Zephyr: Grand Voyager (2025)

2023-ban már írtam zenésztársam és barátom, Suvada Péter Southern/Stoner/Groove Metal bandájának, a Zephyr-nek az első Ep-jéről, az Overdrive-ról (itt). Azóta másfél éve telt el, és a vártnál picivel később számítottam a nagylemez megjelenésére, nem pedig már 2025 januárjában! Mondjuk Petiről nem mondhatom el, hogy sokat álldogál egy helyben és vár valami jelre, hogy történjen valami (Vagy mégis?). Őt inkább úgy ismerem, ha már van ötlete, azt meg is valósítja, és igyekszik is, hogy a lehető legtökéletesebb és legprofesszionálisabb legyen. A Zenekar háza táján viszont látom történt némi változás, ugyanis a doboknál már nem Séd Levente, hanem Farkas Hajdú ül, és Kis Jácint gitárost Csajági Mátyás váltotta. Nem hiszem, hogy az első lemezen ez a változás nagyon mást hozna, mert ahogy mondtam az előbb: Ha valamit Péter kigondol, akkor azt véghez is viszi! És ezt nagyon sokszor tapasztaltam nála a stúdióban, hogy mennyire odafigyel a részletekre, hogy néha pont az adott pillanatban jutnak eszébe kisebb kreatív színezések, amitől a zene még inkább élettel telibb lesz. Ha őszinte akarok lenni, néha idegesítő, másrészről viszont nagyon tanulságos és figyelemreméltó dolog ez és valahol mélyen legbelül irigylésreméltó is a szememben, mert jómagam nem figyelek ennyire a kis részletekre. Na de elég is a fölösleges dumából, lássuk, miféle prérin járt monstrumot tett le az asztalra a Zephyr!

A bemutatkozó nagylemez Grand Voyager címen jelent meg (igen arról az autóról nevezték el! Egy szót se többet!), és 8 dalt tartalmaz, kb bő 35 perc játékidővel. Általában amiket én hallgattam a stoner és a southern stílusban, azok bő 40 és 50 perc között pörögtek, úgyhogy örültem, hogy ez a lemez legalább nem készült olyan hosszúra. A lemezt a Hellsound stúdióban rögzítették Saratfugyinov Borisz hangmérnökösködése alatt, ami azt jelenti az én szememben, hogy a hangzás ismét olyan lesz, mintha egy Hot Rod bömbölne közvetlenül mellettem. Meglepetésemre a kezdőtétel, ami a Tatanka nevet kapta (ami lakota indián nyelven bölényt jelent), egy nagyon kellemes akusztikus intro, ami éjszaka az égő tábortűz hangjával együtt megspékelve igazán kellemes hangulatot teremt az emberben. Az utána következő Mentor viszont nem teketóriázik és egyből nekiindul a groove-okkal és texasi swing és blues hatásokkal megpakolva, és féktelenül lecsap az ember hallójárataira! A súlyos groove-ozás mellet nagy hangsúly van a dallamon is, és ezáltal sokkal jobban megadja a bulihangulatot, ahogy azt egy jó ízléses stoner dalnak kell. Zeneileg hallok benne egy kis Hellyeah-jellegű hasonlóságot, és ezzel gyakorlatilag a Mentor nálam egy 10 pontos dallá kerekedet.

A Caveman egyszerű kezdő parasztriffje egyszerűen zseniális, és igaz, kellett némi idő, hogy azonnal elkapjam a ritmusát, de gyorsan alkalmazkodtam hozzá és azonnal beégett az agyamba, mintha megbillogoztak volna vele. Suvada hangjáról mindig eszembe jut egy régi blues énekes, Chester Arthur Burnett, azaz Howlin’Wolf technikája, a rekedtes hangok és lágy dallamok kombinálása, ami miatt sok egyházi illetőségű személy ördöginek tartotta az 50-es években. Nekem ez jut eszembe, ha Peti énekstílusát kéne most összehasonlítanom valakiével, és ez remekül mutatja meg a blues és a metál közti rokonságot.

Következik a Grand Voyager, ami személy szerint a másik kedvenc nótám a lemezről, mert nem elég hogy olyan böszme mód jól szól (Hellsound stúdió, ha valaki minőségi hangzást szeretne!), de egyben olyan slágeres, hogy nemrégiben a Nickelback írt egy E-mailt a bandának, hogy tanítsák meg nekik ezt a formulát. Természetesen a banda tisztelettudóan nemet mondott erre (legalábbis én így tudom). A dal másik igazi gyöngyszeme az a szóló, és az utána követő harmónia, ami megmutatja a nóta dallamközpontúságát. És ez hibátlanul párosul a súlyos riffekkel.

A következő nótának már a címe is mosolyt csal az arcomra, mert hogy a viharba ne lehetne szeretni egy olyan dalt, aminek az a neve, hogy Redneck Cadillac? A válasz: Sehogy! A dal a maga módján elég mocskosul bitang erős nóta, jó húzós riffjével és középtempójával szinte elszabadítja a prérik szellemeit, hogy együtt tomboljanak a szabadban, és hát azok a határozott tempóváltások még jobban felfokozzák ezt az érzést.

A The bone Collector közép és lassú tempós dalok egybegyúrása, így a dal ad nekem egy enyhe Crowbar és Down-os feelinget, megfűszerezve egy csipetnyi Kyuss-al, bár az én füleimben a Crowbar jellgeztesen tempósabb dalai csendülnek fel. És ahogy a gitárok megszólalnak, ahogy a lábdob ott dübörög egyre jobban, a dobhártyáimat nem kímélve jelzi, hogy bizony ott vannak.

Az utána következő Whiskey Demon is körülbelül abba a kategóriába sorolható, mint a Redneck Cadillac, hogy már maga a dal címe 10 pontos, a dal pedig maga 11-es! A Cadillac-hez képest tempósabban indul, és itt ius tobzódunk a különböző tempóváltásokkal, melyek a Stoner hatások színe-javát felvonultatják, bennem mégis valahogy az jut róla eszembe, hogy „Mi történt volna, ha a ZZ Top súlyosabb irányba kanyarodik a 90-es években”? Ez a dal azt hiszem ékes példája annak, hogy lehetséges, így szólalnának meg!

Utolsó dalként érkezik a The Gray, ami picikét hirtelen csap le az emberre és ezt az elején igazán furcsálltam, de idővel hozzászoktam. Ezt a dalt is rádióbarátabbakhoz sorolnám, mert megvan benne a potenciál, hogy nagy sláger legyen, ami szerintem köszönhető a Clutch-os hatásoknak, amiket a dalban érzek, plusz a dal közepén bejövő Down-os jellegű lassú résznek, ami kellően megadja a hangulatot a lemez lezárásához. A dalról még annyit érdemes megjegyeznem, hogy Peti vokáljának a dallamossága itt jobban megmutatkozik, és talán még kellő gyakorlással ezen a vonalon még nagyobb hatású, dallamosabb stoner tételeket is szerezhetnének, de ez értelemszerűen tőlem csak egy észrevétel.

A Stoner és Southern Metal világát nem váltja meg, de nem is ez volt a cél, hanem egy igazán dögös déli hangulatú, kemény riffű és dallamos Stoner lemezt kiadni. Az elején ugyan voltak kisebb rácsodálkozásaim, de ezek főleg az első hallgatások miatt lehettek, úgy 2-3 után már jól belém égtek a dalok strukturái, és ezáltal még élvezetesebbek lettek. Csak ezért nem adok rá maximális pontszámot.

https://www.facebook.com/profile.php?id=100093157579372

https://zephyr23.bandcamp.com

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük