Cathedral: Society’s Pact with Satan Ep. (2025)

Noha a doom metal alapzenekarai között a legtöbben a Trouble-t, a Pentagramot (Washington D.C.) és a St. Vitust tartják számon, számomra érdekes mó9don a műfaj abszolút csúcsait inkább a Forest of Equilibrium (Cathedral) és a Serenades (Anathema) jelentik. Természetesen a „szent háromság” munkásságát is maximálisan tisztelem – a Trouble és a St. Vitus a mai napig a legnagyobb kedvenceim közé tartozik –, de valamiért a Cathedral első korszakának aurája számomra megismételhetetlen.

Köztudott, hogy a Cathedralt Lee Dorrian alapította 1989-ben, miután kilépett a Napalm Death-ből. (Érdekesség: eredetileg punk koncertszervezőként és promóterként tevékenykedett, így ismerkedett meg a Napalm Death tagjaival, majd később csatlakozott hozzájuk. Megfordult a Never Mind the Buzzcocks brit tévéműsorban is.) Dorrian egyszerűen megunta a punk színteret, és nem tetszett neki az a death metal irány, amerre a Napalm Death haladt. Ugyanebben az évben hívta életre – stílszerűen egy Napalm Death-dal címét kölcsönözve – a Rise Above Recordsot is.

Egy cardiffi Carcass-koncerten találkozott Mark Griffiths-szel (aki a ’80-as évek végén az Under the Oak fanzine-t publikálta). Kettejük beszélgetése során villant be az ötlet egy doom metal zenekarról, amely egyszerre merít a Black Sabbath, a Candlemass, a Pentagram, a Trouble és a műfaj többi legendájának világából.

Az első Cathedral-felállás:

Lee Dorrian – ének

Gary „Gaz” Jennings – gitár (ma is a Rise Above-nál dolgozik)

Mark Griffiths – gitár

Andy Baker – dob

Baker helyét később Ben Mochrie vette át, míg Adam Lehan (Acid Reign) csatlakozásával Mark Griffiths basszusgitárra váltott. A Cathedral első európai turnéján a Saint Vitus előzenekara volt, ami már önmagában is jelzésértékű.

Két doom legenda, Joe Hasselvander dobos és Victor Griffin gitáros (mindketten Pentagram) is besegített a zenekarnak az 1994-es Black Sabbath-tal közös turné során. Ők ugyan nem váltak teljes értékű tagokká, sőt Griffin a turné felénél távozott, így Gaz egyedül gitározta végig a hátralévő koncerteket. Tony Iommi állítólag meg is jegyezte, hogy egy gitárral még jobban szólt a banda – ennek megfelelően a Cathedral innentől kezdve kvartettként folytatta pályafutását. (Érdekesség: a The Ethereal Mirror is már kvartettként jelent meg.)

2011 februárjában Dorrian bejelentette a zenekar feloszlását. 2012-ben játszották utolsó koncertjeiket, majd 2013-ban kiadták utolsó albumukat, The Last Spire címmel.

Mellékszálként érdemes megjegyezni: a Supernatural Birth Machine néhány dalát beépítették a 1997. októberében felbocsátott Cassini–Huygens űrszonda programjába. 2019-ben pedig a Sleeping Church Records megjelentette a Doomed or Be Doomed: A French Tribute to Cathedral válogatást.

A Society’s Pact With Satan a Cathedral utolsó felvétele, amelyet eredetileg a búcsúalbumhoz – a 2013-as The Last Spire-höz – írtak és rögzítettek. A mintegy 30 perces, monumentális opusz keverését akkor valamiért nem finalizálták, majd a zenekar feloszlása után a felvétel szépen lassan feledésbe merült.

Egészen mostanáig.

Jaime Gomez Arellano producer – aki számos Cathedral-anyagon dolgozott – a régi stúdiófelvételei átnézése során bukkant rá a számra. Amint felismerte, miről van szó, azonnal felvette a kapcsolatot a zenekar korábbi tagjaival. Dorrianék természetesen nem haboztak: a dal végre méltó formában jelenhetett meg.

A felvétel az Orgone Stúdióban (High Barnet, London) készült, 2012 telén.

A Cathedralnak mindig is sajátja volt a monumentális dalszerkezet: ott volt például

The Garden (The Garden of Unearthly Delights) – 27:00

Templars Arise! (The Return) (Endtyme) – 13:38

Dust of Paradise (Caravan Beyond Redemption) – 14:03

És természetesen az überklasszikus, felülmúlhatatlan Forest of Equilibrium, amely a maga 11:15-ös Picture of Beauty & Innocence (Intro) / Commiserating the Celebration párosával már korán kijelölte a Cathedral sajátos útját.

(S ide kívánkozik Dorrian kultikus projektje, a Teeth of Lions Rule the Divine is.)

Nagy Andor a Shock!-ban annak idején azt írta a The Garden-ről:
„Nem hiszem, hogy ilyet még egyszer el fognak követni.”
Nos, tévedett.

A Society’s Pact With Satan nem egy könnyed darab – ezt az időtartama is jelzi –, de nem is kifejezetten „veszélyes” hallgatnivaló. Egy disszonáns, feszültséggel teli felvezetés után a következő sorokkal indul:

„Blood red sky, black sunrise,
Flaming earth, watch it die,
War has taken all hope away,
Love forsaken, evil at play…”

Majd folytatja:

„Lords and leaders of all nations,
Made a pact with Satan,
Damnation, devastation,
Our destruction they have chosen.”

Innen a dal folyamatosan építkezik, kiteljesedik, hol mélybe húz, hol felemel – klasszikus, lassú, súlyos doom-riffek, időszakos gyorsabb betétek, akusztikus közjátékok váltakoznak benne. Ez az a fajta szerzemény, amelyből más zenekar három-négy tételes konceptlemeznyi anyagot össze tudna rakni.

A felvételen közreműködő felállás:

Gary „Gaz” Jennings – gitár

Brian Dixon – dob (1995 óta a Cathedral állandó tagja volt)

Scott Carlson – basszus (Death, Genocide/Repulsion, From Beyond stb.)

Mivel számomra a Cathedral mindig is kiemelt helyet foglalt el a doom metal panteonjában, nagyon sajnálom, hogy feloszlottak. Ugyanakkor örömmel tölt el, hogy egy közel hibátlan diszkográfiát hagytak hátra, amelyben ez a most publikált darab méltó helyet foglal el.

Hogy 2013-ban miért maradt le a The Last Spire-ről, ma már lényegtelen. A fontos az, hogy 2025. október 3. óta végre a gyűjteményünk része lehet.