Göteborgi death metal bajor módra
A melodic death metal műfajt sokszor tekintem inspirációs forrásnak, hiszen elég sok banda hatott rám, mint például az At the Gates, az In Flames, a Dark Tranquillity vagy a Mors Principium Est. Az évek alatt azonban annyi zenekar jelent meg ezzel a műfaji jelzővel, hogy eléggé minőségfüggő lettem e téren. Elvégre a bandák 90%-a szinte ugyanazt az egykaptafára készült, unalmas melodeath-et tolja, és nem találom bennük azt a kis extrát, amitől számomra igazán különleges lehetne ez a stílus.
Ez azonban idén teljesen megváltozott, miután rátaláltam a Human Made Misery nevű projektre.
A Human Made Misery egy 2025-ben alakult német melodic death metal/groove metal projekt, amely Bajorországból (Frankföldről) származik. Az együttes egy kétfős formáció: Mace Misery (vokál) és Steve Witchripper (összes hangszer). Zenéjük olyan klasszikus skandináv zenekarok hatását ötvözi, mint az In Flames, az Amon Amarth, a Hypocrisy vagy az At the Gates.
A projekt 2025-ben kezdte meg aktív működését, és még abban az évben rögzítették első felvételeiket a Witchripper Studios falai között. Zenéjükre a gyors, kemény riffek és a dallamos gitárjáték kettőssége jellemző. Két kislemez jelent meg tőlük tavaly (Way of Life és The Day You Walked Away), majd rögtön nekikezdtek első nagylemezük elkészítésének, amely 2026. január 2-án jelent meg Tonight We Die címmel.
A Tonight We Die egy magabiztos és energikus belépő a német melodic death metal színtérre. A frankföldi duó olyan anyagot tett le az asztalra, amely egyszerre tiszteleg a műfaj nagyjai előtt, és mutatja meg a zenekar saját, modernebb arcát. Első hallgatásra a zene gerincét a klasszikus göteborgi melodeath (In Flames, At the Gates) adja, de ezt jelentősen megfűszerezik doomos, groove metal elemekkel, valamint a Hypocrisy-re jellemző sötétebb, atmoszférikusabb megközelítéssel.
Steve Witchripper gitárjátéka tele van gyors, darálós riffekkel, amelyeket váratlanul váltanak fel fogós, dallamos gitárharmóniák. Mace Misery vokálja hozza a műfajtól elvárt agressziót, de a keverésnek köszönhetően a szövegek érthetők maradnak, ami sokat hozzáad a dalok érzelmi töltetéhez. Független kiadványhoz képest a hangzás meglepően tiszta és átütő, bár a dobok néhol sterilek maradhatnak a duó digitális munkamódszere miatt.
Szövegileg a lemez központi témái az emberi szenvedés, az elidegenedés és a civilizáció végnapjai, amit a borongós, helyenként már-már nihilista hangulat is alátámaszt.
A kilenc dalból álló, 43 perces korongon nincsenek felesleges üresjáratok.
A Way of Life erőteljes nyitány, amely azonnal megadja az album alaphangulatát: a sebesség és a dallamosság egyensúlyára épít, bevezetve a hallgatót a zenekar világába.
Utána jön a Human Made Misery (a zenekar nevét viselő dal), amely egy rövidebb, direktebb támadás a hallójáratokra. Szövegileg a társadalmi pusztulásról és az ember okozta nyomorról szóló manifesztum, amely gondolkodásra készteti a hallgatót.
Harmadikként érkezik a Slow Death, és ahogy a címe is sugallja, itt a lassabb tempók és a súlyosabb riffek dominálnak, zeneileg is érzékeltetve a pusztulás elnyújtott folyamatát. Nálam abszolút kedvenccé vált.
Negyedik tétel a For All Eternity, egy a műfajhoz képest melodikusabb darab, ahol a gitárharmóniák kerülnek előtérbe, némi epikus hangulattal megfűszerezve.
Ezután jön a The Day You Walked Away, az album leghosszabb dala. Érzelmileg telített, személyesebb hangvételű szerzemény, amely a veszteség és az elhagyatottság témáját járja körül. Kifejezetten depresszív hangulatú, és rendesen lehúzza a hallgatót a mélybe.
A következő tétel az A Sign of the End, amely egy igazi apokaliptikus vízió, és visszatér a gyorsabb, agresszívebb melodeath-alapokhoz.
A Truth Remains Unspoken egy komplexebb felépítésű dal, szerintem az album egyik legintelligensebb szerzeménye, kiváló dinamikai váltásokkal – újabb kedvenc.
Utána következik a Darkness Over Me, amely a sötétség belső megélését testesíti meg: a szöveg és a zene együtt erősítik a depresszió és a kilátástalanság atmoszféráját. Egy újabb léleklehúzó darab, amin már meg sem lepődtem.
Zárásként érkezik a Tonight We Die, a címadó tétel, amely méltó befejezése az albumnak: monumentális, minden stíluselemet egyesítő kompozíció, amely a végső elmúlás képével búcsúzik.
Összegzés
A Tonight We Die nem találja fel a spanyolviaszt, de amit ígér – kemény, dallamos és jól megírt death metalt –, azt maradéktalanul teljesíti. Azoknak ajánlott, akik hiányolják a ’90-es évek végi svéd vonal energiáját, de nem riadnak vissza a modernebb megszólalástól sem.
Bár a steril dobhangzás és a sokszor alkalmazott tiszta gitáros felvezetések néhol egy kicsit soknak érződnek, ez legyen a legkisebb probléma.
Azt hiszem, egy új projektet üdvözölhetek a kedvenceim között.
