Sablonos-e a metalcore 2023-ban?

Öt banda, akik megváltoztatták a játékszabályokat.

Még tavaly merült fel bennem eme cikk megírása, miután Béci kolléga úrral volt egy afférom a legutóbbi Parkway Drive lemezzel kapcsolatban, és az ott elhangzott megjegyzése nagyon bele égett az agyamba: tucat sablon metalcore bandák. Némiképp igaza van ezt illetően, de úgy éreztem, hogy a metalcore-ból az Aréna Rock (Dad Rock szlengnyelven) együttesé válás picit elvesz a zenekar stílusából és keménységéből. És jött a kérdés bennem, vajon léteznek-e olyan bandák, akik továbbra is benne vannak a metalcore státuszban, és mégis egészen más perspektívából, illetve megjelenéssel közelítik meg magát ezt az alműfajt?

A válaszom igen, és tudom, az oldal olvasói nem feltétlenül hívei a metalcore műfajnak, de mégis úgy érzem, érdemes erről a témáról írnom és különösképpen erről az 5 bandáról akik totálisan másképp érték el a sikereiket mint metalcore együttes és tovább ível a karrierjük megszakíthatatlanul miközben nem puhultak, hanem  még inkább egyedivé váltak.

Előre figyelmeztetek mindenkit!

Itt nem lesznek olyan nagyobb, ismertebb metalcore bandák, mint az As I Lay Dying, vagy a Killswitch Engage, akik a stílus zászlóshajói, hanem sokkal inkább 5 olyan bandára fókuszálok, akik jelenleg a legnagyobb hatást kezdik el gyakorolni a műfajra.

1. Malevolence

Akkor kezdjük is az első bandával, amely nemrégiben jött velem szemben, és már első pillanattól kezdve éreztem bennük a különlegességet! A brit Malevolence metalcore csapat 2010-ben alakult Sheffield-ben. Három lemezt adtak ki és kifejezetten egyedi stílusban kezdték el művelni a metalcore-t, úgy, hogy a hardcore és melodic death metal elemek mellé különböző stoner, sludge és néhol elég Texas blues-osan ritmizáló riffek és témák kombinálódnak. Sok helyen érzékelhető a Crowbar súlyossága és a Pantera ritmizálása, megfejelve a Hatebreed intenzitásával.

Ez még jobban felerősödik, amikor Alex Taylor hardcore-os és Konan Hall gitáros/vokálos bömbölő – Kirk Windstein-es – énekhangja keveredik. Különösen a harmadik lemezük, a Malicious Intent, ami a Nuclear Blast gondozásában jött ki, hatalmas lendületet adott a zenekarnak. A rajta szereplő, 2022-ben kijött single-jük, az On Broken Glass igazi mestermű, de isten igazából nem lehetne abba a lemezbe belekötni, mivel remekül reprezentálja, hogy a metalcore műfajba remekül lehet különböző stoner és sludge elemeket is belekeverni.

2. Ice Nine Kills

Horror imidzs horror szövegekkel, disszonáns gitártémákkal és fogós refrénekkel. Hogy a viharba ne! A bostoni metalcore együttes már körülbelül 2000 óta létezik, de elég döcögősen indult a zenei karrierjük. Tagok jöttek-mentek, lemezek születtek, voltak jobbak, rosszabbak, de az igazán nagy áttörés nem sikerült nekik se. A 2018-as Silent Scream lemez viszont megváltoztatott mindent! A 13 tételt tartalmazó nóta 13 különböző horrorklasszist mesél el, köztük a The American Nightmare-t, ami gyakorlatilag a Rémálom az Elm Utcában alapjait dolgozza fel. Ez volt az első olyan alkalom, mikor metalcore zenében horror-szöveg és -feeling került előtérbe, sőt, sok helyen érezhető a Misfits Teátrális megjelenése is az együttesnél. A Silent Scream lemez a Billborad listájának legjobb 10 lemezei között landolt, és innentől számítható a zenekar tényleges beindulása. Zeneileg a korai metalcore kaotikussága és disszonáns hangzása adja a horror részét, de ugyanakkor megvan a jól jellemző dallamos fogós refrénáradat is a zenéjükben. A zenekar utána következő lemeze, a Horrorwood annyira jól sikerült, hogy a Metallica-val, és a Greta Van Fleet-el mentek néhány államban aréna koncertezni. Innen látszódik, hogy nem feltétlenül kell messzire nyúlni ahhoz, hogy egyedibb megjelenést és koncepciót alkossunk meg, ezáltal a műfajban egy picivel eltérőbbek legyünk.

3. Spiritbox

Majd lehet, hogy fogom kapni az ívet, mert front csajos banda, de őszinte leszek két okból:

1. Ti vagytok a perverz idióták (2023 van 🙂 ),

2. Senkinek a véleménye nem számít e téren.

A banda 2017-ben alakult az Iwrestlethebearonce együttes romjaiból, ami eléggé kaotikus progresszív metalcore együttes volt, de istenigazából a The Dilinger Escape Plan jóval tökösebben tolta a dolgokat. Viszont a Spiritbox egy sokkal letisztultabb, céltudatosabb formáció lenne. Körülbelül mint a Rush – Permanent Waves érája csak mélyrehangolt gitárokkal és Courtney Laplante szirénhangú éneke menne rajta. A banda az igazi áttörést két nagy Single-vel érte el 2020-ban, ez pedig a Holly Roller ami igazán megmutatta a zenekar mélyrehangolt riffcentrikusságát, és Courtney igazán erőteljes Scream stílusát, a másik meg a Cicle With Me, ami sokkal jobban bemutatta Courtney széles tisztahang énekterjedelmét. A debütlemezük, nagyon emlékeztett engem a Deftones zenei stílusára csak jobban meg van fejelve breakdown-okkal, fogós refrénekkel és kifejezetten Courtney énekstílusara íródtak. A zenekar hatalmas sikert mondhat magának, különböző Fesztiválokon tolták, sok nagyobb zenekarok előtt játszottak és ez csak fokozódott, miután kidobták a Rotoscope Ep-t, ahol már ötvöztek bele Indusztriális és némi nu metalos riffelést is.

4. Electric Callboy

Ha a Ice Nine Kills a tökéletes példa arra, hogyan kell a metalcore műfajba horror elemeket belecsempészni a zenéjükbe, ennek tökéletes ellentéte a németországbeli Electric Callboy, amely a humor és a ’90-es, korai 2000-es évek techno és rave zenék elemeit vegyítették össze súlyos breakdown-okkal és fogós éneklős refrénekkel.

Igaz, a banda is szintúgy egy elég küzdelmes utat tett meg 2010 óta. Volt egy énekescsere is a bandában, de az igazi áttörést a 2020-ban kiadott Hypa Hypa single-jük hozta meg nekik. A zene és a klip is már jóval túl van 20 millió megtekintésen, és a további Single-jeik is ugyanezt a színvonalat hozták (gondolok it a Pump It és a We Got Me moves klipjeire). A hab a tortán azután jött, miután kiadták a Tekkno lemezt 2022-ben. Folyamatos turnézások, különböző országok zenei listáin benne voltak a Top 10-es listákon, és csak zakatolt tovább a kreténségi faktor. Ugyanis egy olyan dolgot vetettek be, amit a metalcore műfajban ugyan némiképp műveltek, de nem helyezték középpontba. Ez pedig a humor és a szórakozás. Lehetsz akármilyen komoly és kemény zenész, de valld be magadnak… Tudsz te is bulihangulatba csapódni, ha ilyen zenét hallgatsz.

5. Architects

Na, már most! Direkt helyeztem a brit Architects együttest a lista végére, mivel nem sokban különböznek a Parkway Drive aréna stílusú, picit pop-osabban megszólaló zenéjétől, viszont náluk van egy érdekes elem amitől sokkal egyedibbek és rafkósabbak, mint az előbb megemlített zenekar. Ez pedig az, hogy a banda a korai progresszív érájához képest Djent-esebben és kiforrottabban hangzik, mint például a 2000-es években lévő három lemezük (Nighmares, Ruin, Hollow Crown) az utána következő lemezeiken már inkább egyfajta post-hardcore jellegű átalakulás következett és a következő nagy lépésük a 2018-as Holly Hell lemez lett, ahol már metalcore és Djent elemekből született újjá a banda. És innentől kezdve nem is volt igazán nagy megállás. Sokan ugyan azt vallják, főleg az igazán fanatikus rajongók, hogy elpuhultak, de szerintem pont ez a stílus illik hozzájuk a legjobban. A Djent-esen megszólaló riffelés és hangzásvilág ami egy teljesen új atmoszférát ad az együttesnek, és utána jönnek a minőségi éneklős refrének és a mélyhangolású breakdown-ok. Talán, pontosabban fogalmazva, megtalálták azt a vékony vonalat ami a Mainstream és a keménység között van és igyekeznek ezen a vonalon precíz pontossággal manőverezni.

Nos, sablonos a metalcore mint műfaj: igen is, meg nem is! De ezt a fajta sablonitást ugyanúgy rá lehet húzni a thrash, power, heavy, death, black és még tudja a franc hány műfajokra! Vagy gondoljunk két igazán generikus együttesre, akik az évtizedek során egyáltalán nem változtattak a stílusukon: az AC/DC és a Motörhead-re. Nem feltétlenül azt kell nézni, ha valami sablonos mert minden műfajnak van egy jól megszokott receptje és ez így van jól! Azt viszont sokan nehezen viselik el ha egy banda lépésről-lépésre változtat magán (Metallica, In Flames, kit soroljak még???) Ezt természetesen nem jelenti azt, hogy nem lehet kisebb változtatásokat, kísérletezéseket végrehajtani, csak ismerni kell a mértéket. És nem minden bandát a pénz hajt! 2023 van emberek! Már nincsenek milliós lemezeladások! Nem a mainstream-be való bejutás az egyetlen cél, hanem az, hogy kreatívan csináljunk zenét és ez a metalcore műfajra is ugyanúgy igaz!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük