Ez azért, valljuk be, komolyan szíven ütött. 2025. július 5-én négy metal legenda (tudjuk, kikről van szó) egy óriási koncert keretén belül végleg „kiszáll a szakmából”, megdicsőülve, fejükre felhelyezve a koronát, úgymond, mennybe mennek. Erre mi történik? Az esemény előtt egy nappal kettő legenda, szó szerint, mennybe megy. Peter James Brabbs (Tank) és Kevin Riddles (Angel Witch/Tytan). „A kaszásnak kurva jó napja volt, büszke lehet magára, kihúzhatja magát tettére”.
1980 az az esztendő, amikor a N. W. O. B. H. M. terminus bekerül a köztudatba, mégpedig egy világméretű őrületet elindítva. Természetesen mindennek megvoltak már az előzményei (Black Sabbath, Deep Purple, Led Zeppelin, UFO, Thin Lizzy), de ez merőben más volt. Új, fiatal bandák tömkelege bontott vitorlát az Egyesült Királyságban, zenéjüket friss, az akkori időket tekintve modern hangzásba ágyazva. Kikre gondolok? British Steel, Iron Maiden, Ace of Spades, Wheels of Steel/Strong Arm of the Law, Angel Witch. Jelen írásban utóbbiról lesz szó, egyrészt 45. jubileuma, másrészt pedig a tragédia kapcsán.
A zenekart 1976-ban Londonban, eredetileg Lucifer néven alapította meg Kevin Heybourne gitáros/énekes Rob Downing gitárossal, Steve Jones dobossal és Barry Clements basszusgitárossal. Aztán nem sokkal később Steve Coleman Jonest váltotta, egy basszusgitáros pedig Clementst 1978-ban, amikor nevüket Angel Witchre változtatták. (Történelmi érdekesség: a Lucifer feloszlott, Jones pedig csatlakozott Bruce Dickinsonhoz, és megalapították a Speedet). Viszont Colemantől nagyon gyorsan Dave Hogg „vette át a stafétát”, mielőtt Kevin „Skids” Riddles csatlakozott hozzájuk basszusgitárosként. Tulajdonképpen ez lett a banda klasszikus felállása, amely sokat nem habozott, mert kőkeményen vetették bele magukat a munkába, ennek eredményeként pedig kettő demót (1978, 1979), egy-egy single-t és egy Ep-t (mindkettőt 1980-ban és mindkettőnek Sweet Danger volt a címe) adtak ki. Eme hangzóanyagoknak köszönhetően, 1980-ban a Bronze Records leszerződtette a zenekart, és gyorsan elkezdték felvenni, majd még ugyanabban az esztendőben kiadni a nevükkel ellátott debütáló albumjukat. Rögtön „el is sütöm” itt, hogy ezt az albumot az N.W.O.B.H.M. mozgalom egyik legjelentősebb lemezének tartják, de a megjelenése után a zenekar „összetétele” szétesőben volt. Nemcsak szétesőben volt, sajnos „atomjaira is hullott”, mivel Riddles és Hogg elhagyták a zenekart, hogy csatlakozzanak a Tytanhoz, és annak ellenére, hogy Heybourne megpróbálta más zenészekkel folytatni az Angel Witch-et, a zenekar megszűnt, és ő csatlakozott a Deep Machine-hez. Ami pedig a koronghoz fűződő háttérinformációkat illeti: 1980. szeptembere, októbere között Londonban, a Roundhouse-ban dolgoztak, a végeredmény decemberben látott napvilágot, míg a borítót az angol festő, John Martin, The Fallen Angels Entering Pandemonium képe ékesítette. Az album az Angel Witchet a brit heavy metal újhullámos (NWOBHM) színtér egyik kulcsfontosságú zenekarává tette, és nagy hatással volt későbbi irányzatokra, különösen az akkoriban feltörekvő thrash, speed, doom és extrém metal előadókra. És ebben semmi túlzás nincs. Pályatársaikkal ellentétben, ők szövegileg a dolgok okkult oldaláról közelítettek – visszanyúlva a Black Sabbath-hoz -, úgy gondolom, hogy a címadó tétel, a White Witch, az Angel of Death (Tommy Araya innen merít(h)ette az ihletet 1986-ban?), vagy az epikus Devil’s Tower önmagukért beszélnek.
Sőt, mindegyik, akkoriban felbukkant zenekarnak önálló hangzása volt, maximálisan lehetett őket egymástól elkülöníteni, ilyetén az Angel Witch egyáltalán nem hasonlítható a Motörheadhez, a Saxonhoz, a Judas Priesthez, illetve az Iron Maidenhez, nem állíthatók velük párhuzamba. Noha a gitárért csak a főnök, Kevin Heybourne felelt, játékából rengeteget merítettek az ikergitáros bandák, amit ő egymaga valósított meg a lemezen, mert mind riffjei, mind szólómunkája parádés volt. És az sem elhanyagolható tényező, hogy egy változatos albummal rukkoltak elő, előrevetítve, megalapozva a már említett speed/thrash színtér szárba szökkenését, ahogyan az az Atlantisban, vagy a Sweet Dangerben tetten érhető. A White Witch-ben tulajdonképpen az epikus doomnak ágyaztak meg, ahogyan a Sorcerersből is rengeteget tanultak, csempésztek át muzsikájukba a doom bandák, de sem a Confused, sem a Gorgon nem hagyta hidegen a szcénát. Itt-ott zakatolós részeket is beiktattak, amelyekből pl. a Trouble „profitált sokat” pár esztendő múltán, míg a Free Man a korong balladája. Mind ezekhez pedig négy nappal ezelőtt elhunyt „főhősünk” markáns, gyomrozó basszusgitártémákkal, billentyűfutamokkal járult hozzá. Ahogyan írtam, egyáltalán nem vehető egy kalap alá a lemez az 1980-ban megjelent kiadványokkal, mert az Angel Witch egy önálló, kis szigetet képzett az akkori zenei térképen, milliőben. Más kérdés, hogy nekik (sem) jött össze a komolyabb áttörés, megmaradtak a kultikus hősök szintjén. Azt még azért hozzáteszem, hogy a címadó, egyben a lemezt indító nóta, az Angel Witch, a 2009-es Brütal Legend című videojátékban szerepelt.
Esetükben kiegyensúlyozott, megbízható teljesítményről nem beszélhetünk, mert a zenekar az évek folyamán többször oszlott fel és alakult újjá, a felállás mindig (is) az alapító és dalszerző, Kevin Heybourne körül forgott. A zenekar eredetileg a debütáló album után ment szét, majd 1982-ben nagyon rövid időre újjáalakult. 1984-ben „viszont újra megmozdult valami”, a banda kiadta a Screamin’ n’ Bleedin’-t (1985), valamint a Frontal Assaultot (1986), azok az idők viszont már javában nem róluk (illetve pályatársaikról) szóltak. Súlyosbítva a körülményeket, Kevin Heybourne az 1990-es években megpróbálta Amerikába költöztetni a zenekart egy teljesen új line uppal, mivel a meglévő tagok közül senki sem volt hajlandó átköltözni oda, de az útlevélproblémák megakadályozták abban, hogy az Egyesült Államokban maradjon, és a zenekar ismét feloszlott. Egy azonban teljesen egyértelmű és biztos: az Angel Witch egy korszakalkotó, klasszikus (és szerintem méltatlanul elfeledett) alkotás, amelynek létrejöttében Kevin „Skids” Riddles elévülhetetlen szerepet játszott. Legyen könnyű neked a föld Mr. Riddles és köszönjük szépen neked ezt a MESTERMŰVET.
