Orosz medvék az USA-ból
Alex Terrible (polgári nevén Aleksandr Shikolay) neve sokak számára ismerősen csenghet, hiszen nemcsak YouTube-os cover videóival és extrém hörgésével robbant be a metálszíntérre, hanem a 2015-ben alakult Slaughter To Prevail frontembereként is. Az orosz banda legutóbbi lemeze, a Kostolom (2021) hatalmasat szólt, és bár nem tekinthető teljes mértékben Deathcore-anyagnak – és hibátlannak sem –, rendesen beindította a zenekar karrierjét.
A háború kitörése után a tagok nagy része elhagyta Oroszországot, hogy elkerüljék a besorozást, amit értelmetlennek tartottak. Így néhány évnyi csend után, számos single megjelenését követően végre 2025. július 18-án megjelent a harmadik nagylemez, Grizzly címmel. Őszintén szólva, nem voltak túl nagy elvárásaim – a Kostolom alapján számítottam rá, hogy itt is előkerülnek majd a Slipknot-hatások némi „szteroidpumpálással”, hogy meglegyen a Deathcore-érzet. A lemez 13 dalt tartalmaz, bő 50 perces játékidővel.
A nyitó Bandidos már első hallásra más hangzást hoz. Energiával teli, de a ritmusszekció néha kissé zavaró, a szintetizátor pedig új réteget ad a dalhoz, ami érdekes és lendületes – viszont a főriff engem nem győzött meg. Jól szól, de ez már tipikus, sokszor hallott téma a 2010-es évekből. A dalszöveg is kissé giccses és ismétlődő.
A Russian Grizzly is America hasonlóan Slipknot-os ritmizálással indít. A dob kiemelkedően erős, talán a legjobb az egész lemezen. Gitárosként mondom: engem a dobtémák lenyűgöztek, még ha a gitárszekcióval nem is vagyok elégedett.
A I’m Dead című dalban Ronnie Radke (Falling In Reverse) vendégszerepel – és bár sokan nem kedvelik őt, itt tényleg működik. Alex hörgése és tiszta éneke kiváló, Radke rapbetétje pedig fokozatosan építkezik, és fenomenálisan illeszkedik a dalba. Ez az első igazán kiemelkedő pillanat a lemezen.
A Babayka középtempósabb, üde folt az albumon. A Breakdown alatt megszólaló ambient-szintetizátor remek ötlet, Alex orosz nyelvű, népies éneke pedig különleges hangulatot teremt. A dal szláv mitológiai utalása is színt visz az anyagba.
A Viking blastbeattel indít, majd Slipknot-hatású groove-ba vált át. A hörgős csordakiáltások és a démoni hörgés kifejezetten jól sikerültek, a refrén fogós, a Breakdown masszív – de a dal összességében még így is hagy némi hiányérzetet.
A Koschei akusztikus kezdése ígéretes, de aztán beleolvad a lemez többi dalába. Dalszerkezetileg sablonos, ami főként Alex énekdöntései miatt lehet. Ez egy tisztességes Deathcore-szám lehetett volna, de végül csalódás lett.
A Song 3 (Baby Metal vendégszerepléssel) számomra érthetetlen vállalás. A refrénen kívül semmitmondó, tipikus „promóciós kollab”, ami inkább marketingfogásnak tűnik, mint kreatív együttműködésnek.
A Lift That Shit viszont működik, főleg edzéshez. A szövegvilág ugyan primitív és maszkulin módon buta, de a Breakdown betegesen jó – ez menti meg a dalt.
A Behelit a Berserk manga előtt tisztelegne, de a megvalósítás csúnyán félrement. A dal zeneileg Rammstein-es, de Alex vokálja nem illik bele, és a koncepció sem jön át. Ez nálam a harmadik mélypont.
A Rodina viszont kellemes meglepetés! Rammstein-hatású, melankolikus, orosz nyelvű darab, ami furcsa módon működik – talán a visszafogott atmoszférája miatt.
A Conflict az egyik legerősebb tétel. Hardcore-os, thrash-es, groove-os és nyers. Tipikus „jammelős” dal, tele energiával és dühvel – nagyon jól áll nekik.
A Kid of Darkness újra Slipknot-os Deathcore-t hoz, de a gitárharmóniák és blastbeatek miatt sokadik hallgatásra kifejezetten hatásos lesz.
A záró 1894 George Orwell regénye ihlette. A dal maga generikus, de a szöveg tartalmas és elgondolkodtató – az értelmetlen háborúk és manipulációk kritikája egyértelmű.
A könyvet pedig mindenkinek ajánlom elolvasásra!
A Grizzly nem rossz lemez, de nem is kiemelkedő. Vannak benne remek pillanatok és újító ötletek, de ugyanennyi üresjárat is. A Slipknot-hatások túltengenek, a dalszerkezetek gyakran kiszámíthatók, mégis: ha valaki szereti a zenekart, élvezni fogja.
Nálam az egyenleg nagyjából 50-50 – akárcsak a Kostolom esetében. A kevés újdonság miatt viszont most picit könyörületesebb vagyok:
