Április 10-én rendhagyó módon három új megjelenés is megmozgatta a fantáziámat: a Sentinels of Shamash, a Pale Reflection, de mind közül az Descent nyűgözött le leginkább.
Sok death metal rajongóval ellentétben a banda iránti rajongásom csak a 2022-es Acts of God lemezükkel kezdődött. Lévén a műfaj egyik veterán csapatáról van szó, ez némileg meglepő lehet, de korábban csak névről ismertem ezt a New York-i brigádot. A négy évvel ezelőtti album viszont úgy elkapott, hogy – ha emlékezetem nem csal – az év lemeze címet is elnyerte nálam. Ennek okán eme új LP-jük minden túlzás nélkül az egyik legjobban várt anyag volt számomra idén. Tudom, ilyen esetben szokott az ember legtöbbször csalódni, de szerencsére most nem ez történt!
A Descent egy minden várakozásomat felülmúló, hibátlan anyag! Robert Vigna már megszokott, sokszor meglepő, groteszk, mondhatni szürreális riffjei most is viszik a prímet. A korábbi anyagaikat is átható pokoli, vallásellenes atmoszféra ezúttal még fenyegetőbben nehezedik a gyanútlan hallgatóra a lemez egészén. Az egyedi riffek mellett Ross Dolan mennydörgő, öblös mély hangja is védjegye az Immolation saját stílusának. Steve Shalaty pedig az óramű pontosságú és kellően technikás dobtémáival szerintem simán a műfaj legjobbjai közé tartozik.
Alig várom, hogy nyáron élőben láthassam (hallhassam) ezt a négyest a Fekete Zaj Fesztivál rendezvényen. A fesztiválra való meghívásuk is azt bizonyítja, hogy ezek a New York-i srácok eléggé avantgárd módon, kis túlzással mondhatni művészi szinten tolják a death metalt.
Bravó, Immolation! 🤘
