A San Francisco-i Heathen pályafutása messze van a sikerestől, a megbecsülttől, holott a Bay Area-i színtér egyik meghatározó tagja. 1984-ben bontottak vitorlát, így másodgenerációs alakulatnak lehet őket nevezni, viszont soraikban addigra már sokat látott, tapasztalt zenészekkel történt meg létrejöttük, akiknek nevei nem voltak ismeretlenek „szűk(ebb) köreikben”. Leonid „Lee” Altus gitáros (15 évesen költözött a Szovjetunióból, egészen pontosan Ukrajnából Friscóba, ezenkívül pedig 1989-ben ott volt a Megadeth meghallgatásán, amikor a banda új gitárost keresett, azonban – állítólag – Dave Mustaine akkori kábítószer-függősége miatt elutasította ezt az ajánlatot), és Carl Sacco dobos (ex-Murder, Metal Church, Die Sieger, The Lewd) „álmodták meg” a formációt, akikhez egy évvel később Eric Wong basszusgitáros (ex-Specter, Unjust, később Piranha, Laughing Dead), Samuel „Sam” Gershon Kress énekes (ex-Threatening, Brian Lew-val a Whiplash fanzine társszerkesztője/alapítója – R. I. P. 2007. 11. 29.), illetve James J. „Jim” Sanguinetti gitáros (később Mordred) csatlakoztak, ellenben utóbbit hamarosan, még ugyanabban az esztendőben Doug Piercy (ex-Anvil Chorus, Vyking, Delta, Cobra, Control) váltotta.
Demójukat (Pray for Death) 1986-ban tették közé, amelyen már David „Godfrey” White (ex-Blind Illusion, Euphoria – itt dobolt is -, később Laughing Dead, Defiance, Inner Threshold) tartotta kezében a mikrofont. (Róla annyit kell tudni, hogy David White-ként született biológiai apja után, de mostohaapja vezetéknevét használta – Godfrey – az iskolában kényelmi okokból. Felnőttkora elérésekor a White nevet kezdte el használni, de a bandatársai meggyőzték, hogy használja Godfreyt a Breaking the Silence albumon, így senki sem gondolta, hogy a Heathen énekest váltott). Aztán elérkezett 1987, a banda kiadta a zseniális Breaking the Silence albumát, illetve a Set Me Free (Sweet cover) single-t, amelyeken már Michael „Mike/Yaz” Jastremski (ex-Sonic Angel, Griffin – ezekben, mint gitáros -, később Pigs gitár/ének leosztásban) kezelte a basszusgitárt. (2005. május 23.-a óta sajnos már ő sincs velünk/közöttünk – szívinfarktus – viszont azt kevesen tudják, hogy Mike volt az egyik basszusgitáros, aki meghallgatásra jelentkezett a Metallicába 1986-ban, Cliff Burton tragikus, sajnálatos halála után. És, amennyiben nem tévedek, egy bizonyos Les Claypoolt is meghallgattak akkoriban).
Most pedig ugrunk az időben, ugyanis idén egy remek hangulatú Heathen koncertanyag került kiadásra. A felvételek a két évvel ezelőtti USA turnéról (több helyszínről vágták össze a korongot) készültek, a csapat pedig bombaformát mutat(ott). Mondjuk, engem különösebben nem terített le az Empire of the Blind (a The Evolution of Chaos annál inkább/sokkal jobban), de tény, hogy a This Rotting Sphere, a The Blight, vagy az Empire of the Blind élőben nagyon odapörkölnek, egyszerűen ellenállhatatlanul vezeti elő programját a társaság. Dying Season, Set Me Free, Goblin’s Blade, Hypnotized – nem hiszem, hogy különösebb kommentárt igényelnek ezek a tételek. Maximum abba kötnék bele, hogy – b***za meg -, lehetett volna ez egy dupla anyag is, felvonultatva még olyan mesterműveket, mint az Open the Grave, az Arrows of Agony, az Opiate of the Masses, a Control by Chaos, a Death by Hanging, netán a Kill the King, Rainbow feldolgozás. Mert oké, hogy kaptunk egy 40 perces Heathen show-t, azért ez a banda jóval többet érdemelne meg ennél, arról már nem is beszélve, hogy felszántották a színpadot, óriási formában voltak.
Remélem idén, esetleg jövőre új lemez is lesz.
