Ben, a Cathedral-t Lee Dorrian alapította 1989-ben, miután kilépett a Napalm Death-ből. Hogyan kerültél pontosan a képbe? Te voltál a zenekar első választása dobos posztra?
Nem én voltam az első választás dobosként a Cathedral-ben, akkor kértek meg, amikor Andy Baker kilépett. Előtte több helyi coventry-i bandában játszottam, főleg a Wall Of Sleep-ben (ami fent van YouTube-on is), majd a Filthkick nevű birminghami crust bandához csatlakoztam. Velük jártam az országot, volt split LP-nk az Extreme Noise Terror-rel és egy John Peel session is. A Filthkick a brit crust szcéna része volt, a tagok közül többen más ismert bandákban is megfordultak (Deviated Instinct, Ripcord, Napalm Death, ENT). Lee Dorriant a coventry-i kocsmákból ismertem, tudtam, hogy punk bulikat szervezett a Hand and Heart pubban.
Mit tudnál mondani a zenei múltadról? Egyetértesz azzal, hogy a bandatársaid tapasztalt zenészek voltak?
Teljes mértékben egyetértek azzal, hogy a tagok nagyszerű zenészek voltak, különösen Gaz és Adam. Brutális hangzások, mélyre hangolt gitárok, és ők mesterei voltak azoknak a melankolikus, Trouble-stílusú szólóknak. Griffnek akkor még nem is volt saját basszusfelszerelése, úgyhogy eladtam neki az enyémet.
Része voltál te is aktívan a brit underground színtérnek ebben az időben? Emlékszel a Phoenix Militia fanzine-ra, amit Bill Steer adott ki?
A brit hardcore és metal színtér akkoriban szó szerint lángolt. Minden hihetetlenül intenzív volt. Természetes közegem volt az underground.
Tudtad, hogy Lee korábban punk koncerteket szervezett, és így került be a Napalm Death-be?
Igen, tudtam, hogy aktívan szervezett bulikat, főleg Coventry-ben. Innen ismerhették meg sokan.
Azt is tudtad, hogy ezekben az időkben alapította a Rise Above Records-ot?
Igen, Lee ekkor indította el a Rise Above Records-ot. A pénzt egy állami kisvállalkozási támogatásból szerezte (Enterprise Allowance Scheme). Japán hardcore-ba volt teljesen belemerülve, és olyan kiadványokat jelentetett meg, mint az SOB és a Napalm kislemezek, illetve a Dark Passages válogatás, ami gyakorlatilag az első doom metal kompilációnak számít. Amikor csatlakoztam a Cathedral-hez, Lee házi feladatot is adott: St. Vitus és Trouble – a Trouble a mai napig az egyik kedvenc zenekarom.
Szerinted mennyire volt meghatározó a brit underground mozgalom (punk, NWOBHM, death, grind, doom)?
Szerintem ezek a színterek teljesen meghatározóak voltak. A brit hardcore és metal szcéna valami elképesztő erővel működött ebben az időszakban.
Mire emlékszel az első közös próbáról 1990 márciusában? Már saját dalokon dolgoztatok?
Eredeti Cathedral dalokon kezdtünk dolgozni, valószínűleg Gaz és Adam írták a zenét, Griff pedig a szövegeket, bár ebben nem vagyok 100%-ig biztos. Leginkább arra emlékszem, hogy állandóan lassítanom kellett a tempót.
Azonnal egy hullámhosszra kerültetek zeneileg és emberileg is? Mik voltak a céljaitok a zenekarral?
Imádtam velük játszani és azt is, amit hallottam tőlük. Egyszerűen működött a dolog. Az volt az érzésem, hogy valami teljesen mást, valami sokkal lassabbat és sötétebbet hozunk létre, mint bárki más akkoriban.
Milyen volt az In Memorium demó rögzítése a Rhythm Studios-ban 1990 októberében?
Azt hiszem, apám adta a pénzt a felvételre. A stúdióban lévő dobcuccot használtam, és imádtam az egészet. Nagyon büszke vagyok az egyszerű, de iszonyúan súlyos dobolásra. A „The March” basszushangzása viszont borzalmas lett. A produkció viszont tökéletesen passzolt ahhoz a monolitikus, iszapos, reménytelen hangulathoz, amit Lee és a többiek elképzeltek. Készült egy második demó is, amin szerepelt a Neophytes for Serpent Eve – ez a kedvenc felvételem, amin részt vettem.
Hogyan látod, hogy az In Memorium mára több lett, mint egy sima demó, és ilyen nagy hatást gyakorolt?
Valóban nagy hatása lett, és szerintem ez egy műfajformáló, teljesen eredeti anyag volt. Már akkoriban is egyértelmű volt, hogy ilyet senki nem csinált addig.
Szerinted az In Memorium egyfajta fordulópont volt a doom metal számára?
Igen, egyértelműen a doom metal fejlődésének nagyon fontos része lett.
Lee énekstílusa mennyire különbözött a Napalm Death-es időszakához képest?
Nagyon különbözött. Itt már kvázi énekelni próbált, teljesen más megközelítéssel, és ez újszerű volt mindenki számára.
Ez a korai felvétel előrevetítette a zenekar későbbi hangzását?
Igen, sok mindent megelőlegezett, de az Ethereal Mirror már egy teljesen más szint. Az viszont nem létezhetett volna ezek a demók nélkül.
Szerinted a Cathedral úttörő volt a gothic, funeral és death/doom irányzatokban?
Igen, abszolút úgy gondolom, hogy rengeteget tettek ezeknek a stílusoknak a kialakulásáért és fejlődéséért.
Mit gondoltál a brit death/doom „szentháromságról” (Paradise Lost, My Dying Bride, Anathema)? Láttál bennük potenciált akkoriban?
Európai turnén voltunk a Paradise Lost-tal a Gothic album idején, és látszott, hogy hatalmas potenciál van bennük. Nagy idők voltak ezek.
Milyen koncerteket, turnékat tudnál kiemelni abból az időből?
Játszottunk a Morbid Angel-lel, a St. Vitus-szal, Carcass-szal (Griff jó barátja volt Jeffnek), és turnéztunk a Paradise Lost-tal is. Az SOB-val is koncerteztünk az Egyesült Királyságban – négy japán srác lakott nálam egy ideig, elképesztő élmény volt (RIP Tottsuan). Wino egy zseniális figura, azóta is összefutottunk, és emlékezett rám.
Mikor és miért hagytad el a zenekart?
Az európai turné után egyszer nagyon lerészegedtem, és hatalmas seggfej voltam Griff-fel. Nem is értem, miért, mert jó srác. Ez vezetett ahhoz, hogy lecseréltek dobosként – azóta is bánom.
Kaptál bármilyen elismerést vagy jogdíjat a későbbi újrakiadások után?
Kaptam több Rise Above-kiadványt az évek során, amit köszönök Gaznak, de komoly anyagi elismerés nem volt.
Tartod még a kapcsolatot a volt zenekari tagokkal? Követted a Cathedral pályafutását?
Igen, kapcsolatban vagyok Griff-fel, Lee-vel és Adam-mel a közösségi médián. Meg is hívtak Lee 50. születésnapjára pár éve. Mindig is doboltam a távozásom után is, bár kereskedelmi sikert sosem értem el. Játszottam több bandában is: Mourning Becomes Electra, Charles Dexter Ward and the Imagineers, Color Climax és Resurrection Men. Imádom a Cathedral teljes életművét – szerintem a legjobb lemezük a Statik Majik!
Ben, köszönöm az interjút. Mik a zárógondolataid?
Megtiszteltetés volt a Cathedral tagja lenni, még ha csak a demók és a koncertek idejére is. Ha bárkinek van kedve beszélgetni, Facebookon megtaláltok Benjamin Mochrie néven.
Köszönöm, László…
DOOM OR BE DOOMED
