1993 legvégén öltött testet az extrém metal egyik legkultikusabb turnéja, a Fuck Christ, amelyet az Osmose Productions az első black metal turnéként jellemzett. Ebből már kitalálható, hogy a körúton részt vett három banda, a görög Rotting Christ, a norvég Immortal és a kanadai Blasphemy, az idő tájt a francia kiadónál voltak… Mi több, 1993-ban mindegyikük friss kiadvánnyal rukkolt elő.
Egészen pontosan 1993. december 14–29. között bonyolították le a turnét, amely 14 állomást – Dánia (2) (Koppenhágából, a Barbue klubból indult a „buli”), Hollandia (3), Németország (6), Belgium (1) és Franciaország (2) – foglalt magában, 25-én szünet volt.
Amúgy számos probléma adódott a körút során a keresztény szervezetek beavatkozása miatt, ami kultikussá tette ezt a turnét. Mind az Immortalnak, mind a Rotting Christnak ez volt az első komoly turnéja, míg a Blasphemy másodszor jött át Európába, lévén nyolc hónappal korábban már turnéztak „egy jóízűt”: 25 fellépésük volt Németországban (6), Ausztriában (1), Belgiumban (2), Svédországban (1), Dániában (2), Hollandiában (7), Franciaországban (1) és Angliában (5), 1993. március 26. – április 22. között, az öreg kontinensen.
Ez a lemez (legalábbis a fele, 1–6) a december 22-i, a kölni Rose Clubban tartott koncertet örökítette meg. Kb. 25 perc állt rendelkezésükre, és azt meg is töltötték tartalommal, ahogyan illik, elsősorban a Pure Holocaust-ra fókuszálva (4 dal), a Diabolical Fullmoon Mysticismet csak két tétel képviselte.
Az akkori nagy black robbanásból számomra a norvégok komoly favoritok, a Sons of Northern Darkness-ig bezárólag hibátlannak minősítem diszkográfiájukat. Eme körúton Erik „Grim” Brødreskift (R.I.P.) ült a dobfelszerelés mögött, aki ugyan rövid ideig az Immortal tagja volt, azonban nem ő dobolt a Pure Holocauston, bár szerepelt az album borítóján; helyette Abbath játszotta fel a dobtémákat.
A korong másik fele – ha lehet ilyet mondani – izgalmasabb, ugyanis a dalok (7–15) a Battle of the Ages turnén kerültek rögzítésre. Eme portya „pikantériája” az volt, hogy 1995. szeptember 10. – október 8. között a Morbid Angellel és a Moonspell-lel keltek útra, a dobok mögött pedig nem más, mint Hellhammer ült.
Ez a kilenc nóta a szeptember 21-i müncheni (Charterhalle) programot tárja elénk, a csapatot teljes pompájában, erejében mutatva. Értelemszerűen a műsor gerincét az akkor aktuális Battles in the North dalai tették ki, míg a debütöt csak a Blacker than Darkness-szel idézték meg, viszont egyik legnagyobb nótájukat, a Blashyrkh (Mighty Ravendark)-ot hanyagolták (vagy csak aznap nem tűzték műsorra).
Értelemszerűen, miután nem hivatalos, hanem rajongók által rögzített koncertfelvétel(ek)ről van szó, a hangzás nem világbajnok, de a csapat pusztító, élő ereje így is átjön. Úgy gondolom, hogy ajándék az Immortal rajongóknak ez a hanghordozó, különösen azoknak, akik nem szembesültek (szembesülhettek), tapasztalták (tapasztalhatták) meg letaglózó színpadi munkájukkal. Egyértelműen a gyűjteménybe illő darab.
