Rátaláltam az idei év „felfedezettjére”. San Franciscóból indultak hódító útjuknak, és nagyon okosan nevük mellé odabiggyesztették az S. F. rövidítést, már csak azért is, hogy meg tudjuk őket különböztetni a hasonló nevű formációktól. Ja, és az sem mellékes, hogy rutinos, vén, öreg, sokat látott és tapasztalt rókák alkotják ezt a bandát.
Kik ők? Katon W. De Pena énekes, Doug Piercy és Rick Hunolt gitárosok, Tom Gears basszusgitáros, illetve Will Carroll dobos. Nem hiszem, hogy be kellene őket mutatni bárkinek is (különösen a heavy metal rajongóknak). (Esetleg) adja magát a kérdés: milyen muzsikát várhatunk tőlük? A megfejtés: modern köntösbe bújtatott (a hangzást illetően), tradicionális, Bay Area-i thrash/power.
Rögtön ellövöm a poént az elején, hogy – hál’ Istennek – semmi köze sincs a Hirax-hez, és ezt azért üdvözöltem örömmel, mert a Los Angeles-i kultfogat nem feltétlenül tartozik a kedvenceim közé, ugyanakkor munkásságukat, Katon színtér felé mutatott fanatizmusát maximálisan elismerem. Sőt, azt is hozzáteszem, hogy itt örömzenélésről van szó, nem pedig világmegváltó gondolatokról vagy megfelelési kényszerről. És ez benne a jó, szép. Mindenki teszi a maga dolgát.
A kezdetekről Rick nyilatkozott az alábbiak szerint:
„Doug Piercy szólóprojektjeként indult. Tom nyilvánvaló volt, mert játszott vele a Blind Illusion-ben. Aztán dobosra volt szüksége, és éppen akkor játszott egy koncertet Will-lel egy zenekarban, ahol N.W.O.B.H.M.-dalokat játszottak, és megkérdezte tőle, hogy érdekelné-e néhány szám felvétele a dalaihoz, ami érthető volt, mivel mindketten San Franciscóban élnek. Doug megkért, hogy adjak elő pár szólót, és miután megbeszéltük, úgy döntöttünk, hogy együtt csináljuk meg a projektet, de még nem volt elképzelésünk. Dougnak volt egy svéd énekese. Cseréltek egymással pár számot, de ez nem az volt, amit Doug keresett. Doug felhívott, és azt kérdezte, mi van Katonnal? Azt mondtam: a pokolba, igen. A Blind Illusion a Hirax-szel koncertezett. Játszottam egy számot a Blind Illusion-nel. Mindannyian együtt voltunk, anélkül, hogy tudtuk volna, hogy egy zenekar leszünk. Doug felhívta Katont, és amikor Katon meghallotta a felállást, azt mondta: „igen, érdekel, csináljuk meg, aztán meglátjuk, mi történik.” Azt kell mondanom, hogy nagyon benne volt. Úgy értem, hogy Dél-Kaliforniából Oaklandbe, Kaliforniába autóztam, és felvételeket és videókat készítettem pár hétig, pár hónapon keresztül. Igazi elkötelezettség mutatkozott mindannyiunk részéről.”
Most viszont térjünk rá a muzsikára. Rick:
„Ami a zenét illeti, mi egy csapat régi thrash-zenész vagyunk. Szóval mi egy régi vágású thrash metal zenekar vagyunk, és ez az, amivel foglalkozunk. A zenénk tükrözi a zenekar tehetségét, pont úgy, mint az One Nation Enslaved, anélkül, hogy a dalok ugyanúgy hangzanának – mind kemények.”
Sőt, az elmondottak függvényében az sem különösen meglepő, hogy a szerzeményekben a Heathen hatása/befolyása markáns – miután Piercy a főnök – olyannyira, hogy a Together We Rise-ban a Dying Season témáit hallottam visszacsengeni, függetlenül attól, hogy Dougnak ahhoz a dalhoz (kitűnő lemezhez – The Evolution of Chaos) semmi köze sem volt.
Gyönyörű, akusztikus részekkel indítják a korongot az Intro / Mirror Death-szel; kőkemény thrash-gyalu, a váltással is gazdagított címadó szerzemény, szimplán csak kurva jó a Master Plan, az Avatar of Chaos vagy a One Nation Enslaved. Tényleg semmi értelme sincs elemeire bontani az alkotást, mert senkinek sem okoz csalódást. Olyannyira nem, hogy év végi top 10-em egyik helyét bérelte ki (csak a pozíciót nem tudom még).
Trükkös módon azonban a csapat megkülönbözteti a CD- illetve a vinylverziókat, ahogyan arra Mr. Hunolt is rámutatott:
„6 dal található a bakeliten. A hangminőség miatt csak 6 dal van a bakeliten. 8 dal található a CD-n. Az összes dalt felvettük és készen állnak a hallgatásra. A bakelitlemez 500 darabos limitált kiadású, és sorszámozott. Tehát a bakelit gyűjtői darab.”
Középtempóban fogant pl. a Snarler, magyarán odafigyeltek arra is, nehogy unalomba fulladjon a produktum. Természetesen hozzá kell tennem azt is, hogy – miután Doug Piercy mellett Rick Hunolt a másik bárdista – az Exodus megemlítése sem megkerülhetetlen, különösen a Fabulous Disaster / Impact Is Imminent érára tekintettel. Legalábbis szerintem.
Hogyan adják/adták ki az anyagot, annak finanszírozásába ki segített bele? Rick:
„Ezt házon belül oldottuk meg. Mindannyian másképp járulunk hozzá, és ez nagyszerűen működik számunkra. Licencszerződésünk van a Hectic / Bleeding Priesttel, ami Will Carroll bakelitlemez-kiadója. A menedzserünknek, Tambre-nek (itt most egy kicsit megállunk: Tambre Bryantről van szó, aki S. F.-ban szinte megkerülhetetlen személyiség – pl. Debbie Abono-val – R. I. P. – egyetemben), a néhai Jon Torres (Heathen, Thunderhead, Warning, Ulysses Siren) egykori felesége (egyébiránt Tambre a Repulsa-ban volt érdekelt) és a Relentless Records-ot a ’80-as évek közepén hívta életre (később pedig a S.O.B. Entertainmentet), illetve a Forbidden managere volt) 1985 óta van egy Relentless Metal Records nevű kiadója, amelyet a The Orchardon keresztül ehhez a kiadványhoz is használunk. A felvételt Tom otthoni Subterranean és Doug házi Pyramid stúdiójában készítettük. Ami a kiadókat illeti, mi csak licencszerződéseket kötünk. A következő albumot megfontolhatjuk, hogy magunk csináljuk meg, vagy megbízunk egy kiadót, először is meglátjuk, hogy ez hogy megy.”
Miért éppen Doug Piercy-ről szól minden, ez a zenekar? Rick:
„Doug a projekt mestere. Doug már írt néhány dalt, de miután a teljes zenekar a helyén volt, mindannyian elkezdtünk együtt dolgozni vele, hogy különböző módokon járuljunk hozzá a végeredményhez – a riffektől kezdve a hangszerelésen, rendezésen, dalszövegeken át stb. Nem fejezünk be addig egy dalt, amíg mindenki teljesen elégedett nem lesz vele. Tehát mindenki alapos vizsgálatán mennek keresztül a nóták.”
Tették mindezt úgy, hogy ez egy hatalmas alkotás lett. Mr. Hunolt még azt is elárulta, hogy megtiszteltetés (volt) számára olyan gitárosokkal dolgozni, mint Doug Piercy vagy Gary Holt. „Mindketten hihetetlenül tehetséges gitárosok, de mégis nagyon különbözőek. Ami az alkotói szabadságot illeti számomra, az egyenértékű. Mindketten óriásiak. Életemben nem vehettem volna körül magam jobb gitárosokkal, akikkel együtt dolgozhattam volna. Szerencsés vagyok ebből a szempontból. Doug írja az összes dalszöveget, Katon pedig néhány dalban segédkezett a zenekar többi tagjával együtt. Szerintem a Nefarious témái mások, mint a Hirax-é. A Nefarious szövegei komolyabbak, és a mai világ eseményeire összpontosítanak, hogy úgy mondjam.”
Csak a rend kedvéért: a keverésre a Smoke and Mirrors Audio stúdióban, San Franciscóban került sor.
Legyen elég annyi, hogy az „öregek” odatették magukat és egy kitűnő albumot szállítottak le. Ha megkérhetem őket, legyenek szívesek jövőre egy ugyanilyen, nagyon komoly minőségű alkotással előrukkolni.
