókkal díszítené fel még az ágyneműhuzatot is. Aki vissza akar röpülni a 80-as évekbe, az mindenképp pörgesse le ezt a lemezt. Csak vigyázzon, mert a szűkített farmerek, magas szárú sportcipők, na meg a kitűzők úgy fognak kirepkedni a hangszórókból, mint a méhek a méhkasból, ha feldühítik őket. Számomra az Interstellar Experience egy tökéletes thrash bomba! Fékezhetetlen, mint egy csillagközi invázió, precíz, mint egy orrgyilkos és dühös, mint egy boltvezető, aki csokilopáson ért egy tejfogú rocker palántát! Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy utólag is elnézést kérjek anyukámtól, hogy kellemetlen helyzetbe hoztam egy csoki elcsenésével, de Assassin kazettát nem tudtam csórni, mert az nem volt a boltban! Egyébként az igazgatói intést már egész jól feldolgozta a néhány osztályfőnöki megrovás után, amelyeket iskolai dohányzásért, gyújtogatásért és a tanároknak való visszapofázásért kaptam. Itt már biztosra vette, hogy egyszer a börtönben fogom végezni! HEHEHE!