A táncirigység, amit végre büszkén vállalnak
Van az a pont egy zenekar életében, amikor már az égvilágon semmit sem kell bizonyítania, és az Electric Callboy pont ezek közé a zenekarok közé tartozik már. Négy éve (úristen, már ennyi idő eltelt!) a Tekkno megjelenése után akkorát robbantak, amekkorát szerintem a Rammstein, ha német bandáktól kell példát hoznom. Arénaturnék, első helyezett album Németországban, százmilliós streamek, aranylemezek, és ugye egy frontembercsere (Sushi kiment 2020-ban, Nico Sallach jött a helyére), ami nemhogy kinyírta volna, hanem újraindította a bandát. Ja, és persze ne feledkezzünk meg a névcseréről (Eskimo Callboy volt eredetileg a banda neve, csak emlékeztetőül).
A TANZNEID, a banda hetedik nagylemeze, augusztus 7-én jelent meg a Century Media/Sony gondozásában, és ez az első album, ahol már nem a „vicces banda” címkével játszanak, hanem azzal, hogy ők jelenleg a party metal legnagyobb brandje! 14 dal, ebből 10 eredeti, plusz 4 remix, és olyan vendéglista, mint egy 2000-es évekbeli Bravo-poszteren: Babymetal, The Offspring, Brawl Stars, Frank Zummo, Sullivan King, Paolo Ferrara, Paul Elstak. De mitől millennial feelingű ez az egész? Attól, hogy ez a lemez pontosan tudja, milyen a 30 körüli lét: egyszerre akarsz sírva headbangelni egy Sum 41-feldolgozásra, és közben egy rave-partin elveszni neonrózsaszín fények közt.
A németek imádják a szóösszetételeket. A Tanzneid egy csinált szó, de zseniális. Nem irigység a táncra, hanem az az érzés, amikor valaki más olyan felszabadultan tud bulizni, táncolni, hülyülni, ahogy te már rég nem mertél. És pont erről szól az egész Electric Callboy-jelenség: a felszabadultságról! 2022-ben a Tekkno azt mondta, hogy oké, lehet egyszerre breakdown és eurodance. A TANZNEID meg azt mondja, hogy oké, most már csináljuk ezt direkt stadionméretben.
Na de nézzük a dalokat!
Elsőnek itt a címadó, ami nem finomkodik. Egyből egy arénás szintetizátorszönyeg, aztán jön az a tipikus Callboy-riff, ami egyszerre kőkemény és idióta. A dal szerkezete klasszikus: Kevin üvölt, Nico tisztán énekel, kórus, drop! De a produkció? Sokkal vastagabb, mint a Tekknón! Itt már nem SoundCloudos EDM, hanem rendes nagyszínpados fesztiválhangzás van! Ez a dal élőben az új We Got the Moves lesz!
A RATATATA-t már 2024 óta ismerjük, és még mindig nem unjuk! A metalsajtó is a Metal Hammer év dalának hozta akkor. Miért működik? Mert a Babymetal lányai hoznak egy gyermeki, szinte animeszerű magas éneket, amire Kevin ráhörög, mint egy final boss egy videójátékban. A videóklip meg külön tökéletes: két világ, ami papíron nem kéne, hogy működjön, de mégis: a kawaii és a német konditermi metal. Ez a kollabkultúra csúcsa!
A Hypercharged a Brawl Starsszal meglepően súlyos! Itt hallatszik leginkább, hogy a banda hogyan tolta el a hangzást a metalcore felé a pop helyett. A verze szinte drum and bass tempóban zakatol, a refrén meg stadionos. A szöveg meg egy szabályos motivációs poszter két percbe sűrítve: „We’re hypercharged.” Pont az, amit edzés közben akarsz hallani!
A Let the Good Times Roll feat. The Offspring: na, itt jön a millennial szívinfarktus. Dexter Holland hangját meghallani 2026-ban egy Callboy-dalban? Ez olyan, mintha a Tony Hawk’s Pro Skater 2 soundtrackje életre kelne! A dal egy pop-punk himnusz modern köntösben, és pont azt csinálja, amit a The Offspring mindig is: egyszerű, de elpusztíthatatlan refrént hoz! Ez lesz a nyári fesztiválokon az a dal, amin még apád is pogózni fog, mert ezt még ő is ismeri (hehe)!
Az Elevator Operator a TikTokon is már egy mém! A sztorija abszurd (az USA-ban találkoztak egy hotelben egy liftkezelővel, ami bizonyos flancos helyeken még bizony hivatás), a groove-ja viszont brutális. Tipikus Callboy-humor, de zeneileg az egyik legtechnikásabb dobtéma az albumon. David Friedrich megint megmutatja, hogy nemcsak poénból van a dobszerkó mögött.
A Heartclub az album „Várjunk egy percet! Ők tudnak ilyet is?” pillanata. Nincs benne EDM, nincs vicces hangminta. Ez tiszta, modern metalcore, letaglózó breakdownokkal. Sok kritika kiemeli, hogy ez az egyik legsúlyosabb Electric Callboy-dal, amit valaha írtak. Ha valaki azzal jön, hogy ők csak egy poénbanda, érdemes megmutatni neki ezt a dalt!
A The Way You Are személyes kedvencemmé avanzsálódott! Az indítása olyan, mint egy ’98-as Backstreet Boys-intró, csillogó szintikkel, aztán Kevin belép, és szétszedi! A szövege viszont (és ez fontos) nem ironikus. Arról szól, hogy fogadd el magad olyannak, amilyen vagy. Egy olyan bandától, amelynek tagjai szőke parókában kezdték, ez tök hiteles. Ez az a dal, ami miatt a 16 éves éned és a 32 éves éned egyszerre sírna a tükör előtt, csak más okból.
A Still Waiting egy Sum 41-feldolgozás Frank Zummóval, és igazából nem akarja újra feltalálni a kereket, hanem sokkal inkább tiszteleg. Frank Zummo vendégeskedésével a dobok meg brutálisan autentikusak. Igaz, a Callboy-verzió kicsit gyorsabb, kicsit modernebb, de a refrén ugyanazt a lázadó energiát hozza, ami miatt 2002-ben a szobádban ugráltál erre a dalra.
A The Saviour sokak szerint a „biztonsági játék” dala. Van benne egy tök jó 8 bites, DOOM-játékos gitártéma, de a szerkezet nagyon kiszámítható. Kicsit úgy gondolom, amolyan töltelékdal, de ettől függetlenül nagyon élvezhető.
A Revery viszont maga a zárás. Sötét, atmoszférikus, szinte mesésen indul, aztán építkezik egy hatalmas katarzisig. Ez nem partydal, ez levezetés. Olyan, mint amikor hajnali négykor még megy az afterbuli a fesztivál nagyszínpadán, de már csak ti maradtatok ott a haveroddal.
Aztán jön a négy remix a végén: Sullivan King, Paolo Ferrara és Paul Elstak verziói a We Got the Moves, TANZNEID, Hypercharged és Revery dalokból. Őszinte leszek, ezek inkább a DJ-szettbe valók, mintsem hogy az album szerves részei lennének. Értem, hogy miért vannak ott (Spotify-algoritmus, rave-közönség bevonzása), de az album igazi vége a Revery.
Hangzás és produkció
Amit a TANZNEID jobban csinál, mint a Tekkno, az a tér: minden nagyobb. A szintik nemcsak háttérzajok, hanem főszereplők. A gitárok lejjebb vannak hangolva, vastagabban is szólalnak meg. Nico hangja iszonyatosan sokat fejlődött, már nemcsak a „tiszta énekes srác” szerepében van ott, hanem rendesen tud váltani a karakterek között. Kevin pedig… Kevin Kevin maradt, a legkarakteresebb hörgéssel a modern metalban.
A TANZNEID nem egy nagy újítás, hanem annak a betetőzése, amit elkezdtek: sláger után sláger, és még mindig nem unalmas! Ha azt várod, hogy az Electric Callboy most majd komoly, sötét, művészi lemezt csinál, csalódni fogsz. Ha azt várod, hogy kapsz 40 percnyi tiszta dopamint, amitől úgy érzed, hogy egy fesztivál főszínpada előtt állsz egy sörrel a kezedben, miközben körülötted mindenki hülyét csinál magából, és ez a legjobb dolog a világon, akkor ez a te lemezed!
