Az előző rész tartalmából (lelkesebbeknek: itt): megérkeztem Miamiba, elszaródott az idő, elindult a hajó, végigbuliztam az első napot. Lássuk, hogyan telt a következő 3 napom a hajón!
Ahogy már korábban említettem, a rossz idő miatt a szervezők átvariálták a napokat, ezért a szokásos 3. nap helyett már a második napon kikötött a hajónk az úti célján, ezúttal Nassaun, a Bahama-szigetek fővárosában. Sokan már kora reggel nekiindultak, hogy felfedezzék a szigetet, de nekem lassan indult a nap, és mivel az idő sem volt ideális, ezért csak minimális időre hagytam el a hajót, amibe a kalózmúzeum megnézése fért bele.
A reggel 8-as kikötés után fél 6-kor folytattuk tovább utunkat, ami lényegében a Miami környékén való körözést jelentette, hiszen Nassau aránylag közel található Miamihoz, így a következő három napon minimalizálták az üzemanyag-fogyasztást.
Az indulás után sorra jöttek ismét a koncertek, én kettőt emelnék ki közülük. Az egyik a nagy visszatérő, holland thrash/death legenda, az Izegrim előadása volt. A női vokál miatt óhatatlanul a Holy Moses ugrott be róluk, de az 1996-ban alapított banda rendkívül energikus műsorral rukkolt elő, ismét bizonyítva a tételt, hogy öreg thrasher nem vén thrasher.
A másik banda pedig az általam egyik legjobban várt fellépő, a Persefone volt, akik a mini helyszín ellenére elképesztő minőséget produkáltak, láthatóan minden jelenlévőnek leesett az álla tőlük. Magabiztos zenei tudás, brutalitás és egekbe szökő érzelmek – ez jellemezte a Persefonét. A műsor végén már rögtön azt kerestem, mikor láthatom még egyszer őket a hajón (ami aztán sajnos nem jött össze).
A 3. napon aztán helyreállt a rend, reggel 10:00 órától már dübörögtek a koncertek mind a négy helyszínen, beleértve a fedélzeten épített nagyszínpadot is. Mielőtt a Hiraes belecsapott volna a húrokba a nap első fellépőjeként, még gyorsan letudtam a reggelit és a merch vásárlást is. Ezúttal csak a szokásos hajós pólót és egy Persefone T-shirtöt zsákmányoltam, a Kanonenfieber és a Skeletal Remains nekem tetsző pólóiból már sajnos elfogyott az L-es méret. Így mindössze 84 dollárból megúsztam a kalandot.
Szóval vissza a Hiraeshez! Az énekesnővel operáló melodic death bandát nem lehet nem az Arch Enemyhez hasonlítani, de lendületes show-juk jó napindító volt. A következő fellépő, a Darkane teljesen színtelen-szagtalan volt a számomra, ám a VBO (Vice Business Only) mindenért kárpótolt.
De mi az a VBO? Nos, ez remek kérdés. A kihajózás előtt csak annyit lehetett tudni, hogy ezt a bandát is a Windrose tagjai alkotják, még semmilyen daluk nem jelent meg eddig, és a 80-as évek szintipopjának sötétebb oldalát próbálják majd megragadni, a műsoruk pedig minden várakozást felülmúlt. A banda tagjai (különösen az énekes és a szintis) a 80-as éveket idéző cuccokban robbantak a színpadra (annyi különbséggel, hogy rajtuk egy fekete és fehér öltönyből összevarrt hibrid figyelt), és azonnal elvarázsolták a közönséget. A zene tényleg a 80-as éveket idézte, semmi köze nem volt a metalhoz, de áradt belőle valami vibe, ami mindenkit magával ragadott. Épp akkor kezdték el árulni az egyik pultnál az egész ananászba töltött Pina Coladákat, ami tökéletes kísérője volt a banda műsorának.
Szavakkal tényleg nehéz leírni ezt az egész produkciót, ezért álljon itt egy videó:
A Heathen aztán azonnal visszabillentette a metal-egyensúlyt, fajsúlyos thrash-ük alaposan megmozgatta a nyakizmokat. A Satant korábban még nem láttam, de rögtön a nap kedvencének kiáltottam ki őket – de csak azért, mert még nem láttam az In Mourningot, akik szuggesztív szettjükkel teljesen lenyűgöztek. A Soilworktől többet vártam, valahogy hiányzott belőlük az energia, ahogy belőlem is, de lefekvés előtt még benéztem a Tribulationre, akik 10 perces csúszásban voltak, majd megfejelték mindezt egy felesleges, 5 perces intróval. Már majdnem legyőzött az álmosság, de végre belecsaptak a húrokba, és milyen jól tettem, hogy maradtam, ugyanis számomra egyértelműen ők a nap nyertesei zsigeri, melankolikus black/heavy/akármilyen metaljukkal. Bónuszként pedig a dobok mögött a Crypta dobosa, Luana ügyködött fehérre festett arccal, fogalmam sincs, milyen apropóból.
És ezek után virradt fel az utolsó, 4. nap, amit az egyszer már látott Xandriával nyitottam, akiknek nagyon jól állt a napfény a fedélzeten, különösen az énekesnőnek. A Dragonlandtől és a Tyrtől sem ájultam el, a Satan másodszorra is ugyanolyan szórakoztató és lendületes volt, mint elsőre, majd a Trick or Treatre vettem az irányt, mert a szobatársaim az első koncertjükről ódákat zengtek, de én csak egy, a 80-as években ragadt Helloween tribute zenekart láttam, de lehet, hogy európaiként egy kicsit kritikusabb vagyok.
A koncert felénél inkább visszamásztam a fedélzetre, ahol különleges csemegében volt részem. A Hirax nagyot ment lendületes, old school thrashével, és az énekes Katon egyszerűen megszelídíthetetlen volt. Folyamatosan fel-alá száguldozott a színpadon, mindenhová felmászott a színpadon, ahová csak lehetett, miközben megállás nélkül üvöltötte a már jól ismert dalokat. Minden elismerésem, hogy ezt 62 évesen így nyomja, emellett pedig a 4 nap alatt szinte mindenhol ott volt, fotózkodott és bulizott a rajongókkal.
Ezután a VBO következett, de másodszorra azért már nem volt olyan izgalmas, mint elsőre, a Soen pedig egyenesen untatott, viszont így az elejétől a végéig élvezhettem a Gama Bomb 45 perces előadását. Iszonyatos energia volt a srácokban, annak ellenére, hogy saját bevallásuk szerint baromi másnaposak voltak, az énekes meg már magában egy jelenség, kemény poénjaival például nem kímélte írként a nagy számban jelen lévő amerikai közönséget. Jelenleg ők az egyik legjobb újhullámos thrash banda, ez nem is kétséges. Nekem a nap koncertjét adták, ezért is éreztem erős visszaesésnek a Dust Bolt kissé uncsi előadását, pedig határozottan elfogult vagyok a thrasherekkel kapcsolatban. Ezután a Tribulation és a Wind Rose is nyomott két szuper koncertet, és nekem ennyi volt az idei 70 000 Tons of Metal, másnap reggel pedig készülhettem a Frankfurton keresztüli hazaútra, miután reggel fél 9 körül kiraktak minket a hajóról.
Összesen 47 koncertet láttam a lehetséges 122-ből, ami egész jó arány, de azt kijelenthetem, hogy a tavalyi és a két évvel ezelőtti felhozatal sokkal közelebb állt hozzám. Ezúttal nem voltak hatalmas kedvenceim itt, viszont talán egy kicsit kiegyenlítettebb volt a mezőny, és sok olyan zenekarral találkoztam, amikkel alapesetben nem foglalkoznék. Az biztos, hogy a jövőben oda fogok figyelni a Tribulationre, az In Mourningra vagy a Kanonenfieberre.
Hogy mennék-e jövőre is, ami már a 6. (egyhuzamban az 5.) metalhajóm lenne? Most 72% esélyt adok ennek, de ha megjelennek az első fellépők nevei, biztos vagyok benne, hogy ismét fellángol bennem a tűz. Jelenleg még se időpont, se úti cél nincs, a korábbi évekkel ellentétben, vélhetően a szabad hajókapacitás hiánya miatt, de biztos vagyok benne, hogy a szervezők ismét ki fognak tenni magukért.
Végezetül pedig néhány jó tanács azoknak, akik úgy döntenek, hogy ők is belevágnak ebbe a kalandba:
- Vitaminok: az egész út alatt minden nap szedtem a vitaminjaimat, így megúsztam az abból adódó fertőzéseket és betegségeket, hogy 4 napra össze voltam zárva 3000, a világ minden tájáról érkező emberrel.
- Mindenkire máshogy hat a jetlag, nekem kezdésnek 3-4 nap kell, mire egyenesbe jövök. A lényeg, hogy szánjon az ember időt az akklimatizálódásra a hajó előtt, hogy ne hulla fáradtan essen be élete legnagyobb bulijába.
Íme, a fellépők teljes névsora (61 együttes)
Ad Infinitum, Amorphis, Anthrax, Arkona, Beast In Black, Bloodred Hourglass, Cemetery Skyline, Dark Tranquility, Darkane, Dodheimsgard, Dragonland, Dust Bolt, Eluveitie, Ereb Altor, Firewind, Gama Bomb, Groza, Haggard, Heathen, Hiraes, Hirax, Hour of Penance, Ignea, Illdisposed, Illumishade, In Mourning, In Virtue, Insomnium, Izegrim, Jag Panzer, Harakiri for the Sky, Kamelot, Kanonenfieber, Leaves’ Eyes, Minipony, Orden Ogan, Paradise Lost, Persefone, Rhapsody of Fire, Royal Hunt, Satan, Saturnus, Seven Spires, Skeletal Remains, Skyclad, Soen, Soilwork, Strike Master, Suidakra, THEM, Trash Panda, Trick or Treat, Tribulation, Tyr, Vader, VBO, Vio-lence, Vitam et Mortem, Windrose, Wolf, Xandria
