Az elmúlt egy évben érkezett a holland underground színtérről néhány olyan, az átlagot némileg meghaladó új kiadvány, ami nálam elérte a cikk írásra méltó kategóriát. Így van ez most a címben szereplő, részemről eddig ismeretlen két „mélyföldi” banda új lemeze esetében is. Igaz, stílust teremtő, forradalmian új dolgokat nem hallhatunk egyik anyagon sem, de mindkét cucc megfogott annyira, hogy legalább 5-6-szor végig hallgassam, és nálam ez már elismerésnek számít. A két együttes közül a Bodyfarm a kevésbé ismeretlen, hiszen nekik már ez az ötödik stúdió lemezük, és őket már ismertem korábbról is, igaz csak névről. Az ő anyagukról írnék először pár mondatot.
Bodyfarm: Ultimate Abomination (2023)
A február 24.-én napvilágot látott anyag csak pár napja került a figyelmem középpontjába, így talán néhány olvasónak akár a „hol van már a tavalyi hó?” feeling-je is lehet e sorokat olvasva😀. Bármennyire is próbálom aktuálisan követni az új megjelenéseket, mindig van, hogy elkerüli néhány jó cucc a figyelmem! Pedig ez a lemezborító abszolút szépre sikeredett, ha csak ez alapján állna össze az év végi top 10-em, ez az album biztosan benne lenne. A zenét nézve viszont már kicsit árnyaltabb a kép. Bár ez esetben egy egészen ütős és jó hangzású death metal lemezről beszélhetünk, ebben a műfajban azért szerintem majd jönnek még ennél jobb anyagok is az év hátralévő részében. Persze mint már írtam, ettől ez még egy jó lemez! A nyitó, túlnyomórészt gyors témákra épülő Torment és a Symbolical Warfare után harmadik számként jön az egyik kedvenc track-em, a középtempós The Wicked Red, amiről nekem a Rammstein – Benzin c. száma ugrott be elsőre, persze kellően halálfémesítve.
A hangzása tekintetében talán a tavalyi Bloodbath albumhoz hasonlítható az anyag, zeneileg meg az Unleashed, ami néhány nótánál eszembe jut esetleges hatásként (Blasting Tyranny,Carving Repentance).
Összességében ez egy erős hangzású és változatos, de kissé disztingvált death metal lemez!Itt szó sincs hullaszagról.
Headless Hunter: The Undertaker (2023)
Ez pedig egy 2021-ben alakult eindhoven-i thrash csapat debüt albuma. A kissé elvont szürreális borító némileg utal a korongon hallható 10 nóta helyenként meglepő, illetve fura hangulatú részeire. Alapvetően thrash metalt hallunk, de például az énekes srác hangja akár egy death metal, vagy HC bandában is elmenne. Nekem kifejezetten tetszik. Sok helyen olyan, mint a korai Assassin énekese, vagy egy berekedt Paul Baloff (RIP) őrjöngene a mikrofonba. Ez leginkább az album utolsó számának vokális részeinél csúcsosodik ki. Zseniálisan extrém😀.
E téren a Liberate Your Will vagy a 1:18 perces Kiko Is Stoned sem piskóta. A lemez nagy részén hallható laza HC-thrash tételek mint a Death’s Defiance, Hunt ’em Down, The Undertaker… jól hozzák a csapkodós műfajhoz hű, a zenészek életkorából fakadó, fiatalos, energikus témákat.
Nincs itt semmi túlbonyolítva. Ez egy egész jó kis thrash album megbolondítva néhány, a hallgatóság részéről nyitottságot igénylő, pikáns zenei betéttel.
Nálam ez simán stabil 4 pontot ér!
Jó szórakozást mindkét albumhoz! UFF!