Sanyi, köszöntelek magazinunk nevében. Jelen interjúban kizárólag a Defiled album 25. születésnapját „üljük meg”, és szeretném, ha a segítségeddel felelevenítenénk a Gutted korai / kezdeti periódusát. Kezdhetjük?
Sziasztok! Üdvözlök minden kedves olvasót! Igen, vágjunk bele!
1996-ban öt fiatal muzsikus – te ének, Matola István és Hujber Krisztián gitárosok, Selmeczi „Söme” András basszusgitáros, illetve Kovács Zsolt dobos – elhatározta, hogy Genocide néven súlyos csapást mér a kultúrára. Hogyan jöttetek össze? Ismertétek-e már egymást korábban? Jó barátok voltatok?
Nem ismertük egymást, vagyis pontosabban én nem ismertem őket, és nem együtt határoztuk el, hogy összejövünk és zenekart alapítunk, hanem így van a történet:
Egy suliba jártam Matola Istvánnal, akit akkor még nem ismertem, de láttam rajta, hogy egy igazi metál arc, és tudtam róla, hogy gitározik. Egyszer odamentem hozzá, és megkérdeztem tőle, hogy nem ismer-e olyan embereket Fehérváron, akik szeretnének valami brutál zenét nyomni, pontosabban death metalt. Azt mondta, hogy nem ismer ilyen arcokat, de körbekérdez, hátha valakit mégis érdekel a dolog. Ez volt olyan 1995 szeptember/október környékén. Aztán, ahogy teltek a hetek, egyszer csak azt vettem észre, hogy István összeszedett egy zenekart, amibe ő is benne volt, mivel érdekelte őt is ez a fajta durva zene. 1996 tavaszán kezdtünk el próbálni, de akkor még csak négyen, Zsolti nélkül, mert ő akkor még az Unicum States-ben dobolt. Én az első próbán találkoztam a többiekkel, és szép lassan az évek során alakult ki a barátság közöttünk.
A Genocide előtt volt már egyéb zenei próbálkozásotok, vagy ez volt az első banda, amiben részt vettetek?
Ahogy már említettem, Zsoltinak ott volt az Unicum States, de előtte is játszott már pár zenekarban. Egyszer láttam is élőben valamikor 1993–94 környékén a Sovány Malac Vágta nevű death metal bandájával Fehérváron a VOK-ban, azt hiszem a The Bedlam előtt léptek fel. Zsolti már akkor is egy vadállat volt. Istvánnak volt egy Explosive nevű heavy metal bandája, ha jól tudom, még demójuk is volt, és egy darabig párhuzamosan csinálta a Genocide mellett. Söme is játszott pár zenekarban, mielőtt megismertem, ha jól tudom volt egy death metal zenekara, aminek az Exorcist Obsession volt a neve, de rövid életű próbálkozás volt. Krisztiánnak pedig volt egy feldolgozás/poén zenekara, amit Open Here-nek hívtak, poénból hozta össze az egyik haverjával. Én a ’90-es évek elején próbálkoztam otthon, Pusztaszabolcson, hogy összehozok valami brutál zenekart helyi arcokkal, de egyik próbálkozásból sem lett semmi, nem jutottunk túl a próbákon.
Mi volt zeneileg a közös nevező, kik/mik voltak a legfontosabb hatásaitok?
A zenekarból ketten nem is hallgattak death metalt, amikor megismertem őket. István és Krisztián akkor kezdtek el ilyen zenéket hallgatni, amikor elkezdtünk együtt zenélni. Zsolti, Söme és jómagam viszont imádtuk a korai Cannibal Corpse, Deicide, Morbid Angel stb. cuccokat, és valami ilyesmi zenét szerettünk volna játszani, csak gyorsabban, kicsit több váltással.
1990/91 volt a death metal fénykora, ehhez képest 1996-ban, amikor megalakultatok, hol tartott a stílus? Volt-e még vonzereje?
Számomra 1987 óta hatalmas vonzereje van a death metalnak, és 1996-ban is imádtam ezt a stílust. Nem nagyon érdekelt minket, hogy mi zajlik a világban: a lehető leggyorsabb, legkomplexebb death metalt akartuk játszani.
Viszont pár kiadó hozzáállása sokat változott az évek alatt, mert amikor elkezdtük küldözgetni a demónkat 1998-ban, egy-két helyről az jött vissza, hogy lassabban kellene játszani, női énekkel, meg próbáljuk meg hegedűvel vagy valami hasonló hangszerrel „színesíteni” a zenénket.
Emlékszel-e arra, hogy milyen gyakran próbáltatok? Saját számok írására törekedtetek vagy feldolgozásokat is gyakoroltatok?
Heti ötször próbáltunk a demós időszakban, és pár feldolgozás mellett a saját számok írására törekedtünk. A feldolgozásokat is csak azért tanultuk meg, hogy legyenek olyan számok a koncerteken, amiket már ismer a közönség.
Kettő demót rögzítettetek (Grinding – 1996, Vilification – 1998). Pár szóban beszéljél kérlek ezekről az anyagokról.
A Grindingot a próbahelyen vettük fel, Zsolti egyik haverja segítségével. Igen kezdeti próbálkozás volt, csakis azért készült el, hogy legyen lehetőségünk pár helyen fellépni.
A Vilification már egy érettebb produkció volt, és nagyjából előirányozta azt a stílust, amit aztán felvett a Gutted.
Utóbbi a Bikini Stúdióban került felvételre. Ez volt az első alkalom, hogy stúdióban dolgoztatok?
Igen, ez volt az első alkalom, hogy közösen dolgoztunk egy stúdióban, viszont Zsolti járt már előtte a Bikini Stúdióban, ugyanis itt vettek fel egy demót az Unicum States-szel, és az ő ötlete volt, hogy itt vegyük fel a demót, mert úgy gondolta, hogy Lojzi jó munkát fog végezni velünk is.
A felvételek által sikerült a rajongókkal megismertetni a Genocide nevét?
Itthon egész jó visszhangja volt a demónak, sikerült koncerteket szervezni, kapcsolatokat kialakítani más zenekarokkal, klubokkal, de külföldről szinte semmilyen visszajelzést nem kaptunk, pedig pár helyre küldtünk belőle.
Ezt követően elég sok minden történt veletek: kiszállt Matola Pisti, egy rövid Vespa Crabro időszak után a Cannibal Corpse dal alapján Guttedre változtattátok neveteket, másodikak lettetek a szolnoki Denevér tehetségkutatón (stúdióidőt nyertetek, valamint Kovács Zsoltot a legjobb dobosnak választották meg), felkerültetek a Deathophobia VI. válogatásra…
A Vilification és a Defiled között egész sok minden történt, de azért azt tegyük hozzá, hogy három évről beszélünk.
2000-ben egy négyszámos promót jelentettetek meg, ennek mi volt a célja? Ez alapján talált meg benneteket a japán Eclipse Records?
Ez a promó CD nem jelent meg, csak promóciós célokat szolgált, hogy kiadót találjunk az első lemez kiadásához. Ez jutott el a japán Eclipse Recordshoz, ha jól tudom Legény Zoltán által, aki kapcsolatban volt Hitoshival, neki pedig megtetszett az anyag.
Milyen katalógussal rendelkezett a kiadó? „Közelebbről” nem érdeklődtek irántatok?
Az Eclipse Records death metal és grindcore anyagok kiadásával foglalkozott. A legendás Unholy Grave-nek is jelent meg itt lemeze. Magyar vonatkozásban pedig a Human Error-nak és a Neural Booster-nek is jelent meg itt anyaga. Ha jól emlékszem, az Eclipse Records-on kívül senki mást nem érdekelt a promó CD.
Mikor álltatok neki megírni a Defiled albumot?
A Defiled 1998-tól íródott 2001-ig. Nagyon lassan álltak össze a dalok a lemezre, a Purify by Suicide készült el legutoljára, konkrétan a stúdiómunka előtt lettünk kész vele.
Hol, mennyi idő alatt és kinek a segítségével vettétek fel a lemezt? A kiadó finanszírozta a költségeket?
Székesfehérváron, a Pont-mi stúdióban készült a lemez Fekete „G” Gábor közreműködésével. Körülbelül három hetet vett igénybe a felvétel és a keverés. A mastering pedig a HSB Stúdióban készült Hidasi Barnabással.
Igen, a kiadó finanszírozta a költségeket.
Hogyan zajlottak a munkálatok?
Igazából Zsoltit leszámítva mindannyian teljesen rutintalanok voltunk a stúdiós munkálatokban. Gábor vezetett minket, ő már akkor is rutinos szakembernek számított a szakmában, de death metal zenekarral még nem dolgozott előtte.
Először felvettük a dobokat, aztán a basszust, utána a gitársávok következtek, és legvégül az ének. Akkoriban, ha jól tudom, sokan így dolgoztak a stúdióban.
Hogyan vélekedsz arról, hogy a Defiled egy klasszikus death metal album, amiben minden kötelező elem megtalálható, és igazából nem próbál áttörni semmilyen megszokott keretet?
Mit nevezünk klasszikus death metal albumnak? Ha az 1989 és 1994 között készült amerikai death metal lemezekre gondolsz, akkor szerintem a Defiled nem egy klasszikus death metal anyag. Azoknál gyorsabb, sokkal több a tört téma, megállás, sokkal kaotikusabb.
Az igaz, hogy semmi újat nem mutat, de számomra inkább a korai Cryptopsy / Origin hatásokkal van tele a lemez.
Egyfajta útkeresésnek tekintesz rá?
Szerintem itt már kiforrott stílusunk volt, ami csak tovább fejlődött, változott az évek alatt, de a váz ugyanaz maradt.
A korai Deicide és Cannibal Corpse nyomvonalán haladó, itt-ott grindcore elemekkel tűzdelt floridai death metal, értő, profi kezek tolmácsolásában…
Én soha nem hallottam a Guttedban a Cannibal Corpse-ot vagy a Deicide-ot. Nem mintha bármi baj lenne ezekkel a bandákkal, de nekem inkább a már említett Cryptopsy / Origin páros jut eszembe, amikor hallgatom a Defiledot.
Grindcore pedig egyáltalán nincs a lemezen. Egyes dobtémákon hallani Zsolti Steve Asheim-fanatizmusát, de a zene számomra gyorsabb és őrültebb, mint az általad említett zenekaroké.
Tíz elsöprő erejű brutális dalt tettetek fel a lemezre, amelyekben kifinomult ízléssel helyeztétek el a fogós, döngölős részeket (pl. A Man Drawn Around Me), ezzel egyetértesz?
Ez a lemez egy száguldó gyorsvonat, amiben alig találsz kapaszkodót, és alig van fogós, döngölős téma szerintem. Nem nagyon törekedtünk arra, hogy legyenek „fogós” témáink.
Minél több témát, váltást és törést akartunk beletenni a számokba, ami szerintem sikerült is. Ha van a lemezen fogós, döngölős rész, az a véletlen műve.
Az instrumentális Harbinger és a The Excrement Has Taken His Life atmoszferikusabb részei esetleg megelőlegezték a későbbi Gutted korongok bonyolultabb, technikásabb megközelítését?
Szerintem a Defiledon már azt a Guttedot lehet hallani, ami utána is jellemezte a zenekart: vagy kicsit őrültebb irányba mentünk el (lásd második lemez), vagy egy picit dalközpontúbb oldalunkat mutattuk meg (lásd negyedik lemez), de maga a Gutted-stílus már ott volt a Defiledon.
Ami biztos – nem megbántva a többieket – Kovács Zsolt egy maga adta el a lemezt, vitte a hátán a show-t…
A Defiled négy ember műve. Az igaz, hogy Zsolti rengeteget tett hozzá a dalokhoz, és sok ötletet is hozott a számírás alatt, de hogy „egy maga adta el a lemezt”, azért ez túlzás. Söme és Krisztián is olyan őrült, komplex témákat hoztak, hogy ezek nélkül egyáltalán nem ilyen lenne a bemutatkozó lemez. Magamat pedig egyáltalán nem akarom fényezni, de az összes szöveg tőlem származik, és szerintem a hangom és az énektémáim is bőven hozzátettek a lemez extrém mivoltához.
A Defiled nem egy emberes show.
A Total Lack of Parental Care-t a második demóról mentettétek át, változtattatok rajta valamit, vagy a „szent eredetihez” ragaszkodtatok?
Semmit nem változtattunk rajta, az eredetileg megírt verzióban került fel a lemezre.
Szerepeltetek két kompiláción (A Man Drawn Around Me – Shock magazin, Slowly Bleeding Sexual Emotions – Compilation N°1: Obscurité Et Terreur – Symbolic Prod, 2001). Ezek „még messzebbre” vitték a zenekar nevét? Sikerült magatokat bebetonozni a nemzetközi underground körforgásba, vérkeringésbe?
Az Eclipse Recordsnak nagyon jó kapcsolatai és terjesztése volt, annak ellenére, hogy egy egyszemélyes kiadóról beszélünk, és az angol nyelvvel is voltak gondjai Hitoshinak. Például Amerikában a Relapse Records volt az egyik terjesztőnk, ami akkor nekem nagyon sokat jelentett. Viszonylag sok emberhez eljutott az első lemez, és igen erős alapokat sikerült lefektetni vele itthon és külföldön egyaránt.
Mit kell tudnunk a lemezbemutató bulikról, turnékról? A székesfehérvári Bahnhofban tartott bulin én is ott voltam.
Az első lemez megjelenése után több lehetőségünk nyílt a koncertezésre. Itthon nagyon jó bulikat nyomtunk, és viszonylag sokan is jártak a koncertjeinkre. Bejártuk a hazai fesztiválokat is: Sziget, Fezen, Vekeri-tó. Jelenleg ez szinte lehetetlen egy ilyen zenét játszó zenekar számára. A külföldi bulik is beindultak, ha jól emlékszem, az első külföldi koncertünk Berlinben volt, a legendás K–17 nevű klubban 2002 májusában, ami a te segítségeddel jött össze. Utána pedig sorban jöttek a külföldi bulik, legfőképp Csehországban és Németországban.
Nagyon jó és izgalmas időszak volt ez a zenekar életében!
Sanyi, köszönöm szépen válaszaidat!
Én köszönöm a lehetőséget, mindig jól esik egy kis nosztalgiázás!
