A Bolt Thrower nyolc albuma közül a ..for Victory az, ami a legtöbbet forgott nálam a War Master után. Ettől függetlenül biztosíthatok mindenkit, hogy a csapat összes lemeze topon van nálam!
Elég sokat rágódtam azon, hogy egyáltalán idekotyogjak -e valamit erről az alkotásról anélkül, hogy ne legyek túlságosan elfogult. Sokan tartottak attól, hogy a csapat a The IVth Crusade-n ellőtte minden munícióját, de szerencsére ez nem így történt. A …for Victory tökéletes alkotás, s remek bizonyítéka annak, hogy a csapatnak nem volt, s nem is lesz ellenfele! Attól függetlenül, hogy mindig megmaradtak a saját világukban, hozták a tökéletes minőséget. Aki nagy rajongója a brit death metal színterének, annak lapul a polcán pár Bolt Thrower alkotás.
Az album az első másodperctől az utolsóig maga a háború! Ezeket a döngöléseket, gitártémákat, szólókat csak ők tudják így játszani, még akkor is, ha jó néhány banda megpróbálkozott már evvel. Voltak köztük jobbak és rosszabbak, de a Bolt Thrower közelébe sem tudtak lopózni. A lemez nemes egyszerűséggel átgázol a hallgatón, aki 39 és fél perc után úgy érzi magát, mintha maga is részese lett volna egy ütközetnek. Ezt az albumot hallgatni olyan, mintha egy háborús filmet néznél. Látod magad előtt a szörnyűséget, a fájdalmat, a katonákat és az általuk bevetett fegyvereket. Nem véletlen, hogy az anyag meghallgatása után szinte zaklatott állapotban találom magam. A hangzás piszok vastag és erős, de hát ilyennek kell lennie, ha egy jól működő death metal hadigépezetről van szó. Gavin Ward gitáros, Baz Thomson gitáros, Jo Bench basszer, Andrew Whale dobos és Karl Willets énekes még nagyobb figyelmet fektetett a hangszerelésbe és a dalszerkezetekbe, s ennek köszönhetően a szerzemények szinte azonnal magukkal rántják a hallgatót a háború poklába. A szövegek természetesen a háborúval foglalkoznak, s talán pont ez miatt van olyan érzése az embernek, mintha Karl itt nagyon is ügyelt volna arra, hogy minden szót tisztán lehessen hallani. A közepes tempó szinte az egész albumot uralja, evvel is még súlyosabbá téve a lemezt. Nem nagy szoktam dalokat említeni, ha egy olyan alkotásról írok, amely végig tartani tudja a kiváló szintet, de ha ki kellene emelnem egyet, akkor az az albumot záró Armageddon Bound lenne, amelynek hallgatásakor én is egy harci összecsapás közepén érzem magam. Egyébként a borítóként felhasznált fényképen brit katonák láthatóak. A fotó 1982-ben készült a Nagy-Britannia és Argentína közötti falklandi konfliktus idejében.
A lemez megjelenése után Andrew Whale kiszállt a bandából. Ezt tette Karl Willets is, de ő csak azért, hogy az egyetemi tanulmányaira koncentrálhasson. A következő albumon ismét az ő hangját hallhatjuk. Nem szándékozom túl sokat beszélni erről a lemezről, mert a végén még tényleg a túlzott nyálcsorgatásba bűnébe esem. Amúgy is megtettem már ezt, amikor a War Master mesterművükről emlékeztem meg a házi kedvenc rovatunkban pár évvel ezelőtt. Különben sem szeretnélek késleltetni benneteket a vasárnapi szunyókálás élvezetében! HEHE! A lényeg az, hogy a …for Victory egy remek alkotás, amelyen a fegyverek füstjének szagát szinte érezni lehet. Egy tökéletes szónikus hadviselés, amelynek kötelezően ott kell lennie egy death metal rajongó gyűjteményében. Ha esetleg nem így lenne, pótolják ezt minél hamarabb!
