Lépjünk át a sötétségből a fényesség birodalmába, vagyis a Hold után (Fém a Holdon) tekintsünk bele a Napba, és konstatáljuk, miként ragyog csillagunk a fémzene égboltján. Legutóbb „rávilágítottam” a Holdra, bemutatva, mely együttesek szövegeiben, címeiben és albumborítóin jelenik meg ez a szép égitest, most pedig kivesézem, hogy életet adó Napocskánk milyen hatással van a heavy metal színtérre.
Nap nélkül nem lenne élet a Földön. Így ennek hiányában kedvenc együtteseink sem énekelhetnének róla, nem jeleníthetnék meg lemezeik borítóján – semmi sem lenne a napsugarak nélkül.
Földrajzóra tömörítve:
A Nap a Tejútrendszer egyik csillaga, amely körül nyolc bolygó kering (szegény Plútót menet közben úgy kihajították a tudósok, mint macskát anyagcserére). A Naprendszer is kering a Tejút középpontja körül, szóval kész csoda, hogy el nem szédülünk ennyi hatalmas forgási és keringési sebesség mellett.
A Nap sugarai kb. 8 perc alatt érik el a Földet, ami óriási távolságnak felel meg, de bolygónk éppen ideális távolságban helyezkedik el a Naptól ahhoz, hogy kialakulhasson rajta az élet. Ha jóval közelebb lennénk a Naphoz, megégnénk, ha sokkal távolabb, megfagynánk.
A Nap gigantikus méretű, a Naprendszer össztömegének mintegy 99,8%-át adja, de még így is vannak nála sokkal nagyobb csillagok. Elképesztő méretek… A Nap egy hatalmas természetes fúziós reaktor, amelyben hidrogénatommagok egyesülnek héliummá, és a felszabaduló energia hosszú folyamat során jut el a felszínre, ahonnan sugárzás formájában távozik az égitestből. A Nap középpontjában (ahol zajlik a termonukleáris fúzió) kb. 15 millió, a felszínén „csak” kb. 5500 °C van.
Ennyi bőven elég, térjünk át a lényegre, és vegyük elő azokat a metalbandákat, amelyeket megérintett a Nap-kultusz!
A Hold után, amely a sötétség fejedelme, és így kiváló táptalaja a fémzenének, azt gondolhatnánk, hogy a Nappal kapcsolatos gondolatok és megjelenítések csupa pozitív töltést hordoznak. Ám ez nem egészen így van, mivel nem heavy metalról beszélnénk, ha nem lennének ebben a zenei közegben csavarok.
Azt hiheti egy laikus, hogy a Napot emlegetve csak arról lehet énekelni, hogy sütkérezünk a napfényben a tengerparton, és minden csodás. De ez rengeteg bandánál nem így van, mert elég sok az ijesztő, baljós gondolat, amely a Naphoz kötődik.
A metal képes a Nap jelentését is kifordítani önmagából: életből halál, fényből vakítás, melegségből perzselés, reményből fenyegetés lesz.
Na, azért nem akarok ünneprontó lenni, számos zenekar koncepciójában igenis pozitív megítélés alá esik a Nap. Leginkább azok a zenekarok járnak ebben élen, amelyek szívesen énekelnek a természetről, az univerzumról és a misztikus jelenségekről – gondoljunk csak a skandináv, folk, pagan vagy experimentális irányzatokra. Úgyhogy, mint lentebb megláthatjátok, van ilyen is, olyan is, elég széles a paletta.
Miután elvégeztem a kötelező gyűjtőmunkát, meglepve tapasztaltam, hogy nehezebb dolgom lesz, mint múltkor, mert sokkal több és összetettebb az információhalmaz, amely a Nap és a metalzene kapcsolatán alapul.
Az még viszonylag egyszerű kutatási eredmény, hogy 400 fölött van azoknak a bandáknak a száma, amelyek nevében szerepel a Sun szó (a legismertebbek közé tartozik a Wintersun és a Swallow the Sun), és az albumcímek összegzése sem jelentett különösebb gondot. De azoknak a daloknak a rendszerezése, amelyek címében szerepel a Sun kifejezés, már menet közben átírta az eredeti tervemet.
Elsőre az volt az elképzelésem, hogy felsorolom kedvenc dalaimat, majd ismert együttesek nótáit szedem csokorba. Elkezdtem összeírni ezeket, és több mint három oldal telt meg. Ez így nem lesz jó, gondoltam, mert túl sok.
Következő ötletem az volt, hogy meghallgatom a számomra ismeretlen nótákat, és ami tetszik, az még bekerül ide. De ez is túl sok lett. Végül úgy döntöttem, csak a kedvenceim kerülnek be a cikkbe, mivel nem szeretném, hogy az írásom egy enciklopédia legyen.
És ha már a kedvenceknél tartunk, muszáj kiemelnem a magyar Perihelion együttest, mert a perihelion (más néven perihélium) kifejezés nem más, mint egy Nap körül keringő égitest pályájának a Naphoz legközelebbi pontja. Szóval itt a helyük, de még nem hagyom a témát annyiban, ezért visszatérek rájuk bővebben.
Az albumborítóknál sem volt minden tiszta. Szintén menet közben ötlött fel a gondolat, hogy érdemes külön kezelni azokat a képeket, amelyeken tisztán látszik a Nap, és azokat, amelyeken naplemente vagy napfelkelte jelenik meg (de maga a napkorong nem látható). Valamint külön helyet szentelek az alternatív, idegen hatású ábrázolásoknak.
Utóbbi két csoportot ki is lehetne hagyni, de olyan gyönyörű és kifejező festményeket, képeket találtam, hogy kár lenne mellőzni a témának ezt a részét, és egyébként is még érdekesebbé válhat így az egész.
Szóval volt egy kis zűrzavar, de végül sikeresen elrendeztem az ügyet, így jöhetnek a konkrétumok.
Albumcímekből dömping van: kétezernél is több tartalmazza a Sun szót. Általam favorizált lemezek: Amorphis – Far from the Sun (dal is), Mastodon – Once More ’Round the Sun (dal is), Neurosis – Enemy of the Sun és A Sun That Never Sets (dalok is), My Dying Bride – Like Gods of the Sun (dal is), Kyuss – Blues for the Red Sun, Wintersun – Wintersun, Anciients – Beyond the Reach of the Sun.
A Perihelion együttes elődjének számító Neokhrome-nak van egy Perihelion című albuma, és nem véletlen, hogy az ezután történt névváltoztatás mit eredményezett. További érdekesség, hogy a 2012-ben megjelent albumnak 2014-ben lett egy újrakiadása, már az új zenekarnévvel. Ehhez hozzácsapták a Nap felé néz EP-t, és ezzel megkezdődött a zenekar tényleges Perihelion-korszaka.
A Closer to the Sun és a Verőfény (VHK-feldolgozás) is fellelhető az újrakiadáson, a Nap felé néz című dalon kívül.
Ugyan a heavy metal nyelve az angol, számos együttes énekel az anyanyelvén (is), de hát ezeket mind összeszedni, azt hiszem, „Mission: Impossible”-kategória.
Hajtott a kíváncsiság, hogy azért valamit előbányásszak, és ne csak a Sun legyen a kulcsszó, így megint csak ráfókuszáltam kedvenc területemre, és leltem fontos információkat (kösz, ChatGPT!).
Hol is nézelődtem volna, mint fent, északon? 😃
Mindenképp megemlítendő a Moonsorrow (finn nyelvű ének) és a Vintersorg (svéd nyelv). A Voimasta ja Kunniasta albumon található az Aurinko ja Kuu (Nap és Hold) című dal, a Vintersorgnak pedig a Solens Rötter (kb. A Nap gyökerei) című albuma illeszthető ide.
Találtam még számos észak-európai zenekart, amelyek az anyanyelvükön énekelnek a Napról, de számomra nem sok volt közülük ismerős, ezért ezt most mellőzöm.
Visszakanyarodva ahhoz a megjegyzésemhez, hogy a Nap mint szimbólum nem feltétlenül pozitív töltéssel integrálódik a metalba: a Neurosis, amelynél nyomasztóbb, félelmetesebb zenét nem nagyon találunk, kiválóan olvasztotta be koncepciójába a Napot ebben a kontextusban.
Két albumuk címe egyszerűen zseniális. Enemy of the Sun – abszolút úgy érzem, hogy maga a Nap az ellenség. Az A Sun That Never Sets cím meg azt sugallja, hogy a Nap sem feltétlenül jelent fényt és reményt, éppen az a legfélelmetesebb, amikor nem tud lenyugodni.
Őrület, hogy ilyen egyszerűnek tűnő mondatokból mit ki tudtak hozni ebben a helyzetben.
Gyakoriak ezek a jelzők: dying sun, black sun, red sun, frozen sun, burning sun, viszont az egyik legtöbbet használt kifejezés az album- és dalcímek kategóriájában szimplán az Under the Sun.
Tengernyi olyan dalcím található az Encyclopaedia Metallum adatbázisában, amely valamilyen formában tartalmazza a Sun szót.
Amorphis – My Sun és Moon and Sun (Part I & II), Black Sabbath – Under the Sun, Therion – Son of the Sun és An Arrow from the Sun, Type O Negative – September Sun, Kreator – When the Sun Burns Red, Savatage – Morning Sun, Tiamat – Brighter Than the Sun és A Pocket Size Sun, Devin Townsend – Singularity Pt. 6: Here Comes the Sun, Katatonia – Ghost of the Sun, Danzig – The Coldest Sun, Baroness – Pale Sun, Shylmagoghnar – The Sun No Longer, Dream Theater – The Ones Who Help to Set the Sun, és természetesen Soundgarden – Black Hole Sun.
Múltkori cikkemben nem mentem bele részletesen a tartalomba, de most nagy késztetést éreztem arra, hogy még mélyebbre ássak a témában, így néhány dalszövegnek is utánajártam.
Szerencsére remek segítséget kaptam ahhoz, hogy merre érdemes kutakodni, így jutottam el a Gojira Magma albumához. Kollégám nagyon szereti a francia zenekart (én is), és amikor elmondtam neki, hogy milyen cikkeken dolgozom, nagy vonalakban elmesélte, hogy a Magma lemeznek mi a története.
Azt hiszem, nemcsak zeneileg tökéletes ez az album, hanem a Nap is olyan remek szerepet kapott két nótában, amely páratlan ebben a közegben.
A Low Lands című dalban többször is szerepel a Nap. A központi téma a halál és az újjászületés, és ez a Naphoz kapcsolódva is kifejeződik. A címadó dalban szintén szimbolikusan értelmezendő a Nap, a legfőbb gondolatok a veszteség és az átalakulás köré épülnek.
Érdemes beleásnia magát az embernek az egész albumba, mert a többi szám szövegei is nagyon gondolatébresztőek.
Nem hagyott nyugodni az Arcturus együttes sem, mivel a zenekarnevet egy csillagtól kölcsönözték, és sok daluk utal az univerzumra. Ezért kíváncsi voltam, hogy a Nap is felbukkan-e valamelyik nótájukban – innen a fentebb említett kutatómunka.
Naná, hogy vannak nóták, amelyekben megemlítik a Napot, mégpedig a skandináv/viking mitológiát megidézve. Ilyen a Raudt og Svart című dal, amely az Aspera Hiems Symfonia albumon leledzik.
A történetben Sköll, a farkas üldözi a Napot, hogy elnyelje, ez pedig a Ragnarök egyik eseménye.
A tartalmi rész végére hagyom legnagyobb kedvencemet, a Tiamat együttest.
Az A Pocket Size Sun című dal egy hallucinogén látomás, amelyben a Nap elcsábítja fényével az embert, azzal csalogatva, hogy eljuthat a tökéletességbe – akár a mennyországba –, de ennek súlyos ára van, mert mint tudjuk, a drog nem játék.
Nem nehéz a Napot a kábítószer(ek) metaforájaként értelmezni. Ráadásul jókora erotikus töltetet is tartalmaz a nóta. Ekkoriban Edlund barátunk eléggé el volt szállva a cucctól, úgyhogy nem véletlen, hogy ilyen szövegeket írt.
Hihetetlen, hogy mennyiféleképpen jelenik meg a Nap a metalzenekarok mondandójában, ezért is szerettem volna bemutatni néhány zenekar eszköztárát.
Az életet adó és szentként tisztelt Naptól elindulva eljutunk a spirituális világba, majd továbbhaladva a halál és a pusztítás birodalmába érkezünk meg.
De a történet itt még nem ér véget. Jöjjenek a lemezborítók! Itt is lesznek izgalmas képek, amelyek megmutatják a téma sokszínűségét.
Elsőként olyan borítókat nézzünk meg, amelyeken egyértelműen látszik a napkorong: Perihelion – Perihelion, Grand Magus – Triumph and Power, Mare Cognitum – Solar Paroxysm, Theory in Practice – Colonizing the Sun, Thy Catafalque – Rengeteg, Wintersun – Wintersun.
De nehogy már könnyű legyen a dolgom! Néhány esetben nem egyértelmű, hogy melyik halmazba kerüljön a kép, mert nem olyan éles a határ.
Ide azokat sorolom, amelyeken ugyan látszódik a Nap, de éppen napfelkelte vagy naplemente van: Viper – Soldiers of Sunrise, Moonsorrow – Voimasta ja Kunniasta, Drudkh – Forgotten Legends, InnerWish – Waiting for the Dawn.
Azok a képek, amelyeken már lenyugodott a Nap, vagy éppen ébredezik, de nem látjuk a korongot (vagy csak egy kis részét): Testament – Practice What You Preach, Bolt Thrower – …For Victory, Moonsorrow – V: Hävitetty, Absu – The Sun of Tiphareth.
nap1
És itt jön a legizgalmasabb rész, ahol egy-két banda rendesen szabadjára engedte a fantáziáját.
Ebbe a kategóriába sűrítettem azokat a Nap-ábrázolásokat, amelyeken az égitest fekete Napként, illetve napfogyatkozásszerűen jelenik meg, és természetesen azokat a művészi alkotásokat is, amelyeken egyedi módon vizualizálják a Napot.
A Kyuss Blues for the Red Sun borítóján egy közeli felvételt láthatunk csillagunkról. A kép a Big Bear Solar Observatory felvételén alapul, de némi grafikai munka is van benne. Attól különleges, hogy egy valós napfelvételből lett egy szürreálisnak ható kép. Szerintem remek.
A Mastodon Once More ’Round the Sun borítója zseniális, de az Insomnium Shadows of the Dying Sun borítója szimplán egy mestermű.
Rémisztő az Anciients – Beyond the Reach of the Sun, az Infernal Alchemy – Winds of the Black Sun, a Sinistrum – Infernal Dawn, valamint a Primal Fear – Black Sun borítója. Ezek mind rendkívül jó munkák.
A Gojira – Magma, a Samael – Solar Soul és az Einvigi – Monokroma borítói a legfurcsábbak. Ezek közül az utóbbi tetszik leginkább, viszont a Vintersorg – Solens Rötter borítója szerintem kicsit béna, de azért említést érdemel.
nap2
Zárásként megosztanám veletek személyes tapasztalataimat a két cikkel kapcsolatban.
Több év után írtam ismét teljes anyagokat a magazinba, és azt hiszem, mindig akkor kell „tollat ragadni”, amikor az embernek éppen ihlete van. Én most nagyon nagy elánnal vágtam bele ebbe a cikksorozatba.
Míg a Holddal kapcsolatos írásom annyiban egyszerűbb volt, hogy a Holdat leginkább a sötétség és a misztikum oldaláról lehetett megközelíteni, addig a Napot teljesen körül tudtam járni.
Menet közben egyre inspirálóbb lett a téma: ahogy jöttek az információk és az ötletek, egyre inkább kitárult a horizont, amelyet a Nap bevilágított.
Számomra nagy élmény volt e két igen jelentős égitestet párhuzamba állítani a fémzenével.
Búcsúzóul idézem kedvenc magyar zenekaromat, a Vágtázó Halottkémeket:
„Hej Nap, hej Hold, varázslatos ikerpár!”