Ahogyan a Metal az Ész írásomban már említettem, 1990-ben végre kiszabadult a szellem a palackból, azaz zöld utat kapott a heavy metal muzsika Magyarországon. A Lord, az Ossian és a Pokolgép mögé egy új, fiatal generáció sorakozott fel, amely bemutatkozó alkotásai kiadásának lehetőségét kapta meg. A Hungaroton /MHV mellett feltűnt többek között a Proton kiadó, ennek tükrében jelentek meg a Dance, a Sing Sing, illetve a Moby Dick debütálásai, de ’90-es anyagok voltak Metal Lady, a Sex Action első művei is, valamint lett volna a Jack Daniel’s-é is, ha nem marad fiókban.
„Debrecenbe kéne menni, pulykakakast kéne venni, vigyázz kocsis lyukas a kas, kiugrik a pulykakakas”. Írom ezeket a sorokat, mert köztudott, hogy a Tankcsapda a Cívis városban alakult meg 1989-ben, mégpedig a Lukács László gitár/ének, Tóth-Laboncz „Labi” Attila basszusgitár, Buzsik György dob összetételben. Egészen pontosan, az első szárnypróbálgatások után hivatalosan 1989. október 14-én jöttek létre, ezen a napon léptek fel először ezen a néven, az Auróra előzenekaraként, Debrecenben. Első hangzóanyagjuk sem várattatott sokat magára, mivel még ugyanabban az esztendőben, november 11-én, az IPK Pódium teremben, 3 óra alatt (!!!) rögzítették a Baj Van! demót, amely egy hónappal később jelent meg. Nem vesztegették sokáig idejüket ezt követően, mert 1990. júliusában – ezúttal – a P.M.E. stúdióba vonultak be, hogy, nekiálljanak bemutatkozó lemezük munkálatainak: ez lett az az év október 14-én napvilágot látott Punk & Roll. Ahogyan a cím is elárulja, abból teljesen egyértelműen derül ki, hogy a rendelkezésükre álló 34 és fél percet milyen muzsikával töltik meg/ki, ami pedig gyors dalokkal teli – számomra – hibátlan, töltelékmentes alkotás lett. Tovább megyek: a Tankcsapda a Punk & Roll-lal alapozta meg máig tartó népszerűségét, ismertségét.
Ahogyan a demó, úgy a lemez szerzeményei is a kábítószer, az anarchia, az alkohol és a prostitúció témáit járják körül, mégpedig Lukács zseniális szövegei társaságában, amelyek kemény, nyers, szókimondó sorok, amelyek a magyar rockzenében akkor még szokatlanul gyakran alkalmaztak szójátékokat. Litániát, komoly eszmefuttatásokat még akkor sem tudnék írni a lemezről, hogy, ha akarnék, a hallottak, a végeredmény önmagáért beszél, mi több, mára már az egyetemes, hazai heavy metal színtér – holott punkról van szó – egyik legnagyobb klasszikusává avanzsálódott. Keleti Csőd, Johnny A Mocsokban, Kis Orosz Lány (ebben Szabó Levente szólózott), Juggler, U. S. stb. „Változatosság gyanánt” feltették a korongra a Nagorny Karabach Who Cares című dalának magyar nyelvű változatát (Kit Érdekel? – súlyos, pszichedelikus hangulattal megfűszerezve), míg a Magányos Repülő egy középtempóban fogant szerzemény. (Hozzáteszem: Labi bőgője viszi a prímet a dalban, amelyet a Baj van!!-nal együtt fűznek össze). A demóról a Baj van!!, illetve a Félre a Tréfát (mekkora benne Labi bőgője és Buzsik kolompja) dalokat emelték át a lemezre, utóbbinak, egy akusztikus hangulat-verziójával fejeződik be a korong. Természetesen tagadhatatlan az Auróra hatása, ugyanakkor másolásról/koppintásról – szerintem – szó sincs, a Tankcsapdában több (volt) a klasszikus hc hatás(a) (értsd: ’80-as évek legeleje ’81 – ’ 83 -), netán (a) Ramones, (a) Motörhead), mint a győriekben. Úgy gondolom nem elhanyagolható tény az sem, hogy az albumot a Weast kiadó „szabadította a gyanútlan világra”, illetve, hogy az eredetileg csak kazetta formátumban kapható művet 1994. októberében adták ki újra az A Legjobb Méreg albummal közös CD-n. Technikai okok miatt viszont (a két album együtt túl hosszú volt) a Punk & Roll két száma, (az U. S., és a Félre a Tréfát (akusztikus hangulat-verzió)) lemaradtak a CD-ről. Ezen túlmenően pedig 2013. novemberében aztán külön CD-n is megjelent, és az aranylemez minősítést érte el a MAHASZ eladási listáján. Abszolút megérdemelten.
Tehát, így kezdődött el egy sikeres hazai és nemzetközi karrier/pályafutás (mert, sokszor léptek fel külföldön, pl. – hogy, stílszerű legyek -, az U. S.-ben is), legyünk rájuk nagyon büszkék, mivel mind ezeknek – kimondva, kimondatlanul – a Punk & Roll ágyazott meg. „Belőled ennyi elég, ülj le és igyunk még”.
Aztán eljött 1995, a Tankcsapda országunk legnépszerűbb zenekarává nőtte ki magát, „nem lehetett őket lelőni”. Tudjuk jól, hogy immáron Molnár „Cseresznye” Levente töltötte be a gitáros pozícióját, Lukács Laci a basszusgitárra „nyergelt át”, mögöttük volt három klasszikus (Punk & Roll, A Legjobb Méreg, Jönnek A Férgek), és az Az Ember Tervezzel simán rátromfoltak „ezekre”. Ezen a ponton már nem jött szóba a korai idők punk szellemisége (jobban mondva, részint), a zenekar muzikális eszköztára bővült, – ahogyan annak a Jönnek A Férgek-en is hangot adtak annak – kiadva a korai Tankcsapda legnagyobb, akkoriban gondolt klasszikusát -, mert Az Ember Tervezzel bőven túlszárnyalták elődjét. (Egyébiránt, ahogyan a Jönnek a Férgeket, úgy Az Ember Tervezt is a Rózsa Records jelentette meg, a Warner Bros. hathatós támogatásával). A felvételekre 1995. június–júliusában, az E-stúdióban, Budapesten került sor, a végeredmény pedig 1995. szeptember 7-én került a boltok polcaira.
Olvastam olyan meghatározást, hogy az Az Ember Tervez „az előző lemez eklektikus stílusát vitte tovább, de barátságosabb hangvétellel”, azt pedig már én teszem hozzá, hogy majdnem 2,5 percet vert a Jönnek A Férgekre játékidejét tekintve, ezáltal a legváltozatosabb Tankcsapda albumot eredményezve. Az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy, itt már javában beszüremkedtek a metal hatások – ahogyan elődjén is, megmaradtak a Motörhead befolyások is – tehát több volt ez, mint szimpla Punk & Roll. Akkor rögtön megemlítem a kettő legnagyobb meglepetést: a Lopott könyvek majdnem 6 és fél perces balladáját, és az akusztikus Egyszerű Dal-t. Nem hiszem, hogy „ilyenekre” bárki is számított volna tőlük. Értelemszerűen voltak visszautalások a kábítószer használat(á)ra (Rock and rollnak hívott), ugyanakkor az A civilizáció vége az akkori aktuál politikára hívta fel a figyelmet, arról (már) nem is beszélve, hogy „ha nincs szeretet, nincs béke, az a civilizáció vége” – mennyire igaza volt/lett akkoriban Lukácsnak, mert sajnos itt tartunk manapság. Folytatva gondolatait, „ha nincs szeretet, nincs béke, az a civilizáció vége, szeretet, béke, miért csak a régi korok emléke, szeretet, béke, vagy a civilizáció vége, szeretet, béke, miért csak a régi korok emléke lehet”. (https://m.zeneszoveg.hu/m_dalszoveg/1209/tankcsapda/a-civilizacio-vege-zeneszoveg.html). Az A Rock & Roll Rugójá-ról (benne szaxofonnal) igazán nincs mit mondani, a banda egyik, ha, nem a legnagyobb, legnépszerűbb tétele, a Szenvedj!-et egyfajta elvontság jellemezi, míg a Szemétre Való-t a rövid, gyors, Motörheades, Így lettél-lel fűzték össze. Akkoriban, a cd változatra a Hangyafoci-n (0:33) kívül, a Mikor a srác… is (enyhén blues-os?) felkerült, szerintem ez a dal, az albumról sem lógott volna ki.
Kinek a pap, kinek a papné, ha a korai, kedvenc Tankcsapda lemezek közül kellene választanom – lévén egyaránt szeretem az összest, a ’95-ös produktumig bezárólag –, nagyon nehéz helyzetben lennék. Zeneileg Az Ember Tervezre, érzelmileg viszont a Punk & Roll-ra esne a választásom. Lényeg, hogy a Connektor :567:-től elveszítettem irántuk a rajongásomat, és az azóta sem tért vissza. De, – mondom/írom – ez csak az én véleményem.
