Nem akarom olvasóinkat untatni, de ebbe az írásba muszáj, kénytelen vagyok érzelmi szálakat beleszőni. Mégpedig több okból kifolyólag is, amelyet alább fejtek ki.
Szombathely városa a szívem (egyik) csücske, ugyanis kb. 20 évig lakott ott kisebbik nővérem, akihez rendszeresen jártam látogatóba, úgy a szüleimmel, mint babysitterként. Így történt, hogy megismerkedtem a város metal zenei színterével és kötöttem a mai napig élő ismeretségeket, barátságokat. Nevezetesen az egykori Extreme Deformity tagokkal, Bertalan Balázzsal és Bertalan Zsolttal kezdődött el minden, velük ismerkedtem meg először, 1992. decemberében, aztán 1993. októberében, egy pirospozsgás arcú, akkor 15 éves fiatalemberrel, Nagy Andrással, majd ezt követően, a „többiekkel” is. (Hadd emeljem ki Ziskó Olivért, mint hazánk – talán – legjobb, nemzetközileg is elismert dobosát, de az SCHC tagjai is „ide sorolhatók”). Jelen esetben András fontos, lévén akkoriban hívta életre (mint, még „mezei énekes”) a Sear Blisst, mégpedig egy teljesen unikális, egyedi, senkihez és semmihez sem hasonlítható arcot szabva a black metalnak. „Tettes társai” az ex-Extreme Deformity basszusgitáros Tóth „Toto” Csaba (utóbb Alexis Machine; manapság városi zenei producer TotalBeats név alatt, a FrigidAirFamily alapítója, jelenleg séfként dolgozik a Karaoke Box-ban, Smithfieldben), Keibinger Norbert dobos (később Animosity, Dolmen, Alexis Machine), illetve Barbarics János (később ő is Animosity) és Csejtey Csaba (Csejtey) gitárosok voltak.
Amire viszont a The Pagan Winter demó megjelent, komoly személyi átrendeződések, változások mentek végbe, zajlottak le a csapat tagságát illetően. Toto balról el, András, a basszusgitárra váltva jobbról be, a mikrofont átveszi Csejtey Zoltán (ex-Extreme Deformity, majd Self Destroy vagy Alexis Machine – én kérek elnézést, ezt elfelejtettem), míg új tagokként Szűcs Gergely trombitást (session zenészként Altamira), valamint Horváth „Winter” Roland billentyűst (a későbbiekben Arud, Satanik Art, Nefarious, Infernal, Forest Silence) üdvözölhettük, köszönthettük a csapat soraiban. Az így „megújult, felfrissült” tagság vonult hazai pályán (azaz Szombathelyen) az LMS stúdióba, hogy 1995. április 10 és 12-e között felvegye a mára már bőven kultikus és sought after (magyarán nagyon keresett) státuszba lépett The Pagan Winter demót. Minden ízében és vérében totális csapatmunkáról beszél(het)ünk, mivel a Domby Bertalan és a zenekar által producerelt és kevert anyagon, a teamwork szellemisége öltött testet, az all songs by Sear Bliss, lyrics by Winter kivitelezésében. 1995-ben már nagyjából lecsengett „a nagy black metal láz”, mindent és mindenkit (is) hallottunk, ismertünk, ellenben a „szombathelyi fiatalokból verbuválódott társaság” teljesen új irányba vitte el a komplett műfajt, egyben helyezte fel önmagát (és talán Magyarországot is?), a fekete fém palettájára. Esetükben, mind az atmoszférikus, mind a progresszív jelzők maximálisan helytállók, mivel muzsikájuk senkihez és semmihez sem volt és (lett volna hasonlítható), teljes mértékben szokatlan, előremutató volt az általuk prezentált zenei világ, stílus. Odáig rendben vagyunk, hogy Winter billentyűi meghatározó, markáns szerepet kapnak, töltenek be a dalokban, ellenben Szűcs Gergely trombita témáira még senki sem készült fel, egyben megadta a csapatra jellemző egyediséget, különlegességet. És az sem mellékes, hogy a négy nótát vagy 22 percben vezették elő, mi több, definiálták (sikerült definiálni) önmagukat, későbbi pályafutásukat alapozták meg ezzel a felvétellel.
Az úgymond standard, bevett nordikus riffelést ötvözték, vegyítették a megkapó, andalító harmóniákkal, dallamokkal, technikás dobolással, illetve „minden mással”. Ha pedig a technikás dobolást említettem, mindenképpen meg kell említenem, hogy a demón, az ütős hangszert, bizonyos Bertalan Balázs kezelte, játszotta fel, igaz, kizárólag session jelleggel. És, hát az sem volt bevett szokás black metal körökben, hogy az éneket, narrátor jellegű aláfestéssel, kiegészítéssel kísérjék; ez esetben ez is megtörtént a címadó tétel képében (is). (Erre mindjárt visszatérünk). Ezen kívül maximálisan illett hozzá a „paraszt” megszólalás, nyers, ugyanakkor koránt sem kaotikus a sound (kása azért van benne), kettő napból ennyit lehetett kihozni. A majd nyolc perces …Where the Darkness Always Reigned-et azért emelem ki, mert ez lett a példa a jövőre nézve zeneszerzés ügyileg, az Ancientet, a The Pagan Wintert, illetve a Twilightot (Máté Zoltán vendégszereplésével) pedig azért, mert szimplán kolosszálisak, egy roppant tehetséggel bíró együttes első lépései voltak ezek a számok. (A felvételek idején a zenekaralapító Nagy András basszusgitáros mindössze 17 éves volt.)
Ennek a demónak köszönhette a csapat a holland Mascot Recordsszal, jobban mondva annak labeljével, a II Moons-szal köttetett, három albumra szóló lemezszerződését, és vehetett részt később (1997. február – március, igaz addigra a Phantoms már bőven megjelent és a holland Aardshock magazin a hónap lemeze – augusztus – díjjal jutalmazta meg) a Mardukkal, valamint a Tsatthoggua-val közös turnén, Magyarország hírnevét öregbítendő. 1997 még abból a szempontból volt fontos a banda számára, hogy kiadójuk újra piacra dobta a The Pagan Wintert, mégpedig a monumentális, 12 perces eposszal – benne egy magyar nyelvű átkötő hangzik el -, az In the Shadow of Another Worlddel. Eme nóta felvételeire amúgy 1996. november 7.-11. között került sor Sopronban, a Nautilus stúdióban, az újrakiadás borítóját Kris Verwimp, míg magát a nótát a Nagy András basszusgitár/ének, Barbarics János és Csejtei Csaba gitárosok, Csejtei Zoltán dobos, Winter billentyűs, Szűcs Gergely trombitás alkotta felállás (= Phantoms) követte el. Így indult el a Sear Bliss története, pályafutása, a többi pedig már – ahogy mondani szokás –, történelem. Legyünk büszkék, húzzuk ki magunkat hazánk „legényeire”. Oh my Lord…
