Sajnos kezdhetünk hozzászokni, hogy kedvenc zenészeinket (illetve, úgy általánosságban a muzsikusokat) elragadja a halál. Így március végéhez közeledve rengeteg haláleset történt már idén, amelyek közül az egyik legszörnyűbb – számomra – Thomas Priebe eltávozása volt. Emberünk még nem töltötte be a 60. életévét sem.
Ki volt ő? – tehetjük fel a kérdést. A német Deathrow gitárosa. A ’80-as évek közepén Németországban (akkoriban NSZK) bekövetkezett thrash robbanás központja, melegágya köztudottan a Ruhr vidék volt, rengeteg, az ebből a régióból származó banda kezdte el a pályafutását, köztük az egyik legjobb, a düsseldorfi Deathrow. (Kizárólag érdekességként: Németország legnagyobb összefüggő városrégiója, ahol több mint 5 millió lakos él 4435 km²-en. Ez területre alig nagyobb, mint Tolna vármegye. A Ruhr része a Rajna-Ruhr városrégiónak, amely több mint 10 millió lakost tömörít 10 000 km²-en. Ezzel a vidék Moszkva, London és Párizs után Európa legnagyobb városi körzete. A terület Észak-Rajna-Vesztfália tartományban található, a legnagyobb városai Duisburg, Oberhausen, Bottrop, Mülheim an der Ruhr, Essen, Gelsenkirchen, Bochum, Herne, Hagen, Dortmund és Hamm.) Utóbbi információban azt találtam furcsának, hogy Düsseldorfot nem említik, holott egyrészt Észak-Rajna-Vesztfália székhelye, másrészt a ’80-as évek metal színterének egyik fontos városa, hiszen ide köthető, innen indult pl. többek között az Assassin, a Warlock, a Stormwind, illetve a Deathrow.
1984-ben Markus Hahn dobos, Sven Flügge és Thomas Priebe gitárosok, illetve Milovan „Milo” Jaksic basszusgitáros/énekes Samhaiként hívtak életre egy zenekart, amelyre az érintettek e szerint tekintenek vissza. Markus Hahn: „17-20 évesek voltunk. Sven és én már régen ismertük egymást, ugyanez vonatkozik Milóra és Thomasra is. Amikor megalapítottuk a Samhaint-t, mindannyian csak néhány hete ismertük egymást. Mindenféle zenei stílust hallgattunk, legyen az hardcore-punk, thrash metal vagy akár rock és pop.” Sven Flügge: „Markus és én abbahagytuk az oktatást, vettünk egy VW transzportert, és 1984. október 3-án lehajtottunk Düsseldorfba, ami körülbelül 300 km-re volt az otthonunktól. Ismertünk ott egy basszusgitárost, akit Oliver Boerschnek hívtak. Ez a fickó hozott össze minket Milóval és Thomasszal. Első találkozásunk a transzporterünkben zajlott.
Akkoriban ezek a srácok úgy néztek ki, mintha azt gondolták volna: „a francba, ezek átkozottul őrült mániákusok!” Mert, Sven és Markus Brémából költöztek Düsseldorfba. Markus: „Svennel Brémából Düsseldorfba költöztünk, mert ott sokkal több perspektívát és lehetőséget láttunk a metal kapcsán, mint más német városokban. És ez határozottan igaznak bizonyult. A metal szcéna nagyon nagy volt, régen voltak metal kocsmák és sok lehetőség volt élőben játszani. A Warlock és a Warrant ugyanabban a pincebunkerben próbáltak, mint mi, de úgymond nem volt sok kapcsolat közöttünk. De nagyon közeli barátok voltunk az Assassin-nel, nekik is ugyanazon az emeleten volt a próbatermük, mint nekünk.” Sven:„Düsseldorf csak egy része volt az egésznek. Valójában a színtér nagyon pezsgő volt az egész Ruhr-vidéken – gondoljunk csak Essenre, Duisburgra, Bochumra, Dortmundra…”. Ami korai próbáikat illeti, arról így nyilatkoztak. Markus: „Az első próbaterem egy régi pincebunkerben volt a föld alatt. Sokáig tartott, míg végre ott tudtunk próbálni. Sokáig hetente négyszer próbáltunk.” Sven: Az a bunker egykoron egy 12 négyzetméteres mélyhűtő volt. Markus és én ott laktunk, és próbáltuk távol tartani magunktól az ott élő egereket éjszakánként úgy, hogy néhány kekszet tettünk a szoba közepére. Egyszer még egy egeret is összetapostam, ami a fal mellett mászkált a csempére ragasztott tojáskarton mögött. Az első próbánk 1984. október 31-én volt, ez inspirált minket a Samhain zenekar nevének kiválasztására is.”
A bibi csak ott volt, hogy Samhainből ez idő tájt minimum már 25 volt, közöttük az egyik legnevezetesebb, legismertebb, a Glenn Danzig vezette formáció. Ettől függetlenül a fiatalok három demót (The Lord of the Dead, Eternal Death – egyaránt 1985, Live – 1986) tettek közzé Samhain név alatt, és csak ezután változtatták meg nevüket Deathrowra. Ennek oka pedig az alábbi volt: Markus: „A demók Samhain néven jelentek meg és az Eternal Death demó miatt kötöttük meg a lemezszerződést a Noise-szal, akik arra kényszerítettek minket, hogy változtassuk meg a nevünket, mert az USA-ban már volt egy másik, Samhain nevű zenekar. Így változtattuk meg a nevünket Deathrow-ra.” Amikor a négyes 1986-ban bevonult Bochumba a Wahn stúdióba, hogy rögzítse debütáló lemezét, semmit sem kellett a nulláról kezdeniük, lévén az anyag addigra már teljesen összeállt, amely a Noise égisze alatt látott napvilágot. Markus: Akkoriban több fanzine-nek is küldtük a demókat. Amikor a Kreator meglátott minket élőben, megismertük egymást és barátok lettünk. Elvitték a demónkat, hogy lejátsszák a Noise embereinek, és csak pozitív szavakat mondtak a Deathrow-ról. Ezért a Noise felvette velünk a kapcsolatot és felajánlott nekünk egy szerződést. A Noise zászlaja alatt rajtunk és a Kreator-on kívül a Rage, a Helloween, a Running Wild és a Tankard is működött. Ez a kiadó sokat tett a thrash metalért akkoriban.”
A Winds of Death sejtelmes intróját követően a Satan’s Gifttel csapnak a húrok közé, amelyben kiválóan interpretálják tehetségüket, felkészültségüket. Nemcsak a nyakszaggató, brutális riffelés, pontos ritmusszekció van jelen, hanem odafigyeltek a harmóniákra, váltásokra is. Markus: „Újra felvettük az Eternal Death demó négy számát, öt másik dallal együtt. Az összes dal körülbelül egy időben készült, így nem kellett különösen új nótákat írnunk az LP-hez.” A sebességet, kíméletlenséget tekintve nyilvánvaló a párhuzam a Kreatorrel, viszont sokkal ötletesebben, Mille-ékhez képest komplexebben tálalják szerzeményeiket. Markus: „Véleményem szerint a Riders Of Doom nagylemez tiszta, közvetlen és gyors speed/thrash metalt kínál négy fiatal és éhes zenész dallamhatásaival, akik nem törődtek semmivel.” Gondolatait abszolút alátámasztják az olyan tételek, mint a címadó szerzemény, a Spider Attack, a Slaughtered, vagy a Violent Omen, mi több, egy kiváló instrumentális tétel is elhangzik a Hell’s Ascent formájában, a Dark Tales pedig akusztikus bevezetővel kezdődik.
Véleményem szerint, ahol teret engednek a dallamoknak (pl. Violent Omen) az Iron Maiden hatása mutatható ki és nagyon eltalálták a szaggatott váltást is. Sven: „Ezzel az állítással (Markus fentebbi gondolataira utal) csak egyet tudok érteni. Sajnos akkor még nem volt stúdiótapasztalatunk, és a producerre hagyatkoztunk. Jobb hangzással a lemez még erőteljesebben szólt volna.” Ez igaz, viszont így egy kicsit steril lett a hangzás, nem olyan tömény, durva a korong megszólalása, mint a korai Kreator, Destruction anyagoké, esetleg az első Assassiné. Sajnos a kiadó megszívatta a zenekart, ugyanis a banda tudta nélkül a Riders of Doom címet Satan’s Giftre nevezte át az amerikai piachoz igazítva, ráadásul eltérő borítóval. Markus: „A Satan’s Gift korábban az amerikai piacra szánt lemez borítója volt. A mai napig nem tudjuk, hogyan jutott el ez a borító az európai piacra, és azt sem, hogy milyen hiba okozta ezt.” Sven: „Régebben utáltam ezt a szar Satan’s Gift borítót. A Riders Of Doom volt az a borító, amelyre mindannyian nagyon büszkék voltunk, de fiatal bandaként akkoriban semmibe sem szólhattunk bele. A Noise döntött erről a hátunk mögött, és nem törődtek azzal, hogyan vélekedünk erről a hozzáállásról. Leginkább azokat a rajongókat sajnálom, akik anélkül vásárolták meg ezt a lemezt, hogy tudták volna, valójában ugyanazt a lemezt vették meg, amelyik már meg volt nekik, csak más borítóval.” Thomas Priebe-nek komoly jelentősége volt a dalok nagyon komoly minőségét és a hangzást illetően, az akkori thrash színtér egyik legtehetségesebb, legjobb gitárosa volt. A banda a lemezt a Possessed és a Voivod társaságában turnéztatta meg, ez volt a legendás Hell Comes To Your Town, mégpedig 1986. 11. 10. – 11. 16., a maradék két állomáson már nem lépett fel a Deathrow.
Egy évvel később jött a szintén kiváló Raging Steel, majd a lemez megjelenését követően Thomas Priebe elhagyta a fedélzetet. Ez a lépés egyrészt komoly csapást okozott a zenekarnak, másrészt pedig Uwe Osterlehner csatlakozását követően, egy összetettebb, komplexebb, progresszívebb irányba fordult a Deathrow. Markus: „Hihetetlenül megbántuk Thomas és a Deathrow közötti szakítást! Zenészként nem tudta azonosítani magát az élettel, minden túl sok volt neki, így saját döntése volt, hogy elhagyja a zenekart. Uwe egy zenei magazin hirdetésén keresztül került kapcsolatba velünk, és már az elejétől kezdve nagyon jól kijöttünk egymással. Korábban nem játszott más zenekarban.” Sven: „Amikor Tommy akkoriban megvált a Deathrowtól, biztos voltam benne, hogy ez a banda soha többé nem lesz olyan, ugyanaz, mint a Riders of Doom és a Raging Steel esetében. Az ilyesmi csak négy thrasherrel működne, akik egyáltalán nem törődtek semmivel, a thrasherekkel, akik korábban néhányszor nagyon rossz tapasztalatokat gyűjtöttek a zenei üzletágról.” Való igaz, a zeneileg megváltozott Deathrow már nem volt ugyanaz, mint korábban, további alkotásaik (Deception Ignored – 1989, Life Beyond – 1992) köszönő viszonyban sem voltak az első kettő albummal, ugyanakkor elmondható, hogy maradandó nyomot hagytak maguk után, a Riders of Doom és a Raging Steel mindenképpen a thrash műfaj klasszikusai közé sorolandók, amelyekben elévülhetetlen érdemei vannak Thomas Priebe-nek. Isten nyugosztalja őt.
