2003-ban adtátok ki az Unleashed Carnage-t, majd egy évvel később a Rautatie 1/2004 splitet (a Godsplague és a Monsterball mellett), tudnál többet mondani ezekről az anyagokról?
Az Unleashed Carnage volt az első és egyetlen demónk, amit Jukka Varmóval vettünk fel, és amit Rising Realm Records ki akart adni. Az általad említett többi kiadványról, amiket említettél,tényleg nem sokat tudok, azok valószínűleg promóciós kiadványok voltak valamelyik kiadótól abban az időben.
A Brutal című albumot a CCPC-ben vettétek fel és kevertétek, Helsinkiben, Finnországban 2003 szeptembere és októbere között, a masterelés pedig a Finnvox stúdióban zajlott. Mi a helyzet a felvételekkel?
Nos, ha jól emlékszem, azt hiszem az albumot két részből vettük fel és keverték le öt nap alatt. Régimódi? Emlékszel, mit mondott a Venom a fénykorában: „csak tíz napot tölthetünk egy lemezre a stúdióban, mielőtt elkezdjük nyomni a dolgokat…”. Azt hiszem, ugyanez vonatkozik a Chaosbreedre is, haha.
Az biztos, hogy pontosan úgy hangzik, mint a Left Hand Path és a Clandestine. Az volt a célotok, hogy hogy tisztelegjetek a régi iskola előtt?
Nos, ha így mondod, akkor ez a legjobb bók, amit kaphatunk, az biztos. Másrészt, talán egy olyan albumot akartunk készíteni, ami úgy hangzik, mint a Celtic Frost Cold Lake-je, vagy a Pestilence Spheres-je, de ez csúfos kudarcot vallott… NEM.
Számomra nagy meglepetés volt, hogy a korai svéd szcéna hatott rátok. és nem a finn…
Nos, nem igazán tudom, mit mondhatnék erre… Másrészt, azt hiszem, a zenénken a Chaosbreedben elég sok hatás érződik és érződött. Az Autopsy, Slayer, Saint Vitus, Trouble zenéjéből biztosan, és a régi Death és az Obituary is, szóval hol is húzod meg a határt?
De az biztos, hogy minőségi old school death metalt kaptunk, ugye?
Ezt nagyon örömmel hallom, barátom!
Egyetértesz azzal, hogy a tempó a lassú és vontatottól a gyors és intenzívig megtalálható a zenétekben, mialatt a gitárok jól , szépen szólnak, beszéljünk akár a ritmusról, akár a szólóról?
Nos, azt hiszem, hogy egy elég változatos death metal albumot akartunk készíteni, ezért is van benne a doomos death metaltól kezdve (mint az An Evil Eye-on) a grind core-ig minden, mint a Shitgrinder és Slutrush. Utóbbi egy bónusz szám az album bakelit verzióján.
Taneli Jarva volt/van a vokálos, akinek elég változatos a stílusa, igaz?
Az én könyveimben Taneli Jarva minden idők egyik legjobb finn énekese, nem csak a metálban, amit az ő új zenekara, a T Jarva & The Dark Place is bizonyít, így nagyon örülök, hogy volt egy lehetőségem vele játszani egy olyan albumon, amit úgy tűnik, még ma is nagyon szeret. Sok sikert kívánok neki mindenhez, amibe belekezd, legyen szó tetoválásról, zenéről vagy olasz kajáról. Olyan, mint a jó bor vagy a whisky, és a korral egyre jobb lesz. Nem így van ez mindannyiunkkal, haha?
Hogyan magyarázod, hogy a dobok ilyen jól kitöltik a szerepüket, még akkor is, ha az van a középpontban? Ez a változatosság…
Nos, csak arra gondoltam, hogy a legjobb – és legrosszabb, haha – játékomból teszek hozzá néhány részletet az általam nagyra tartott zenészek játékából… Nicke Andersson, Dave Lombardo, Fred Estby, Abaddon.., Vinnie Appice, Chris Witchhunter és Pete Sandoval került bele ebbe a nagy olvasztótégelybe, és néztük, mi jön ki belőle. És ez az, amit végül a Brutal című debütáló albumunkon rögzítettünk.
Ha már a daloknál tartunk, a nyitó Wretched Life akár a Left Hand Path-on is szerepelhetett volna…
Igen, ez egy nagyon szép, gyors tempójú, egyenes, sallangmentes szám, amit Marko Tarvonen írt. Örülök, hogy tetszik!
További részleteket, párhuzamokat fedeztem fel a Faces of Death (Casket Garden by Dismember) és a Rotting Alive (Before the Creation of Time by Unleashed) között…
Vagy esetleg a Mandatory Suicide-ot a Slayertől és/vagy Bleed For Me-t a Dismembertől. Eléggé biztos vagyok benne, hogy nem az általad említett dalok jártak a fejünkben, amikor írtuk őket. Az általad említett dalok ettől függetlenül nagyszerű számok, de aggódnék, ha a Cold Lake-hez hasonlítanának minket a Celtic Frosttól vagy a Spheres-hez a Pestilence-től…
Hogy került Jörgen Sandström a háttérvokálok közé mind a Casket Ride-ban, mind a Rotting Alive-ban? Egyértelmű volt számodra, hogy meghívd őt a stúdióba?
Nos, az, hogy Jörgen Sandström hogyan kezdett el morogni ezekben a dalokban, alapvetően abból a tényből fakadt, hogy miközben Helsinkiben vettük fel az albumot, a mindenható Entombed (istenek!) eljött játszani a Tavastia Clubba. Így történt, hogy elmentünk a Tavastiába, és megkértük Jörgen Sandströmöt, és Uffe Cederlundot, hogy ha már itt vannak, akarnak-e egy kis ízt adni az albumunknak. És én nagyon örülök és boldog vagyok, hogy megtették. Valószínűleg mindannyiunk nevében beszélhetek, amikor azt mondom, hogy mi soha nem lehetünk elég hálásak az albumunkhoz való hozzájárulásukért. Örök hála!
A Shitgrinder egy rövid crust/hc/punk dal…
Igen, ez a nemzeti himnusz minden olyan plumbernek, mint Ace Frehley.
Az An Evil Eye és a Symptoms of the Flesh nagyon klassz doom részeket tartalmaz, de mi a mi késztetett arra, hogy orgonát használj az utóbbiban?
A Symptoms of the Flesh egy Olli-Pekka Laine által írt dal, de azt hiszem, ő akarta, hogy egy kis plusz ízt adjunk a dalnak és annak a résznek, ezért megkértük kedves barátunkat, Kasper Mårtensont (Tales from the Thousand Lakes – szerk.), hogy segítsen nekünk ebben a dalban, és ő örömmel jött – és pokolian jó munkát végzett, miközben csinálta. Nézd meg az ő intróját is az album bakelit változatán, nem fogod megbánni!
Szövegileg a zenekar középső ujjat mutatta mindennek, ami gonosz ebben a zenében?
Ha emlékezetem nem csal, úgy emlékszem, hogy Taneli Jarva volt a főbűnös a dalszövegekért, de azt hiszem, nem az volt az ötlet, hogy középső ujjat mutassanak bárkinek konkrétan, hanem csak a legalapvetőbb témák néhány nagyszerű death metal dalhoz, mint a vér, hányás, szar, kések, élet, halál, vér és rothadó hullák…
Volt néhány válogatáslemezes megjelenésetek is, mesélnél ezekről bővebben? Sokat segítettek a rajongótáborotok növelésében?
Nem igazán tudok ezekről semmit mondani, mivel nem voltunk benne, így a lemezkiadóinkat kell erről megtudakolnod, attól tartok. Ami a rajongói bázisunk növelését illeti, én határozottan remélem!
Voltak koncertek, turnék a lemez támogatására?
Nos, a tíz év alatt körülbelül tíz koncertet adtunk, főleg Helsinki környékén, olyan klubokban, mint például a Tavastia és a Stella Star, de volt néhány fellépés Helsinkin kívül is, mint például Tamperében és Hämeenlinnaban. A legemlékezetesebb koncert számomra személy szerint a Tuska-fesztiválon való fellépésünk volt Helsinkiben, 2004. június 18-án vasárnap, de nem azért, amiért azt gondolnád.
Történetesen már játszottunk egy koncertet a héten Tamperében, ahol a Mokoma előzenekaraként 2004. július 15-én csütörtökön felléptünk. A koncert után az italos palackok kinyíltak, és közben nyomtuk a dolgokat az elkövetkező napokban a Tuska-fesztiválon, ami már másnap indult. Nos, miután a a vasárnapi Tuska nyitóműsorunk után több mint elég okunk volt arra, hogy folytassuk a hepajt, így végül is ezt tettük, és eléggé fergetegesre vettük a figurát.
Mit hoz a szerencse, ugyanabban az öltözőben voltunk DIO-val, bár különböző időpontokban. Így amikor a nap későbbi részében megpróbáltam visszamenni az öltözőnkbe, hogy üdvözöljem az én örökös metál hősömet, Ronnie James Dio-t (RIP), a kidobó azt mondta, hogy a mi menetrendünk szerint már lejárt a megbeszélt időnk, úgyhogy nem volt szerencsém. Bassza meg, gondoltam magamban, és elmentem megnézni az Arch Enemy-t a színpadon, ahol néhány órával korábban játszottunk.
Amikor visszasétáltam a Tuska-i főhadiszállásra, észrevettem, hogy a kidobó, aki megtagadta tőlem a belépést a színfalak mögé, a mosdó felé tartott. Ugyanakkor észrevettem, hogy DIO a színpadra készült, a szokásos csoportos ölelkezéshez. Szóval ekkor egyenesen odamentem a csoportos öleléshez, bemutatkoztam, és elmondtam neki, hogy most bezárult a kör, hiszen a DIO volt az első metálzenekar, amelybe belekerültem, és most ugyanazon a fesztiválon, ugyanazon a napon játszanak, mint mi.
Ronnie-t egyáltalán nem zavarták ezek a mostani fordulatok. Ehelyett megfogta mindkét kezemet, egyenesen a részeg szemembe nézett, és azt mondta: „Köszönöm szépen a rendkívül kedves szavaidat, a hozzád hasonló emberek miatt csináljuk ezt, nélküled nem lennénk semmi”. Aztán felment a színpadra a zenekarával, és úgy éreztem, mintha egész idő alatt nekem énekelne. Libabőrös voltam az egész koncert alatt. A Tuska-i promóter, Jouni Markkanen büszkén ugyan, de kiakadt, amikor hallott erről: hé, mit meg nem teszel a metál szeretetéért?
A legutóbbi próbálkozásotok a Chaosbreed/Rytmihäiriö split volt 2005-ben, ami két új dalt tartalmazott és egy Master feldolgozást. Van esetleg több anyagotok is megírva?
Nos, határozottan nevezhetjük erőfeszítésnek, mert a split első felvétele a mi részünkről valóban rejtélyes módon eltűnt Jukka Varmo merevlemezéről, amikor ezt felvettük. Néhány sérült fájl miatt, az egyetlen dolog, ami megmaradt, Olli-Pekka Laine basszusgitár-sávja volt… Eléggé ki voltunk akadva emiatt, mert ezt a szerencsétlen esetet megelőzően úgy éreztük, hogy a felvételek varázslatosak. Az eset óta Jukka Varmo kidobta a PC-jét és vett helyette egy Mac-et. Sajnos másodszorra nem tudtuk megismételni ugyanazt a varázslatot, ami még mindig eléggé bosszant… De hé, ilyen az élet, szerencsétlenségek és szerencsétlen események gyűjteménye. Az élet szívás, de szerencsére aztán a végén meghalsz, haha.
Volt esetleg egy második album a fejetekben, vagy alapvetően rövid távra terveztetek?
Nos, folyamatosan új dalokat írtunk, szóval ki tudja. De a dolog, ami miatt derékba tört az egész, hogy úgy mondjam, az volt, hogy egy miniturnén dolgoztam Finnországban a Grave kíséretében 3-4 koncert erejéig Jussi Heleniusszal együtt Metallihelvettiben. Azonban tudtomon kívül Taneli Jarva és Esa Holopainen a hátunk mögött azt a döntést hozta meg, hogy ők nem vesznek részt a turnén. Ez annyira felbosszantott, amikor hallottam erről, hogy úgy döntöttem, kirúgom őket a bandából, ami gyakorlatilag a Chaosbreed végét jelentette. Eléggé impulzív tudok lenni néha, jóban-rosszban, haha.
Azt hiszem, bármilyen visszatérés a Chaosbreeddel nem teljesen kizárt, de én úgy gondolom, inkább az a kérdés, hogy van-e rá kereslet, és hogy érdekel-e valakit a dolog annyira, hogy elég pénzt tegyen le az asztalra, hogy működjön. Úgy értem, Esa Holopainen és Olli-Pekka Laine az Amorphisszal dolgozik, felvételt készít és turnézik, Marko Tarvonen pedig a Moonsorrow-val és egyéb törekvéseivel van elfoglalva, ahogyan Taneli Jarva is a T Jarva & The Dark Place-n dolgozik, így valószínűleg semmi sem fog történni a Chaosbreeddel anélkül, hogy komolyabb ajánlatok érkeznének hozzám. Az idő majd eldönti (Time Shall Tell – szerk.), ahogyan azt a stockholmi Therion is megfogalmazta egyszer az első 12″-es EP-jükön.
Van kiadatlan anyagotok?
Igen, a „Total Death 2004” próbáit meghallgathatjátok a Soundcloud fiókomban a az alábbi linken, hogy halljatok valamit, aminek végül nem kellett volna megtörténnie:
Nalle, köszönjük szépen a válaszaidat, mi a záró gondolatod olvasóinknak?
Ebben az időben és térben megragadom az időt, hogy tájékoztassam az olvasóitokat, hogy jelenleg én a Dropzone debütáló albumán dolgozom Gas Lipstickkel (HIM, Kyyria, Dementia, Valvontakomissio és mások), Jari Hurskainennel (Gandalf) és Lene-vel (Terveet Kädet), miután a
1996-ban a „Rape Killing Murder” felvételei után, amelyet az Osmose Productions végül a 2018-ban CD-n és 12″-es EP-n kiadott. Ha még nem hallottad, nézd meg a Spotify-on vagy bármelyik más streaming szolgáltató oldalán, amit használni szoktál. A Dropzone-nal már 30 új dalt írtunk és ezek komolyan szétrúgják a segget. Valószínűleg adunk néhány speciális koncertet, mielőtt bevonulunk a stúdióba. Figyelmeztettelek…
Továbbá szeretném megragadni az alkalmat, hogy tájékoztassalak titeket, hogy van egy albumnyi anyagom a a Gandalf harmadik albumához, ami nagyrészt olyan zenékből áll, amiket a járvány alatt írtam. Jelenleg különböző emberekkel dolgozom itt Finnországban, hogy ez is működjön, szóval zeneileg történnek a dolgok, de ahogy az manapság lenni szokott, ezek a felvételek és projektek sok időt vesznek igénybe, mivel a zene és az írás már nem a fő prioritásaim közé tartozik. Jelenleg lehetőséget kaptam arra, hogy Ålandon tanuljak számítástechnikát, hogy aztán full-stack mérnöknek tanuljak, szóval alapvetően máshol vannak a prioritásaim manapság.
Mindenesetre köszönöm az interjút Laci, és örülök, hogy még mindig van érdeklődés a Chaosbreed iránt. Volt néhány nagyon jó kérdésed a beszélgetésünk alatt, és ha van olyan olvasó, aki idáig eljutott, miközben olvasta a dumámat, én is tisztelgek előttük.
„Well, you can definitely call it an effort because the first recording of our side of the split
did actually disappear mysteriously from Jukka Varmo’s hard drive when we were recording
this due to some corrupted files„
In 2003 you released the Unleashed Carnage and then a year later the Rautatie #1/2004 split (along with Godsplague and Monsterball), can you tell us any details regarding these materials?
Unleashed Carnage was our first and only demo we recorded with Jukka Varmo and which Rising Realm Records wanted to release. Any other of the releases you mentioned I have really no knowledge about, those were probably some promotional releases by some label during that time.
The album, titled Brutal, was recorded and mixed at CCPC, Helsinki, Finland between September – October 2003, mastered at Finnvox Studios, Helsinki, Finland, what about the recording sessions?
Well, if my memory serves me correctly, I think the album was recorded in two and mixed in five days. Old-school? You remember what Venom said during their heyday: „We can spend only ten days for a record in a studio before we start breaking things…” I guess the same goes for Chaosbreed, haha.
It certainly sounds exactly like Left Hand Path and Clandestine, was your goal to pay homage to the old school scene?
Well, if you say it like that, it must be the best compliment we can get, for sure. On the other hand, maybe we wanted to make an album that sounded like Celtic Frost’s Cold Lake or Pestilence’s Spheres, but we failed miserably… NOT. Smoke 4 OB’s!
For me was a great surprise, that you were influenced by the early Swedish scene and not the Finnish one…
Well, I don’t really know what to say to this one… On the other hand, I think the music of Chaosbreed has and had quite a lot of influences from Autopsy, Slayer, Saint Vitus, Trouble, old Death and Obituary as well, so where do you really draw the line?
But, for sure we got quality old school death metal, did we?
I’m very pleased to hear that, Sir!
Do you agree with, that the tempo ranging from slow and lumbering to fast and intense, the guitars are well, they have nice leads and solos?
Well, I think we wanted to make a death metal album varied enough, so that’s why you have songs ranging from doomy death metal (like on An Evil Eye) to grind core songs like Shitgrinder and Slutrush, the latter being a bonus track on the vinyl version of the album.
Taneli Jarva had/didraspy vocals and he has a fairly varied style, right?
In my books Taneli Jarva is one of the best Finnish vocalist all-time, not just in metal as his new bands T Jarva & The Dark Place goes to show, so it makes me very pleased to have had the chance of playing with him on an album that he seems to be very fond of even today. I wish the best of luck with everything he chooses to do, wether it’s tattoos, music or Italian food. He is like fine wine or whisky really, just getting better with age. Aren’t we all, haha?
How do you explain, that your drumming, fill with rolls, even though it has his generic parts? It’s diverse…
Well, I just thought of putting some of the best – and worst, haha – playing by my greatest all-time drumming heroes such as Nicke Andersson, Dave Lombardo, Fred Estby, Abaddon, Vinnie Appice, Chris Witchhunter and Pete Sandoval in a big melting pot and see what comes out from the rear-end. And that’s what ended up recorded on our debut album Brutal.
Talking about the songs, the opener Wretched Life could have been on Left Hand Path back in the day…
Yes, it’s a very nice fast-paced straight forward no-frills number written by Marko Tarvonen. Glad you like it!
I discovered further details, parallels, like in Faces of Death (Casket Garden by Dismember) and in Rotting Alive (Before the Creation of Time by Unleashed)…
Or possibly Mandatory Suicide by Slayer and/or Bleed For Me by Dismember. I am pretty confident that we didn’t have the songs you mentioned in mind when we wrote them, but there you go. The songs you mentioned are great tracks nevertheless, I would be worried if we’d be compared to Cold Lake by Celtic Frost or Spheres by Pestilence… Smoke 6 OB’s!
How did Jörgen Sandström end up doing backing vocals in both in Casket Ride and in Rotting Alive? Was it unequivocal/clear for you to invite him in the studio?
Well, how Jörgen Sandström came to growl on those songs came basically from the fact that while we were recording the album in Helsinki, the almighty Entombed (godz!) came to play at Tavastia Club. So as it happened we just went to Tavastia and asked Jörgen Sandström and Uffe Cederlund if they wanted to put some flavour on our album while they were here. And I am very pleased and happy that they did. I can probably talk for all of us when saying that we can possibly be never thankful enough of their contribution for our album. Eternal hailz!
Shitgrinder is a short crust/hc/punk song…
Yes, it’s the national anthem for all plumbers like Ace Frehley.
An Evil Eye and Symptoms of the Flesh have very cool doom passages, but what made you to use organ in the latter tune?
Symptoms of the Flesh is a song written by Olli-Pekka Laine, but I believe he wanted to add some additional flavour to the song and that part so we asked out dear friend Kasper Mårtenson to help us out with that one and he gladly helped – and did a helluva fine job while doing that too. Check also out his intro on the vinyl version of the album, you won’t regret it!
Did lyrically the band give the middle finger to everything evil about this music?
If my memory serves me correctly, I recall Taneli Jarva being the main culprit of the lyrics, but I guess there wasn’t any idea to show a middle finger to anyone in particular but just to have the most basic themes for some great death metal songs, like blood, vomit, shit, knives, life, death, gore and rotting corpses. Smoke 8 OB’s!
You had some compilation appearances as well, can you tell us more about them? Did they help a lot to increase your fanbase?
Cannot really say anything about those as we weren’t involved with those, you need ask about these matters from our record labels, I’m afraid. As for increasing our fan base, I definitely hope so!
Were there any shows, tours in support of the record?
Well, during our tenure we did around ten shows, mostly in Helsinki area in clubs such as Tavastia and Stella Star but also a few shows outside Helsinki such as Tampere and Hämeenlinna. The most memorable show for myself personally was our gig at Tuska-festival in Helsinki on Sunday 18th of June 2004, but not maybe for the reasons you might think.
As it happens, we had played already one show earlier in the week in Tampere supporting Mokoma on Thursday 15th of July 2004. After that show the bottles opened up and continued the next few days at Tuska-festival, which started on the very next day. Well, after our opening slot on Sunday at Tuska we had more than enough reasons to continue our celebrations so that’s what we ultimately did and got quite frisky too. As it was, we happened to share the same dressing room with DIO, albeit during different time slots.
So, when I eventually tried to back to our dressing room later in the day to greet my all-time metal hero Ronnie James Dio (RIP), I was told by the bouncer that our scheduled time was already up so no luck there. Fuck it, I thought myself and went to watch Arch Enemy at the stage we had played a few hours prior.
When I was walking back to the main hangout area at Tuska I noticed that the bouncer who had denied me entry backstage was walking towards the toilet. At the same time I noticed that DIO was planning to go on stage and were in a group hug, their intro was already rolling. So at that time I went directly to the group hug, introduced myself and told him how the circle had now closed as DIO was the first metal band I got into and now we were playing on the same festival on the same day as us.
Ronnie wasn’t distracted by these current turn of events at all. Instead he took both my hands and looked directly into my intoxicated eyes and said: „Thank you so much for your extremely kind words, it’s because of people like you we do this, without you we wouldn’t be anything”. Then he went on stage with his band and I felt like he was directing his singing towards me the whole time, I had goosebumps through the entire show. The promoter of Tuska, Jouni Markkanen, was gloriously pissed about this incident when he heard about this but hey, what don’t you do for the love of metal?
Your last effort was the Chaosbreed/Rytmihäiriö split in 2005 including two new songs and a Master cover, did you perhaps have more material written?
Well, you can definitely call it an effort because the first recording of our side of the split did actually disappear mysteriously from Jukka Varmo’s hard drive when we were recording this due to some corrupted files, the only thing that was left was Olli-Pekka Laine’s bass track… We were pretty pissed about this because prior to this unfortunate incident we felt that the recordings were magical. Since this incident Jukka Varmo threw out his PC and bought a Mac instead. Sadly we weren’t able to repeate the same magick the second time around, which still bugs me quite a lot… But hey, such is life, a collection of misfortunes and unfortunate incidents. Life sucks but fortunately then you die in the end, haha.
Was maybe a second album in your mind or were you basically planning for the short term?
Well, we were writing new songs all the time so who knows. But the thing that broke the camel’s neck so to speak was that I was working on a mini-tour in Finland supporting Grave for 3–4 shows together with Jussi Helenius in Metallihelvetti. However, unbeknownst to me Taneli Jarva and Esa Holopainen had intrigued behind our backs the decision that they wouldn’t do the tour. That made me so pissed off when I heard about this that I decided to kick them out from the band, which was basically the end of Chaosbreed. I can be pretty impulsive sometimes, for better and for worse, haha.
I guess a return of some sorts of with Chaosbreed is not completely out of the question, but I guess it’s more of a case of if there is any demand for it and if somebody is interested in putting enough money on the table to make it work. I mean, Esa Holopainen and Olli-Pekka Laine are working, recording and touring extensively with Amorphis and Marko Tarvonen is busy with Moonsorrow and other endeavours as is Taneli Jarva with T Jarva & The Dark Place, so nothing will probably happen with Chaosbreed without any serious offers on the table. Time shall tell, as Therion from Stockholm once put it with their first 12” EP.
Do you have any unreleased stuff?
Yes, you can listen to the „Total Death 2004” rehearsals at my Soundcloud account from the following link to hear something that was eventually never meant to be:
Nalle, thanks a lot for your answers, what are your closing thoughts for our readers?
At this time and space I will take the time to inform your readers that at the moment I am working on the debut album of Dropzone with Gas Lipstick (HIM, Kyyria, Dementia, Valvontakomissio et al), Jari Hurskainen (Gandalf) and Lene (Terveet Kädet) following the recordings of „Rape Killing Murder” in 1996 that Osmose Productions eventually released in 2018 on CD and as a 12” EP. If you haven’t heard that one, check it out in Spotify or any other streaming service you tend to use. We have already written 30 new songs with Dropzone and they kick some serious ass. We’ll probably do some selected shows before entering the studio. You have been warned…
Also I like to take the opportunity to inform you that I have an album’s worth of material for the third album by Gandalf, consisting mostly of music I wrote during the pandemic. At the moment I am working with different people here in Finland to get this to work as well. So musically things are happening but as it goes nowadays, these recordings and projects do take time to get done as music and writing are not my main priorities anymore as I have personally and professionally been given a chance to study computer engineering in Åland to become a full-stack engineer, so basically my priorities are elsewhere nowadays.
Anyway, thanks for the interview David and still taking an interest in Chaosbreed after all the years, you had some very good questions in there along the line. And if there are any readers who got this far while reading my rantings I salute you as well. Smoke 10 OB’s!
